Az elveszett dolgok visszatalálnak - Yoru & Dina

Yoru

& Dina  ️️️️️

Késik. Persze, mert nem mondtam meg neki, hogy pontosan mikorra várom, csak azt, hogy jöjjön, ha még életben van. De ez van, én türelmes vagyok, türelmesen kortyolgatom azt az émelyítően édes, cukros löttyöt, melyet teának merészelnek nevezni az itteniek. Lehet, jobb lett volna egy olyan ruhaboltos bevásárlóközpontba mennem, melynek hivatalos neve plaza. Igazából mikor azon gondolkoztam, hogy most hova menjek, számba vettem azt is, hogy akkor mennyire fontos az számomra, hogy minél hamarabb leléphessek, ha esetleg felforrósodik a talaj, vagy rám találna Ő. Szóval a helyszín megválasztásánál fontos volt az, hogy mennyire könnyedén tudok kereket oldani, ha esetleg komolyabb akadályba (apába) ütköznék. Persze úgy, hogy viszem magammal Yorut, ha már felelősséget vállaltam érte. Felelősség, nagy szó, fontos dolog, méghozzá egy olyan, mely ha jól emlékszem, szerepel azon a bizonyos bakancs listán.
Belekortyolok újra a teába, miközben hátradőlök és előveszem a fülesemet. Egyiket beteszem a fülembe, sima, egyszerű fekete, pont mint a ruházatom, egy halálfejjel díszítve. Telefonomat feloldom, rácsatlakozom az ingyenes wifire, mely van a teázóban. Mondjuk nem azért, mert annyira szükségem lenne rá és nem lenne végtelen mobilnetem, szimplán jobb így. Mint aki tényleg csak teázik. Kikeresem a részt közben, hol tartottam és már sajnálom, hogy nem hoztam magammal laptopot. Elindítom a sorozatot, mely szégyen nem szégyen, de függővé tett. Mentségemre, nem csak engem, és én még a jobbik eset vagyok, úgy-ahogy titkolom a függőségem tárgyát, még ha a legváratlanabb helyzetekben is képes lennék elkezdeni dúdolni a főcímdalt. Istenem, ennek a teának borzalmas az íze. Igaz, a sorozat még borzalmasabb. És lám, mégis nézem az én kicsi pónimot. Majd ideér, nem?

Yoru

& Dina ️️️️️

Vajon tudja mi az a pegasis? Vagy kiselőadást kell majd neki tartanom a meséből, mely beszippantott, mely miatt együtt találgatok a fandommal, hol 5 és 85 év közöttiek vannak, fiúkból több mint lányokból, és mégis jól megvagyunk? Lassan kezdem érteni, hogy miért pont azt a korosztályt kapta ki a fiúkból, amit. Alig várom, hogy leüljek egy doboz fagyival és Yoruval, hogy azután megnézzem vele is a sorozatot. Remélem, nem fogja bánni eme döntésemet, mondjuk beleszólási joga nincs a drágának, hiszen az enyém, a tulajdonom. Lehet, rá kéne varratnom, hogy Dina tTew tulajdona. Még élvezné is  a végén.
Megjött. Itt van ő, kit nevén nevezni érdemes, ő, akit vártam már, vele teljes az egész. Újabb pont kilőve a bakancslistáról, melyre állandóan kerülnek fel végrehajtandóak. Bakancslista nélkül nem tudom mit tévő lennék.
 - Szerbusz, Yoru. Hogy vagy? – Kezdek bele a társalgásba, közben kiszedem a fülemből fülesemet. A varázslat nem őrdöngösség, hallgat el a szám közben. Oké, lehet nem ezzel kéne kezdenem. De most itt van ő, megjött, minden sínen van, itt az ideje a következő lépéseknek. Mondjuk nem kinyírni azt a személyt, aki ezt a felvizezett förmedvényt teának merészeli hívni, többek között. Pedig megérdemelné, becsszó előtte megismertetném az igazi teával is. Alig kapni itt rendeset, nehezebb hozzájutni mint a droghoz, ami elég sokat elmond az országról.

Yoru

& Dina ️️️️️

Amikor beléptem ide, még nem gondoltam arra, hogy egy hamisított förmedvényt fogok kortyolgatni, mit teának mernek nevezni. Rendes teát akarok, ez legalább van Cagenél, már csak az a kérdés, hogy mégis mikor fogok hozzájutni az áhított szerhez. Fagylaltot kellett volna szereznem, de az most nincs.
- Magyarország, Fehéroroszország esetleg Románi megfelelt volna Európában? Vagy Brazília Dél-Amerikában? Afrikába semmikép se mentem volna, továbbá van valami Amerikában, mi a többi földrészen, országban nincs – igen, az embere szeretik ha nem csak egy szóval válaszolnak nekik, ezt is meg kell szoknom és azon vagyok, hogy rászoktassam magam. Lehet, észreveszi a változást, lehet, szóvá teszi, de lehet semmi se lesz. Itt van legalább a vérszerinti rokonaim jelentős része, és még hely is van lakni. És kapucnija is leesik róla, mikor megrázza a fejét.
Hogy megfeledkeztem-e róla? Ez természetesen hazugság, hiszen végig eszemben volt, és reménykedtem abban, hogy nem fogják bántani azért, amiért bejelentés nélkül távoztam úgy örökre. Nem szólok egy szót se azért, amiért felemelte a hangját, érdeklődve nézek rá, hogy befejezte-e, vagy még óhajt mást is a fejemre olvasni. De nem, befejezte.
- Ennek örülök. Majd elviszlek olyan teázóba és japán étterembe, mi meglepő módon eléri egy átlag japán sushizót - ajánlom fel neki. Nem mintha lenne más választása az elfogadáson kívül.

Yoru

& Dina ️️️️️

- És mindenhol könnyedén elér az, kit nem nevezünk nevén, de cserébe nincsen esetleges szövetségesünk. Lehet, hogy el tudnánk tűnni, de nem éri meg – persze, tudom én, hogy kevés ennél borzalmasabb hely van a Földön, azt máshova jelenleg még nem mennék. Elér és megadhat, igen, éppen ezért ki vannak zárva, ami bűzlik a korrupciótól. Pedig egy hévizekben gazdag országnál télen se kell aggódni, hogy nincs hova menni strandolni.
Elér, elér, nagy cucc, tudom jól, hogy mire vállalkoztam mikor megtettem. Lehet, meg kellett volna ölnöm, vagy maradandó sérüléseket okozni neki. Esetleg nem figyelni arra, hogy miket okozok neki. Ha meghal, meghal.
Jól haladok? Ha ő mondja, akkor oké. bár, lehet, csak kedvességből teszi, vagy mert nem tudja mit mondjon. de nem, Yoru nem ilyen. Ővele ki lehet beszélni azt, hogy hogyan vinnyog és remeg az az idióta, akinek épp szedem le a bőrét a hátáról, és melyik botmixer márka a legjobb. Fagyi! Őt tudom, hogy nem akar megmérgezni, nem kell megvizsgálni, ha eszek a házikészítésű dolgaiból. Ilyen egy hűséges alattvaló.
Hogy miért is? Van itt rokon, van itt olyan, ki miatt még Kano is legalább egyszer egy pillanatig elgondolkozik, hogy talán tervet kell kieszelnie. Válasz helyett belekortyolok a teámba, hogy lenyeljem azt a cukros vackot. Borzalom, ez nem több, mint leforrázott tealevél. De legyűröm, kaptam már rosszabbat is.
- Ellenségem ellenségei a barátaim alapon – válaszolok végül a feltett kérdésre. Merem remélni, hogy rájön mire célzok, mert ha nem, bizony, úgy át kell ismételnünk pár dolgot. És én nem a jutalmazó tanítást ismerem.

Yoru

& Dina ️️️️️

Mi van, ha lehallgatnak minket? Ha megfigyelnek, és kamerákon át nézi minden egyes aprócska mozdulatunkat, kielemezve, mégis mire készülhetünk, mit akarhatunk és legfőképp, kinek dolgozunk. Óhatatlanul is eszembe jut, hogy ennyire könnyedén árulhatja el az embert egy-egy jellegzetes mozdulata, mily könnyedén bukik le, hogy aztán ne maradjon semmi a szétrúgott agyából. Túl keveset tud? Ismeri a nemzőmet, tudja, hogy kiket utál ő leginkább, kihez fűzi beteges érzelem, nem kell túl sokat gondolkozni már rajta. Áldás. Az, a legnagyobb áldás, de mégis. Én jobban szeretem tudni a dolgokat.
Hagyom, hogy a szemeimbe nézzen, bár kellemetlenül érint a dolog. Bár a mosoly, mit megejtek, halovány, de szívből jön. Újra kell gondolnom mindent, végigvenni, meddig megyek el, meddig mehetek el. Akkor elhatároztam, hogy változtatok, hogy megtanulom az emberi lény módjára való viselkedést. Már elmúlt az újdonság varázsa, már csak azt kell tudnom, hogy ki vagyok igazából. De az, aki a legjobban ismer azt mondja jól haladok, szóval jól haladok. Még véletlenül se veszem a listára a spermadonort, mert ő egy pillanatig se értené meg, miért tettem mit tettem. Egy kibaszott pillanatig se.
 - A rokonjelölt nem hiszem, hogy örülne, gyere át te – válaszolom kis gondolkodás után. Ott is lehet teát főzni meg én kicsi pónimot nézni és fagyizni, miközben kibeszéli az ember a különböző ölési módokat, melyek öngyilkosságnak látszanak. Vagy amiről beszélnek a mai tinédzserek.

Yoru

& Dina ️️️️️

Ha bármelyikünket elvinne Johnny pszichológushoz, onnantól nem mi, hanem a doki szorulna kezelésre. Mindkettőnknek megvan a maga különössége. Én bárkit felboncolok, ő nm érez fájdalmat. Mindketten menekülünk attól a szervezettől, ahova tartoztam. Gondolkodás nélkül lennék képes kinyírni bárkit, ha az segítene életben maradnom. Nem. Már nem tenném meg. Az után már nem, már mások a szabályok. Nem feketék és fehérek, hanem a szürke ezernyi árnyalatában látszóak.
- A nagybátyám a magából zöld pacákat eregető önjelölt színész – válaszolom, még mielőtt rosszul értelmezi  a dolgot. Nem akartam az eddigieknél mélyebben belerántani, s lám, mégis sikerült. Most már biztos, hogy velem jön.
Nemet akarok mondani, ráparancsolni, hogy most azonnal jöjjön velem, ne kérdezzen semmit, de nem szabad. Az előtt megtettem volna, de most már nem. Nem szabad ez, nem szabad más embereket korlátozni a mozgásukban, hanem segíteni kell nekik. Viszont vissza se engedhetem most már, nem sodorhatom életveszélybe.
- Mondd le a megrendeléseket – tanácsolom neki – címet nem adhatok, sajnálom – remélem megérti. Hihet amit akar, de van, mit nem kotyogok ki. Ki tudja, hl van egy poloska elrejtve, pohár falában, asztal sarkában, szék lábában. Nem vagyok paranoid, csak van életben maradási ösztönöm. Fagyira felcsillannak a szemeim. Megvan, mivel lehet megfogni. Mitől tűnök emberinek.

Yoru

& Dina ️️️️️

Macska-egér harc, egy sárkánnyal, egy farkassal és a keleti széllel, teljesen megszokott dolog ez. Jó kérdés, hogy hol lennénk mi ketten a legnagyobb biztonságban, de az biztos, hogy nem Japánban vagy Kínában. Szerintem itt, de még végigpörgetem még egyszer az országok és világok listáját. Az nem lehet, hogy eleve elrendeltetett a sorsom, az nem lehet, hogy semmi. Hogy értelmetlen az egész, hogy csak egy hidegvérű gyilkológép vagyok, ki csak azt teszi, azt gondolja, mit mondanak neki.
Semmi. Jól van Yoru, jól van, nincs baj, végülis, még neked is tisztában kellene lenned ezzel, nem egyszer beszéltünk róla, de nem döfök senkibe se egy random széklábat, vagy hozok botmixert, esetleg turmixgépet, csak sóhajtok egyet.
- Cassie az unokatesóm. Az apjánál lakok. Johnny Cagenél – ha ezek után se semmi, akkor erősebb módszerekhez fogok folyamodni. Atyám ezerszer minősítette nem épp szép módon Johnnyt. Aztán meg, hírhedt, KE-nél dolgozik, mi kell még? Még én is ismerem.
- Itt macskahúgyszinten vannak a teázók – legalábbis amivel találkoztam eddig, mind ott volt. Tudom milyen ízű a macskapisi, szóval van viszonyítási alapom - szerzek neked legális munkát, tudok kölcsönadni – vetem fel az ötleteket. Minél kevesebb esélyt akarok adni annak, hogy bárki bántsa őt. Lassan kialakuló lelkiismeretem nem engedi meg. Mondjuk nem hittem volna, hogy pénzgondjai vannak, én az első pár hónapban oly bátran alkalmaztam a zsebmetszés különféle módjait, hogy még most is van belőle félretéve. A szüleire nem is gondoltam. Bár, maguknak köszönhetik ezt az egészet. Én tényleg kimondtam azt, hogy legális? Pont egy munkánál? Hát igen, van ez így, néha megkönnyíti az ember dolgát.

Yoru

& Dina ️️️️️

Ha az ember végiggondolja, mindkettőnknek van több közös pont is. Például mindketten menstruálunk, mindkettőnk apja utálja a legális munkákat és vörös a vérünk. Meg fogunk halni, ha atyáinkon, atyámon múlik, szétverve, bucira dagadt szájjal fogunk behódolni és sírva bocsánatot kérni. Csábító kilátások, már csak az a kérdés, hogy mily gyorsan fordítjuk meg a sorsot és fognak ők tőlünk bocsánatot kérni. Az élő felmenőm azt mondaná, hogy rossz hatással van rám Johnny, szóval jó hatással van rám. Fordított logika, megy ez nekem, mint a karikacsapás.
Nem szólok semmit azon, hogy nincs meg. Jól van, a tudatlanság áldás, csak nem most. Most mindent is tudni kell, most minden összefüggést, kapcsolatot kenni-vágni és több lehetőséget is fenttartani arra az esetre, ha menekülni kell. És kelleni is fog, mert még nem biztosított a túlélésünk.
- Ahol lakom, ott jó a tea – dünnyögöm. Megint egy érzelem, mit eddig csak megjátszottam, most meg már szerves részemmé vált, mint az, hogyan kell elszedni a bőrt és sót dörzsölni a sebbe. Én nem csodálkozom rajta, én csak hangot adok annak a ténynek, hogy ez van.
- Nem leszel az adósom – ő nem.

Yoru

& Dina ️️️️️

Tervek sokasága, újra és újra tervezett menekülések, egérutak, átgondolások, mert nincs semmi más, mit tehetnék, minthogy felkészülök a legroszabbra, és reménykedek a legjobbakban. Én. Én felelősséget vállaltam, mikor úgy döntöttem, ide hívom. Nem. Mikor leléptem. Akkor vállaltam felelősséget az életéért, azért, hogy csak utánam fogják őt megölni. És mikor bántottam azt, akkor azt is jelentette, hogy attól kezdve folyamatosan figyelnem kell rá. Ez életem legnagyobb döntése.
- Eltaláltad – az igen kevesebb szótagból, betűből áll, és mégis, mást használok. Itt, egy mocskos országban, macskahúgyízű teákkal körülvéve vagyunk a legnagyobb biztonságban.
- De ne keveredj bajba – talán ez az, amit a régi Eurus nem mondana ki soha. Érzelmek kimutatása, mely nem csak a düh, egyáltalán, érezni.
- Yoru –mély levegő, nem olyan nehéz kimondani, még ha sose mondtam ki. Sose mutattam jelét. Vagy csak mostanában, de régen biztosan nem. Régen egy teljesen másik világ volt, más tettekkel, mondatokkal, érzelmek nélkül. Érzelmek, melyek több gondot okoznak, mint egy levágott fej – féltelek –mint bármi, ezen  a világon. Például egy élősködő.