Modern Berserker

Björn Frostson

Életkor 30 év Látszólagos kor 36 év Csoport Különleges erők Foglalkozás Katona Play by Leon S. Kennedy - Residen Evil játék sorozat

Különleges képességek

•Nagy állóképesség: Sokat járta a vadont, sokat kellett edzenie hol a Tanítóval, hol pedig nevelőapjával, így nagy tüdőkapacitásra és erős lábakra tett szert.

•Szívósság: A medve útja a fájdalmon keresztül vezet. Csak fájdalom árán lelhetsz megvilágosodásra, így Björn is sok pofont és vágást kapott, fájdalom tűrőképessége is megnövekedett.

•Rendészeti és katonai képzés: Ezeknek hála jól tud bánni a modern fegyverekkel, tudja hogy törjön fel rendszereket és zarakat illetve megtanult több járművet is vezetni.

•Új és holt nyelvek: Tanítója megtanította a vaskori skandináv nyelvet, valamint önszorgalomból tanult latint, oroszt és franciát. Kiállított papírja németből, angolból, oroszból és japánból van.

•Ezermester: Hasznos, ha tudod mikor mihez nyúlj, ha épp repeszgránátot akarsz csinálni konzervből, alumínium fóliából, pingpong labdából és ollóból, vagy valami zsibbasztót, hogy ne fájon a lövés helye, vagy miután visszaigazítottad a kificamodott ízületed. Általában azokat egy nagyobb idegen nyelvű káromkodással megoldja saját magának.

•Ezer nyelv: Az ember is a természet része, csupán eltávolodott attól, így a legtöbben nem értik már a Természet szavát. Björn viszont elérte azt az állapotot, hogy képes akármikor megnyitni hallását és érteni mit cincog egy egér, nyávog egy macska, ugat egy kutya vagy mit suttog az ágai közt átfújó szélbe egy fa vagy cserje.

•Medve érzékek: Előny és hátrány is, hiszen szaglása miatt gyakran összezavarható, fülei pedig nem viselik jól a csövet elhagyó golyó hangját. Noha már szó-szó hozzászokott, gyakran kap füléhez ellenőrizve nem szivárog e vér belőle.

•Svalbold titka: A tanítója sok harci drog kikeverésére megtanította, amit nagyon ritkán használ csupán. Leginkább ha túl nagy veszélynek vannak kitéve vagy reménytelennek tűnnek a dolgok. Idegek eltompítására alkalmasak, így jobban bírja a fájdalmat, de akad olyan is, mely testi erejét növeli meg, így egy visszacsapással a tussal is képes egy emberi koponyát betörni. Viszont közös jellemzőjük, hogy elveszíti a félelem érzetét, viszont nem bolondul meg tőle. Olykor a medve is lopakodik.

•Mörmengi: Rálépett a Jegesmedve útjára így képes egy megtermett jegesmedve alakját magára ölteni. Mélyebb sebein nem nőt szőr, így kilátszik néhol fekete bőre. Hangszálai deformitása ellenére képes az emberi beszédre. Testhossza közel 3 méter, marmagassága 1,6 méter, tömege közel 700 kg.  Mielőtt pedig bárki azt hinné, hogy lomha, nagyot téved. A legtöbb embert képes lefutni, közel 50 km/h sebességet ér el, noha ezt a sebességet hosszútávon nem tudja tartani. Hosszú távon is tud rohanni, sokáig képes üldözni áldozatát. Masszív testének gyenge pontja leginkább a hő. Noha sok lövést, ütést, szúrást és vágást képes felfogni emberi és medve alakja is, nem a végtelenségig. Normál társaihoz képest képes hőt leadni, de így is, kb 25 °C-on hőgutát kap. Viszont emberként és medveként is a hőkamerák is csak halovány sziluettjét érzékelik.

Moralitás

Védelmezőnek vallom magam, de társaim olykor pusztítóbbnak mondanak, mint azok akikkel felvesszük a harcot.

Jellemrajz

"Eddig azt hittem, eredendően antiszociális, amolyan magányos farkas típus, de talán azért zárkózott el az emberek elől, hogy ne fájjon neki az elvesztésük."
Első pillanatban úgy tűnhet, hogy távolságtartó és bizalnatlan egyén. Kék szemei nyugalmat sugároznak, ahogy felmér és próbál információt leszürni az arcmimikájából, tartásából a vele szembe állónak. Mindig nyugalom és hidegvér jellemzi. Okos és ravasz ám rászedhető. Ő sem tud mindig minden érzelmét kontrol alatt tartani. Igyekszik a tervekhez tartani magát, noha ha a szükség úgy hozza képes bármikor improvizálni, ha ezzel társait tudja menteni.
Társaiért önfelaldozó, saját testi épsége sem érdekli, ha azzal meg tudja védeni őket. Nehezen hozható ki sodrából, de ha megkérdőjelezi bárki vallását vagy vallása gyakorlatát tiltják felemeli hangját, rosszabb esetben ökleit. Haragjára viszont vigyáznia kell, hiszen ha átesik a ló túloldalára örjöngésbe kezd, minek nagyon kevés dolog tud véget vetni. Ilyen egy jól mért ütés a tarkójára. Bevetéskor ezt le tudja vezetni, szövetségeseknél inkább keres egy szobát amit szinte porig rombol.
Ha pedig mégis képes valakit közelebb engedni magához, láthatja a kedves oldalát is, mi talán egy kezdő apa figurának is megfelelne. Szerető és odaadó ember.
Medveként pedig nagyon kevés dolog változik. Ugyan haragját nehezebben kontrolálja, ahogy vérszomját és ösztöneit is, de meg tudja különböztetni a barátot az ellenségtől vagy a prédától.
Viszont már nem él az a csapat, akik elmesélhetnék, milyen mikor Svalbold vére nevű italt fogyasztja nagyobb dózisban, elveszítve félelem érzetét, mikor nem érzi, ha repeszek hasítanak a testébe vagy lőnek testébe. Viszont jól tudja, nem fogyaszthatja túl gyakran és túl sokat, hiszen tönkretenné ezzel az idegeit. Nem csak a bőre válna érzéketlenné, hanem nem tudna fogni, mint egy fadarab járna, végül pedig mellkasát mozgató izmok feszülnenek meg végleg.

Megjelenés

178-180 cm között szokták saccolni és mérni. Egy-két centi nem jelent semmit, legalábbis ebben a méregetésben. Testtömege is a 70-75 kg között szokott mozogni. Meg szokott látszani az ünnepi habzsolás rajta. Még a legrosszabb formájában is látszik rajta, hogy edzett férfi. Szálkás testalkattal áldotta meg a genetika, valamint erősen ívelt csontvonalakkal, így járomcsontja is erősnek hat. Szemei viszonylag kicsik, jeges kékek, szőke haját alul rövidebbre nyíratja, míg a tetején hosszabbra hagyja. Testén több seb is található. Található szúrás nyom, fejsze okozta vágás, lőt sebek és repesz okozta hegek. Ha pedig rákérdeznek, csak annyit szokott felelni, hogy a kiképzésén béna és figyelmetlen volt. Ízületei viszonylag sok mozgást engednek, noha természetellenes állapotban való terhelésre sérül. Tapasztalat ugyancsak bénaságból.

Előtörténet

Az előszoba melegében friss hús illata száll, kandallóban ropogó farönk parázslik. Az alig hét éves fiú pedig apja kabátja szélét ragadja meg.
-Apa! Miért kell menned? Miért mész a másik kontinensre? - értetlenkedik a fiatal, kinek jeges kék szemeibe könnyek csillognak. Talán tud valamit, valamit legbelül, hogy sosem fog visszatérni. A gyermeki tisztánlátás, mit talán elhagy, talán nem. A férfi letérdel fiához, majd vállára helyezi lapát tenyerét.
-Mert Svalbold megköveteli. Ne sírj! Azt a lányok teszik. - noha mindig felesége dolga volt a gyermekük lelki világának egyengetése, most érzi igazán, mennyire hiányzik az az idő amit nem együtt töltöttek. Valahol pedig ő is tudja, már nem láthatja a szőke tincsű fiatalt férfivé válni.
A búcsú órája végén, ahogy a nő és a fiatal fiú a távolodó járművet nézik mind a ketten megsínylik érzelmileg.
-Mert Svalbold megköveteli... - suttogja maga elé könnyeit elnyelve, apró ujjait tenyerébe szorítja és körmei a húsába vájnak.


-Későre jár már, miért nem alszol már kis bocsom. - kérdezi szelíden a nő immár tizenkét éves fiától, ki egy könyv fölé görnyedt. Régóta olvas, hatalmas halom van körülötte.
-Nem találok semmit Svalbold-ról! - fakad ki ingerülten, majd a könyvjelzőt belerakva a könyvbe becsapja azt. Az anyja vonásai egy pillanatra megfeszülnek, majd nagyot sóhajt. Talán... már rég el kellett volna mondania. Talán hagynia kellett volna, hogy a Jegesmedve is kivegye a nevelésből részét.
-Holnap elmondom. De most pihenj! Holnap iskola. - eddig az ajtófélfának támasztotta a vállát ellökve magát sétál fiához és a homlokára ad egy puszit. -A nevelőapádnak pedig hagyj egy kis időt. Szeretném, ha majd jól kijönnétek. - suttogja ahogy betakarja a fiát. A fiú megforgatja szemeit, majd sóhajt.
-Rendben anyám! - suttogja, majd bólint, ahogy azt apja csinálta még annak idején. A nő szemében egyfajta büszkeség csillant. Noha nem tudja pontosan, ténylegesen ez kell.e ahhoz, hogy fia megértse, neki nem kell a Medvét követnie. Ha akarja van más út is.
Másnap este pedig ahogy ígérte a fiának a hátsó kertben várta, ahol egy hatalmas kő tömbbe egy medvét véstek, mely két lábon áll és mintha ordítana. Még kedvesével csinálta, annak idején, mikor eldöntötték, egy pár lesznek. A fia nyugodtan sétált oda. Már gyerekként megtanulta, nem nyúlhat a totemhez. Szülei sosem emeltek kezet rá, megvolt a maguk büntetése. Alig négy évesen ért hozzá egyszer. Anyja pedig aznap este jéghideg vizet borított rá az ágyába. Elég mély benyomást tett, hogy soha többé ne tegye ezt. Ahogy pedig anyja mellé lépett ő rá nézett. Zavarodott volt egy kissé, mégis, kész volt bevezetni fiát abba, amiben ők hittek.
-Vedd le a felsőd kérlek. - noha a szélnek volt némi éle, jól tudta, fia masszív. Ilyennek nevelte. A fiú kérdés nélkül engedelmeskedett, majd a vacsorai vadkan nyers szívét adta kezébe.
-Edd meg! - adta a következő utasítást, miközben ő tört vett elő és kötszert. A fiú továbbra is engedelmeskedett. Noha az ízét talán a mai napig fel tudja eleveníteni, hogy mennyire szokatlan volt, ijesztő és undorító. Az undor az arcán is látszódott, de megtette. Mert az anyja kérte az igazságért cserébe, ennyit pedig megért ez az egész. Amint végzett alkarjával megtörölte arcát, elkenve a vért, majd anyja a kezébe vette a bal kezét. A tört beleszúrta a középső- és a gyűrűsujj közötti lágy részbe és szép lassan végigtolta, míg fia szemei fennakadtak, fejét hátra szegte. Tudta mit jelent ez, így megállította a tőrt. A fiú pedig csak nevelőapját látta az aljnövényzetben, csillanást, dörrenést mi megzavarta az erdőt, hasító fájdalmat és végül teljes nyugalmat érzett. Nagy levegő töltötte meg tüdejét, majd néhány köhögés után a kezére tekintett, amit anyja már leápolt.
-Ez a medve útja. Fájdalom útján világosodsz meg. Az új és újabb istenek nem tudnak ilyen hatalmat adni. Ő tényleges hatalmat ad. De vigyáznod kell, nem részegíthet meg! - néz fiára büszkeséggel. Valahol belül örül fia döntésének, valahol pedig bántja is. Hiszen ezek után nem lesz nyugodt élete.
-Többet akarok tudni.. - dünnyögi a fiú miközben a kötést nézegeti. A nő arcára furcsa mosoly ül, majd bekíséri fiát.
-Meg tudok tanítani még valamit. De az én tudásom ennyiben merül ki tanítás terén. De utána megkeresheted a Tanítód. - meséli ahogy vizet hoz a fiának, ki a kandalló előtt ült és figyelte a fiút. Nem tűnt megviseltnek, ami zavarba ejtette, holott a fiú talán ugyan olyan zavarban volt.
Ahogy keze kissé begyógyult, az erdőt járta megfelelő helyet keresve meditációjának. Mikor pedig megtalálta azt, letelepedett és várt. Légzés gyakorlatokat végzett, hogy minél mélyebbre merülhessen. Anyja szerint keveseknek van hatalmas önuralma, nevelő apja szerint túl hidegvérű a harchoz. Több hónapnyi gyakorlással elérte azt a pillanatot, hogy elsajátította az Ezer nyelvet, megértve a természet sóhaját, a madarak csicsergését. S követett egy hívást, mely megszólította. Erős, edzett lábainak nem esett nehezére átjutni az erdő akadályain, míg el nem ért egy kő építményhez. Többször körbejárta, körbenézett, de nem találta a női hang forrását. Leülve a tövébe lehajtotta fejét. Nem értette mi történik, hiszen nem fogyasztott semmi tudatmódosítót. Egy érintés térítette észhez.felkapva fejét pedig egy vörös hajú nőt látott. Öltözete még a törzsi időket idézte.
-Jó Cosplay... - jegyezte meg halkan, mire a nő megrökönyödve tekintett rá.
-Chh... modern emberek! Mit is értenétek a valláshoz... - épp távozna, mikor a férfiú felpattan.
-Ne... ne haragudj! Te... - kezdene szabadkozásba, majd a nő megfordul.
-A medve totem egyik tisztelője. Úgy tűnik nem mindenki feledte el az ezer nyelvet. - jegyzi meg a nő majd tetőtől talpig végigméri a gyermeket. -Sok dolgunk lesz fiatal harcos.
A nő pedig nem kímélte a fiatal lelkét és testét. Az ősi hagyományoknak megfelelően edzette, hol pusztakezes harcmodorra buzdítva, hol pedig fejszével való bánásmódra. Hol harci drogok képletét tanította, hol pedig elméje viharának lecsendesítését. S míg ő délután és estet a nővel töltötte elméje és teste fejlesztését, reggel nevelőapja edzette, nappal pedig az iskola padot koptatta.


A következő pofontól sem hajol el, helyette csak vigyorog a Tanítóra, megrázva szőke üstökét.
-Ezek komoly dolgok! Nem veheted félvállól!
-Tudom. Ahogy azt is, hogy véres kézzel nem áldhatod csecsemődet, a női aspektus. Ez a Barna Medve. A Jegesmedve pedig pusztít és rabol, hogy sajátjai jobb életet kapjanak, a férfi aspektus. Rengetegszer átbeszéltük már az első alakváltásomkor.- feleli kihúzva magát enyhén megdörzsölve tarkóját ahova a medvepofont kapta. Emlékszik az elején kicsi híja volt, hogy ne fejelje meg a követ maga előtt. Mostanra már jól bírja a pofonokat, így továbbra is mosolyog.
-Kész vagy az utolsó kihívásodra, fiatal Mörmengi? - teszi fel a kérdést felszegve állát és ráncolva pisze orrát. Valamelyik része pedig nemet akar mondani, holott tudja, hazudna ezzel. Készen áll, de ez azt jelenti, hogy a nő újra aludni fog. Ki tudja meddig és láthatja e újra. Meg tudja e köszönni azt, amit tanított neki. Akár a sebei árán is.
-Igen. - hazug mosolya mögé rejti gondolatait s várja, hogy mi az amit a Tanító rá fog bízni.
-Északon, két orvvadász áll lesben. Öld meg az egyiket, a másikat űzd el! Legyen hírmondója, van védője az erdőnek. - s kezét a férfi felé nyújtja, ki két kezébe zárja és csókot lehel rá. Hát ha ez vár rá, akkor ez legyen a próba. Felállva megfordul és nekiiramodik. Kek szemei cikáznak az erdőben, csak a hasznos csapásokat használja. Bőre feszül, majd négy mancsa segít átgaloppozni a területen. Orrába kúszik megannyi jellegzetes illat: a nyest prémje, az avar rothadása és ami elüt; ember és puskapor szaga. Füleibe az erdő neszei mellett ott volt az emberi beszéd is. Lassít léptein, majd lopakodni kezd. Noha fehér bundáját nem fedi az erdő, mégis, mintha óvná. Benzin szag és jellegzetes berregés. Többek, mint holmi orvvadászok. S az aljnövényzet rejtekéből két kék szempár villan, majd hatalmas üvöltéssel előtörő jegesmedve egy nagy csapást mér a megrökönyödött emberre. A másik még riadalmában próbál fegyvert ragadni, de a medve szájába véve roppant a csövön. Mancsával taszít a férfin, ki felállva nyakába veszi lábait és rohan. Björn pedig utána. Zavarja, hogy nem érheti be, zavarja, hogy csak játszhat vele. Amint a terület végéhez ér még figyelmeztetőn elordítja magát majd visszaballag a körhöz, hol tanítóját leli.
-Engedelmes gyermek... nincs mit tanítanom neked már. Csupán egy figyelmeztetésem, a modern világban nincs helye Svalbold titkának. Légy óvatos és körültekintő, ha használod. Visszatérek hosszú álmomba, s remélem, találkozunk még! Élj jól fiatal medve! - bánatosan lép közelebb a nőhöz, ki megvakargatja füle tövét és nyakába helyez egy medvét ábrázoló faragványt, mi a medve formájához képest elég kicsinek hat. Busa fejét a kezébe helyezi, majd rá emeli jeges szemeit.
-Jó éjszakát és gyönyörű álmokat! - köszön el a druidától ki egyé olvad a kővel. Pár órát még ott ül és vár. Nem gyászol, csupán éberebb óráját őrzi mesterének. Békességet és nyugodtságot hagy maga mögött, míg szívébe egyfajta űr tátong. Főleg amiatt ami otthon várja. Emberi alakját magára öltve sétált haza, vállán málhájában az öröksége és tudása. Amint belép nevelőapja tekint rá némi megvetéssel. Felállva az asztaltól a fiú elé lép.
-Remélem felhagysz ezzel a hóbortoddal Amerikában. Nem akarom, hogy anyádat megvessék miattad. - bök mutató ujjával Björn mellkasára, elpöccintve a nyakában függő medve faragványt.
-Mire volt jó, hogy életet kellett adnia egy gyermeknek, aki a saját bocsom lehetne? - morog vissza, továbbra is a málhát tartva vállán. Fogait összeszorítja, izmai megfeszülnek.
-Mindnyájan Amerikába megyünk.
-Anya is ezt akarja?
-Ezt kell akarnia! - fakad ki a férfi, már ordítva a fiatal, szőke hajú, kék szemű férfiúval.
-Nem. Ha nem akar jönni marad. - igyekszik nyugodt lenni, tudván, nem biztos hogy kibírná a férfi a medve pofonját. Kettőjük közé libben a nő, kiről a vita szól. Fia mellkasára teszi kezét, takarva a medve alakot.
-Igaza van. Nem akarok menni. - jelenti ki a nő, s kész vitába szállni a férfivel, kinek gyermeket adott, s kiről azt gondolta, szeretni fogja mostoha fiát. Tévedett, s gyermek tudta, érezte nem lesz jó. Ő nem hallgatott rá.
-Ám legyen! - kezd bele a férfi, majd elhaladva a fiú mellett hozzá teszi. -De ezt még megkeserülöd.
-Állok elébe! - húzza gonosz mosolyra száját, hiszen tudja mire vállalkozott akkor, mikor ez a férfi a Különleges Erők, Los Angeles-ben lévő állomásukra akarta száműzni. Ő pedig tudja, hogy köpjön a levesébe, még olyan messziről is.


-Ugyan már Björn! Mikor mi ilyen idősek voltunk, te már tíz...
-Igen tudom! - vágott ingerülten a számára életet adó nő szavába, miközben telefonját szorítja. Csapzott hajába idegesen túr, miközben másik kezét megropogtatja megtámaszkodva a falon és úgy folytatja. -De én nem akarok olyan lenni, mint apa. Mikor elment elveszítettük Ermac csapdájában. Téged özvegyé, engem félárvává tett. Én nem akarom ezt tenni egy nővel és gyermekkel sem. - fejti ki véleményét a családalapítással kapcsolatban, mit anyja olyan fontos feladatának látott. Megvan az oka, hogy nem akarja, amit ő is jól tud mégis... minden telefon beszélgetésük a nőknél, családnál és utódoknál lyukad ki.
-Mennem kell, legyetek jók és puszilom Astrid-ot is. - persze, a húga, aki húsz évvel fiatalabb mint ő. Björn úgy gondolja, lesz egy bocsa, Astrid képében, mivel azzal a húsz év különbséggel bárki annak mondhatja.Minek neki család, ne sírjon utána senki, nem tartja magát annyira jó embernek, hogy így legyen. Addig a pontig, amíg meg nem ismerkedett Jarmila-val.
Minden olyan jól indult a cserfes nővel. Sokáig csak a munkájának és lelkének fejlesztésével foglalkozott, mit sem törődve mással, egészen addig, míg a nő ténylegesen magára nem vonta a figyelmét. Ez a nő tavaszt hozott az északi telekre jellemző kopár lelkére. Az irodai beszélgetések, a nap végi kávézások és parki séták. Sokszor ázott az esőben, mert átadta neki a kabátját, hogy ne a nő ázzon. Mindig mosolygó, szőke hajú leány. Mesterlövészhez képest kissé sokat pörgött, de mindig toppon volt és a legtöbbet akarta nyújtani és kihozni a környezetéből.
Rajta kívül tízen hatoltak be a terroristák által megszállt épületbe, ahol nem épp a legszívélyesebben fogadták a terror elhárítást. Csupán emlékfoszlányok maradtak az eseményből, mit szíve szerint . A lőpor szaga a levegőben, a dörrenések, éles fájdalom hasítása a vállában, hol a mellény csatja volt. Jarmila egyre halkuló hangja és szívverése, meleg könnye és vére. Ezek azok amelyeket a jelentésbe írt, nem beszélt a vér ízéről a szájában, ahogy agyaraival az ellenbe mart, ahogy a fegyver csöve szétroppant pofájában, a mancsa alatt törő csontról, karmai által kiontott belsőségekről. Az összeomló épületről, melyben még repeszek fúródtak testébe.
Fogalma sincs hogy élte túl, hogy találtak rá a romok alatt. Talán túlélő ösztöne vitte előre, talán Svalbold hívta. Tiszta emlékei a kórház steril fehérjéhez köthető, az undorító zöld paravánhoz és az infúzió csepegéséhez.

Björn Frostson

Győzött!

Érdekes ötlettel áltál elő nem mindennapi módon csavarva meg az alapkoncepciód megvalósítását. A skandináv berzerkerek mentalitása nem egy olyan ötlet, ami idegen lenne a Mortal Kombat világától és tetszik, hogy alapvetően nem egy sztereotíp viking harcossá építetted fel Björnt, hanem egy a modern világba könnyedén besimuló katonává. Az ilyen jellegű megoldások pedig jelei annak, hogy képes vagy finoman egybegyúrni olyan karaktervonásokat, amik elsőre nem biztos, hogy szinkronban lennének egymással.
Nem is szaporítom tovább a szót, nyomás az arcképcsarnokba foglalózni, aztán meg vesd bele magad a játékba!



Björn kapcsolata a medve totemmel valamint az általa használt harci drogok képesek emberi formában is kihozni belőle a Jegesmedve alak erejét.
Ha a Svalbold titka által biztosított teljesítménynövelő drogok hatása alatt van összecsapásonként egyszer képes lerázni magáról a sérülések okozta hátráltató tényezőket és a következő támadásábal pusztítót erejű ellencsapást mérhet ellenfelére.

Harcosok Szentélye

Övpróba-jelző