Ki kell húznom azt a sort, már csak egy nap választ el tőle, nem veszthetem el most a fejemet, dühösen nézek az illetőre, ki úgy gondolja, hogy jogában áll megmondani, pontosan mikor is van záróra, és hogy szerény véleménye szerint az a két perc, amit bent tartózkodtam, egyenlő volt tizenöt hosszú perccel. Mély levegő Dina, egy, kettő, három, és kifúj, nem taposod szét a fejét mint egy tál kibaszott pudingot, nem, először megpróbálod szép szóval elérni azt, amit akarsz. És jajj annak, aki úgy gondolja hogy engem megállíthat, elég régen megtanultam már érvényesíteni az akaratomat, ha kell szóban, ha kell fizikailag, had járjanak jól vele a kórházak. Vajon rájön, hogy rosszat tett, mikor megtette, mit tett? - Hogy gondolod – nézek fel a társamra, ugyanis egyesek szerint az én erkölcsi iránytűm nincs rendben, és ha valakit meg akarok verni, mert én nem verekszem, hanem verek, akkor ki kell kérnem mások tanácsát. Én meg ezt elfogadtam, mert a bakancslistámon át akarom húzni, kipipálni, miszerint nem ölök egy hónapig, mely, valljuk be, elég nehéz. Kedvem lenne előkapni a késemet és piszkálni vele a körmömet, vagy a másik agyvelejét – mit érdemel a bűnös? – Állítólag a ninják erkölcsöse. Mondjuk alapból nem értem az etikát se, mit tanítanak az iskolában, így nem értem, miért nekem beszélnek erről, miért nem másoknak. Aki beszól, azt megverem, azzal nincs gond, de mások szerint van. mindegy, ha benne van, megverjük az illetőt. Most hogy belegondolok, fagyikészítő farkasomnak tetszene ez a helyzet.