Cage.... Johnny Cage

Johnny Cage

Életkor Ötvenkét év Látszólagos kor Egy tízest simán letagahadtok Csoport Különleges Erők Foglalkozás Színész, tanácsadó, operatív ügynök Play by Jean Claude van Damme

Különleges képességek

Konkrétan majdnem azóta gyakorlom mások szakszerű laposra verését (hivatalos nevükön Jeet kun Do és Shotokan karate), mióta stabilian meg tudok állni a lábamon és meg kell mondjam, hogy piszok jó voltam és vagyok benne.
Kevés olyan pofával találkozol, aki huszonöt éves kora előtt összehozza az első danját. Nos nekem ez még azelőtt sikerült, hogy törvényesen berúghattam volna a Power Rangers valamelyik korai évadjának a forgatásán.
Nem vagyok rá túl büszke, de abban a sorozatban kezdődött el filmes karrierem. No nem kell itt olyan nagyságokra gondolni, mint Daniel Day Lewis, meg Heat Ledger. De olyan mélységekre sem, mint Steven Seagal aktuális förtelmei, vagy a Tshaládos széria. Valahol az olyan derék iparosok szintje fölött állok kicsivel, mint Jason Statham. Vagy, mint amilyenné Vin Dieselnek kellett volna válnia, ha a Riddicket választja Dom Toretto helyett.
De velük ellentétben amit az én filmjeimben látsz, azt valóban én csinálom, nem pedig egy agyonsminkelt hasonmás.
Miután az a szteroidhegy, aki Császárnak titulálta magát fűbe harapott, egy kicsit belekóstoltam a katonáskodás és a kémkedés világába is. Nem fogom ettől a vodka-martinit keverve kérni rázás helyett, a nők meg amúgy is bomlanak utánnám, de tanultam néhány egész frankó trükköt és szerváltam egy-két egész jó kütyüt. Úgy mondjuk könnyű dolgom volt, hogy az (akkor még nem) ex-nejem elég magas pozícióban dolgozott annál a szervezetnél ahova beszerveztek, de az már egy másik sztori.
Ja, hogy arra vagy kíváncsi, hogy miként CGI-ozták oda azokat a zöld árnyékokat, amik akkor jöttek elő, amikor spárgázva tökön vágtam Barakát? Hát ki kell ábrándítsalak. Az sosem volt CGI. Ja. Jó sokat spóroltak rajtam a producerek. Azt mind én csináltam. Ami a buli, hogy még ki is tudom lőni a kezemből. Jobb napjaimon meg akár még egy mást is létre tudok hozni magamból aki kioszt néhány pofont helyettem.
Nem tudom pontosan micsoda lehet az, de jól jön. Raiden hadovált nekem valamit Shinnok inváziója után, hogy valami olyan szekta leszármazottja vagyok, akiket arra képeztek, hogy kiporolják a rosszalkodó istenek seggét, de a harmadik mondat után robotpilótára kapcsoltam az agyam, mert eléggé untat az a fene nagy modorossága.

Moralitás

Védelmező

Jellemrajz

Mondhatnám régen is csak azért nem voltam tökéletes, mert hiányzott belőlem a hiba, de azzal csak táplálnám a pletykákat, hogy külön fuvarozócéget foglalkoztatok az egom szállításával.
Aláírom, hogy voltak időszakok, amikor elszaladt velem a ló, de az, hogy belecsöppentem egy világmegmentős kung fu fantasyba elég sok dolog átértékelésére bírt rá. Amikor a nyakadba szakad az, hogy csak te és néhány (amúgy igen hülyén és lengén felöltözött) társad áll annak az útjába, hogy egy  csecsemőként is wanabolt kortyolgató shogun-Hitler foglalja el a Földet, akkor óhatatlanul visszaveszel a pofádból. Egy egész életre.
Zack Snyder még most sem castingolna egyik depressziós DC-filmjébe sem, de azért már sokkal viselhetőbb személyiség vagyok, mint annak idején, amikor megláttam Sonyát abban a szexi kis katonai mellényben.
Annak örülök, hogy legalább szülőként félig-meddig beváltam. Legalábbis Cassieből sikerült egy egész értelmes fiatal nőt nevelnem. Akinek a kedvenc elfoglaltsága a célba lövés és az udvarlói módszeres elijesztésére. (Kinek cseng ismerősen az Utolsó akcióhős?) Jó talán annyira még sem vagyok az apák gyöngye, de mit tegyek, ha az anyja hozzáállását és az én nagy számat örökölte?

Megjelenés

Most tényleg soroljam fel a sztárlexikonos adataimat? Na jó. Te kérted. Kábé húsz centivel vagyok alacsonyabb a két méternél és öt kiló híján verem a mázsát. A barna hajamba már néhol megjelenne egy-két ősz hajszál, ha a kényességem miatt nem használnék hajfestéket. Hogy milyen márkájút? Amelyiket megérdemlem.
Szeretek relatíve jól öregedni, így meglátszik a fizikumomon, hogy egyes kollégáimmal ellentétben nem a triplasajtos McRoyallal indítom a napomat. A meló, meg az egészségem miatt is elég komoly figyelmet kap az, hogy szinten tartsam azt a Seggberúgógép kódnevű tárgyat, amire egyesek csak a testemként hivatkoznak. Mégy így túl az ötvenen is egész jó karban vagyok. Tudod a jobb lábam a Temető, a baltól meg még én is félek módon.
Megtanultam szembenézni a fiatalkorom ostobaságával is, így már csak azért sem tüntettem el a mellkasomról azt a hatalmas Johnny feliratot, hogy mindig eszembe jusson, hogy mekkora pöcs voltam siheder koromban.
Ja. Ami még nagyon fontos. Mindig van nálam napszemüveg. Ha kérnél tőlem egyet és nem tudnék adni, akkor rúgj pofán, mert valamelyik lélekszipolyozó anyaszomorító szórakozik veled.

Előtörténet

Persze mindenki azt hiszi, hogy egy olyan fickót, mint én, csak egy nagyon speckó család tud összehozni. Nos ezeknek jelentem, hogy iszonyú nagy tévedésben élnek.
Csak az anyai oldalról kaptam egy kis speckót, de amúgy pont olyan középosztálybeli átlagemberek voltak a szüleim mint amennyire csak lehettek. Tudom, hogy meglepő, de így van.
Mindketten sokat melóztak, így amikor már nem estem a hátsómra, nem leültettek a tv elé, hanem rábíztak az szomszéd bácsira, aki történetesen nem kisebb legendától tanulta Jeet kun Do-t, mint maga a Sárkány.
Nem, itt nem Smaugra a rettenetre, hanem Bruce Lee-re gondolok, de azért szép próbálkozás volt.
Eleinte nem igazán jöttünk ki jól Mr. Changgal, de amikor rájött, hogy ha a kezembe adja és nem eltilt azoktól a frankó kis nuncsakuktól és botoktól megváltozott minden. Szinte már vártam, hogy apa és anya mikor megy el otthonról, hogy újra nekiállhassak püfölni a fabábút és fejleszthessem a rúgásaim magasságát. Mr. Chang pedig nagyon türelmes és felkészült tanító volt.
Kisiskolásként is sokszor átlógtam hozzá, hogy eddzek egyet a házi megírása előtt és meg kell mondjam, hogy lassan elkezdtem második apámként tisztelni az öreget.
A fegyelmezett munkának hála valami olyasmibe botlottunk bele, ami igencsak megbolygatta a valóságról alkotott képünket. Néhanapján, amikor a kelleténél frusztráltabb voltam és az indulataimat a boxzsákon, vagy a gyakorló bábun próbáltam megzabolázni, akkor előtört belőlem egy különös zöld energia. Ez amolyan elmosódott árnyékként követte a mozdulataimat jócskán felerősítve az ütéseim és a rúgásaim erejét.
Először mi is úgy álltunk a dolog előtt, mint az ősember, aki először lát tüzet, de az öreg ragaszkodott ahhoz, hogy próbáljuk meg akaratlagosan is megidézni. Keserves egy munka volt és sokszor direkt idegesített, hogy a dühöm előhozza ezt az erőt, de a kemény edzés és a koncentrált elmélyülés meghozta a gyümölcsét.
Az első fontos lépés az volt, hogy megtanultam akaratlagosan is használni az erőmet, utána pedig egyre komolyabb kunsztokra is képessé váltam. Energiát idézni a kezembe és az kilőni, csak a lépcső egyik alacsony foka volt.
Ez a közös titok még szorosabbra fűzte a kapcsolatomat Mr. Changgal, de akkor már kezdett minket megcsapni a változás szele.
Tizenkét éves koromban költöztünk el San Fransicoból Los Angelesbe, így a levelezés maradt az egyetlen kapcsolatom az öreg mesteremmel.
Igen.
Én még akkor voltam tinédzser, amikor hírből sem tudtuk mi az az e-mail és videókaziról néztük a filmeket. Meg nem volt mobilunk. Őskövület vagyok tudom. Tweeteld ki nyugodtan, hogy találkoztál egy élő dinoszaurusszal.
Szóval az Angyalok városában sem volt kolbászból a kerítés és néhány hónapnyi nélkülözés után tudtunk csak rendesen beilleszkedni. Anya kapott egy visszatérő szerepet egy TV-sorozatban, apa pedig díszletek összeszerelésével foglalkozott.
Én meg elkezdtem karatéra járni, mert a szüleim nem tudtak különbséget tenni két  "ugribugricsihipuhi" között.
Gyorsan gyűjtögettem a különböző színű öveket és közben mindig a forgatások környékén lófráltam. Nem befutni akartam, csak egy kis időt tölteni a szüleimmel.
Gyakran gyakoroltam a díszletek között és erre felfigyelt a forgatásra ellátogató Haim Saban is. Az a Haim Saban.
Mire felfogtam, hogy mit akart, már ott virítottam a Power Rangers első szezonjának a főcímében és három évig alig jutott másra időm. Elég őrült dolog a sorozatforgatás, de ami ezután következett az volt csak az igazi csoda.
Filmszereppel kerestek meg, én pedig kaptam a lehetőségen.
Aláírom a Panto-Nindzsa nem lett minden idők legszórakoztatóbb mozija, de egész jól hozott a kasszáknál és már nem csak néhány millió pattanásos tinédzser ismerte a nevemet.
A stáb pedig megkapta a legjobb speciális effektekért járó szobrot is, pedig a rendező csak rábeszélt arra, hogy használjam azt amim van.
Utána jött a Sárkányököl, ami tett arról, hogy Chuck Norris félisteni fiaként tartson számon a világ. De aki magasra repül, az nagyot is fog zuhanni.
A kritikusok megpróbáltak lejáratni a közönség előtt, kétségbe vonva, hogy az "effektek" nélkül is hiteles lennék-e és a Sárkányököl folytatása csúnyán megbukott. Persze nem is lett volna teljes a kép, ha a hatalmasra nőtt egom miatt gyorsan el nem szórtam volna a nehezen összeszínészkedett pénzemet. Talán el is vállaltam volna a Baywatch egyik új főszerepét, ha nem jött volna az a fura meghívó.
Nem mondom, stílusos volt a régi pergamen és a kanjik, de nem gondoltam volna, hogy ez fogja a gyökeres változást hozni az életembe. Nagyon meg akartam mutatni, hogy nem vagyok az a páváskodó pojáca, akinek a média mutat és én csinálom az összes veszélyes jelenetem, de néhány napig tépelődtem, hogy megéri-e ez nekem.
Felhívtam Mr. Changot, aki jófej idős mentorként rábeszélt arra, hogy vegyek részt a tornán.
Elutaztam Hong Kongba, hogy egy rozoga bárkával hajózzak át a fél Csendes-óceánon.
Shang Tsung szigete a maga nemében egy igazán szép hely volt, csak ne lebegett volna minden felett a halál.
Elég fura volt látni, hogy miféle szerzetek gyűltek össze, én meg az akkori hülye fejemmel azt hittem, hogy valami jelmezes torna lesz a Mortal Kombat. Csak akkor jöttem rá, hogy talán igaza lehet annak a szalmakalapos tagnak, aki Raidennek hívta magát, amikor nem vették le a maszkot arról az agyaras vadállatról, akit kiütöttem.
A Mortal Kombatnak köszönhetem, hogy találkoztam az életem harmadik legfontosabb nőjével. Mielőtt jönne a kérdés az anyám az első, a második meg a lányom, nem pedig két egzotikus nevű pornósztár.
Nem akarok senkit sem megvezetni. Akkoriban nagyon nagyra voltam magammal, így romantika szikrája is hiányzott abból, amit udvarlás címen műveltem. Sonya olyan volt nekem, mint bikának a vörös posztó és akárhányszor tett rám egy becsmérlő megjegyzést, csak még jobban ösztönzött, hogy csapjam neki a szelet.
A torna nagy részét azzal töltöttem, hogy loholtam Sonya szűk nadrágba bújtatott formás hátsója után és fejeket csaptam szét, így túl sok részletet nem tudok róla mondani. Az megvan, hogy Liu jól seggbe rúgta Gorot és megrángatta Shang Tsung szakállát, de hogy miként jutott el oda az kész rejtély számomra. Fiatal voltam és ostoba, nézzétek el nekem, hogy jobban érdekelt a világ sorsánál az, hogy miként fest ruha nélkül a leendő ex-nejem.
Liu győzelme és egy LA-i kitérő után elutaztam a Wu Shi akadémiára, hogy részt vegyek a győzelmi ünnepségen, de kiderült, hogy a Császár rosszul viseli a vereséget.
Jó sok tarkatát billentettem farba akkor, de azt nem tudtam megakadályozni, hogy vágyaim szőke netovábbját el ne hurcolják a Külső világba. Liuval, Laoval és Jax-szel csatlakoztunk Raidenhez, hogy jól lepofozzuk Shao Kahnt a trónjáról.
Jax-szel Sonyát mentem megmenteni és közelebbi ismeretséget kötöttem a fickó ökleivel, miután nem tudtam leakadni egy bizonyos témáról. Azóta szokásunk néhány havonta összeverni egymást, hogy levezessük a fáradt gőzt.
Amikor újra találkoztam a Shaolin tesókkal és Raidennel, már két dögös csajjal az oldalukon meneteltek a Kolosszeumba. Azt gondoltam, hogy nagyon tudnak, de mint kiderült, nem csajoztak be út közben.
Csak akkor döbbentem rá, hogy itt több forog kockán egy numeránál, amikor az az izomhegy kitörte Kung Lao nyakát.
Hirtelen égetően fontossá vált számomra is, hogy ez a fickó ne tegye a lábát a Földre.
A barátja halálán Liu annyira felhúzta magát, hogy puszta kézzel ütött lyukat Kahn mellkasába.
Úgy tűnt nyertünk, sikerrel adtam el a sztoriból írt forgatókönyvemet és végre Sonya is hajlott arra, hogy elvigyem vacsorázni, de persze Shao Kahn nem is lett volna tisztességes főgonosz, ha nem tért volna vissza még egy folytatás erejéig.
Piszok elkeserítő volt és rengeteg áldozattal járt a győzelem, én meg tökre megértettem Liut, amiért őrültnek titulálta Raident. Hagyni, hogy ez a két lábon járó Arnold's Classic győzzön, rohadt valószínűtlen módja volt a győzelemnek. De talán pont ezért jött be.
Nem maradtunk túl sokan és túl sok embert kellett ahhoz eltemetnünk ahhoz, hogy tényleg győzelemnek hívhassuk azt, amit elértünk.
De a változatosság kedvéért két évig nyugtunk volt.
Ez alatt az idő alatt egész jól összemelegedtem Sonyával és sikerült visszatérnem az A-listára a szigeten történtekből forgatott filmmel.
Persze a nyugalom és a béke általában elég átmeneti dolgok és Quan Chi Shinnok segítségével tett is arról, hogy Cassie ne foganjon meg a kelleténél hamarabb.
Elég zűrös helyzet volt és senkinek nem vallanám be rajtatok kívül, de úgy remegett a térdem amikor szemtől szembe kerültem Shinnokkal, mint a kocsonya. Ha nem látom, hogy veszélyben van a barátnőm élete, akkor nem biztos, hogy sikerült volna visszasongokuznom azt a rohadékot az Árnyékbirodalomba és kiszabadítani néhány társunkat Quan Chi hatalma alól.
Két hónappal a dolgok ilyen drasztikus elsimítása után Sonya olyat mondott, hogy majdnem félrenyeltem a fehérjét.
Én? Apa? Mi van?
Jól kupán csapott a tény, de próbáltam felkészülni a dolgokra. Elvettem Sonyát feleségül, könyveket olvastam a témában, eljártam terhestornára (akár még az asszony nélkül is), meg olyan szobát rittyentettem a leendő Johnny jr-nak, hogy abba minden karatefilm rajongó belekönnyezne.
Bár vissza kellett tenni az államat, amikor kiderült, hogy festhetem rózsaszínre a gyerekszobát, de emiatt talán még jobban is szerettem a kis csemetémet.
Közben Raiden is kiderítette, hogy honnan volt az animés poweruppom, de mint mondtam túlságosan nem tudta lekötni a figyelmem.
Miután megszületett, Cassievel mi voltunk a legmenőbb apa-lánya páros a városban, de ebbe bekavart az a tény, hogy a feleségem mintha teljesen megszállottjává vált volna a munkájának és egyre jobban elhanyagolta a családját.
A csúcspont az volt, amikor elkésett Cassie hatodik szülinapjáról, mert Kandaharba ment elkapni Kanot.
Akkor választás elé állítottam: Vagy a családja, vagy a munkája.
Ő az utóbbit választotta.
Nem cicóztunk sokat a válással és huzat nélkül nekem adták a felügyeleti jogokat, de majd összetörte a szívemet, hogy a világ minden pénzével sem tudtam volna megvenni a lányomnak azt amire a legjobban vágyott: Az anyja szeretetét. Ezen még az se segített, hogy Jax felesége próbálta kitölteni azt az űrt Cassie lelkében, amit Sonya hagyott maga után.
Hogy fenntartsam a jó viszonyt és legyen ürügyem arra, hogy néhanapján egy légtérben tudjam a lányomat és az anyját, besegítettem a Különleges Erőknek a Külső világi ügyeikben. Eleinte csak tanácsadás volt, de a későbbiekben rész vettem a terepmunkában is.
Cassievel bár jól megvoltunk, nem lepett meg, amikor tizennyolc éves korában csatlakozott a sereghez. Tudtam, hogy miért csinálja és reméltem, hogy így talán megtalálja a közös hangot az anyjával.
Amiatt nem féltettem, hogy kihullik a rostán. Totyogós korától kezdve én foglalkoztam vele és nem csak azt tanítottam meg neki, hogy miként kell szétrúgni a nyomulós seggfejek tökeit...
Raiden tuti nem értékelné a szóviccet, de aztán harmadjára is becsapott a Shinnok villám. Mint végül kiderült Cassie örökölte az istenpépesítő szuperaurám. Ehhez csak az kellett, hogy életveszélybe kerüljek.
Miután a kislányom úgy jó alaposan elpicsázta Shinnokot, Raiden kezelésbe vette a csontpofát.
Jó mondjuk nem olyanba amiben gondoltam volna, de akkor nem igazán aggasztott a dolog, lévén úgy tűnt, hogy majd húsz év után Sonya képes volt normális sorrendbe rakni a dolgokat az életében és végre törődik egy kicsit a családjával.
Tudom ez kicsit Vin Dieselesnek hatott, de ha gyereked lesz megérted majd az igazi jelentését ennek a szónak.
Mi, hogy miért könnyezek?
Valamit belefújt a szemembe a szél. Azzal ne törődj, hogy rajtam van a napszemüvegem. Meg azzal se, hogy szélcsend van.