Spiritual Journey - Björn és Johnny

A Különleges Erők a Matokák törzsével azóta jó kapcsolatot ápol, hogy Nightwolf Shao Kahn inváziója alatt a Földi harcosokkal küzdött a Birodalmunkért.
Nem csak a misztikus ügyekben és a szellemvilág szakértőiként számíthatunk rájuk, ha éppen arra van szükségünk, de a mágikus gyógyászat terén is sokat köszönhet a KE ezeknek a derék rézbőrű harcosoknak.
Most, hogy kaptak egy filmelőztes szintű expozíciót a lényegre is térhetünk és megindokolhatjuk, hogy Johnny Cagenek, vagyis szerény személyemnek mi köze van ahhoz, hogy mi a helyzet egy misztikus indián törzzsel.
A szitu a következő:
Hosszú Íj a Matokák törzsfőnöke keresett meg minket, hogy a Nightwolf helyét átvevő sámán, Szellemsólyom a spirituális fejlődésének egy olyan szakaszába ért, amihez szükségük van egy talizmánra. A bibi ott van, hogy ennek az ereklyének megvan az a sajátossága, hogy a viselő lelkéhez kötődik és amíg annak anyagi teste van, nem ruházható át másra.
Nightwolfnak pedig még annak ellenére is rendelkezik anyagi testtel, hogy halott, így a probléma adott.
Azt nem tudom, hogy miért pont én vagyok az egyik ember, aki ezt a feladatot kapta. Nagy a pofán, rejtőzködni sem tudok és a lopakodáshoz annyit sem értek, mint Sub-Zero a grillezéshez.
De legalább a társam szőr mentén kapcsolódik valamennyire a sámánisztikus hagyományokhoz. Legalábbis az aktája szerint ért valamennyit a skandináv szokásokhoz, nekik pedig azért voltak olyan harcosaik, akik nem tudtak pár igen látványos trükköt a medvebőrrel.
Az eligazítás gyors volt és igen rövid. Út az Árnybirodalomban, felderítés, behatolás a Pokoltűz Liga erődjébe, az ereklye ellopása, majd a kivonási ponthoz való eljutás. A többit a misztikusok megoldják és Szellemsólyom is továbbléphet a spiritualitás új szintjére.

A kapu Nekros egyik sikátorába nyílik meg, én pedig kicsit összerándulok, ahogy az Árnybirodalom egyszerre perzselő és fagyasztó levegője beáramlik a tüdőmbe. Megigazgatom magamon a ruhát, amit egy ZS-kategóriás fantasy adaptáció is letagadna, majd önkéntelenül a napszemüvegemet akarom igazgatni, amikor rájövök, hogy álcázó varázs van rajtam és így biza nem a megszokott, harminc éve a menőség szimbólumaként emlegetett fizimiskámmal rendelkezem.
Fura volt látni a tükörben hogy néznék ki alakmásként és kicsit meg is rettentett, de hála az Idősebb Isteneknek Sonya megmentett ettől a sorstól annak idején.
- Nem egy Las Vegas, de azért megvan a hely sajátos bája. - mondom könnyedén Björnnek, ahogy kilépek a sikátorból az utcára, ahol pár oni vadul tusakodik némi koncért - Akkor meg pláne, ha valaki él-hal a Hellraiser filmekért.
Gyors léptekkel kerülöm ki a marakodő démonokat, de visszafordulok, hogy be tudjak avatkozni, ha a társam ne tudná kikerülni a szörnyeket.
Amint felzárkózik mellém tovább folytatom a mondandómat.
- A térkép szerint innen kábé egy órányi sétára van a Pokoltűz Liga erődje. Körülbelül egy napot kellene eltöltenünk azzal, hogy kifigyeljük az őrségváltás gyakoriságát és járőrök mozgását, majd megtervezni a behatolást, megfújni azt az ereklyét és loholni haza.

Björnt még nem ismerem olyan rég óta, hogy felfedezzek a viselkedésében olyan vonásokat, amit a felszínes ismeretség elrejtene előlem. A válasza a hely bájos miliőjével kapcsolatban azonban egy igen sajátos humorérzékről tanúskodik, amit a szerv többi tagja talán nem tudna annyira értékelni.
- Egyik halálisten sem túl nagy rajongója a biztonsági szavaknak. - húzódik egy tőlem szokatlan fanyar mosolyra az ajkam - Hádész, Hella, Anubis, Shinnok. Az ilyen emo-goth pofáktól nem lehet boldog műveket várni.
Ahogy a társam felzárkózott mellém, gyors léptekkel hagyom magam mögött az onikat, akik a felénk szűrődő hangok alapján már nem csak marakodnak a zsákmányon, hanem egymás torkának is estek. Tisztára olyanok, mint egy Fekete Sárkány sejt a kuplerájban.
Na azért ne feltételezzük, hogy van valós alapja a hasonlatnak, Kanot ismerve nem csodálkoznék, ha a birtoklási vágy előrevalóbb lenne, mint a csapatszellem.
- Asszem az Idősebb Istenek csak a Földi Birodalomban voltak képesek békés növényvilágot teremteni. - grimaszolok egyet a kérdésre, bár lerí az arcomról, hogy a mondat utolsó pár szavát nem értem meg - Ha az Élő Erdőt nézzük a Külső Világban, akkor az itteni fauna azzal fog fenyegetőzni, hogy két napon belül Apunak fogjuk szólítani őt.
Björnön látszik, hogy zavart, talán még kicsit diszorientált. Az orrlyukai elég gyorsan tágulnak és húzódnak össze és az arckifejezése kábé olyan, mintha egy kényes orrú úrhölgy belépett volna a világ egyik legmocskosabb mellékhelységébe.
Benyúlok a jobb karja alá és szelíden elhúzom az egyik épület falához.
- Jobb lesz, ha pár percig pihensz. A birodalmak közti utazás keményen meg tudja nyúzni az embert. - mondom neki - Először jársz az Árnybirodalomban?
A megbízással kapcsolatos szavai arról árulkodnak, hogy már van tapasztalata a gyorsan cigányútra futó küldetésekkel. Ez valahol megnyugtató, valahol pedig megint okot ad majd arra, hogy a pszichológusom óránként kétszáz dolcsiért megpróbálja elhitetni velem, hogy csak a szorongó természetem miatt hiszem azt, hogy Sonya így próbálja húzni időt kettőnk ügyében.
- Tetszik a hozzáállásod. - ül ki az arcomra egy a moderáltabb címlapfotóra illő mosolyaimból - Te kopogsz vagy én rúgjam be az ajtót?
Sonya tuti nem fog látni a dühtől. Meg a fejünkhöz vágja, hogy felelőtlen idióták vagyunk és majdnem birodalmak közi háborút robbantottunk ki. Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy megpróbál tökön rúgni majd minket. Vasalt bakanccsal.
De végső soron a feladat az volt, hogy hozzuk el azt a nyavalyás ereklyét. Innentől kezdve mindent szabadon értelmezhetünk.
- Gyere! - mutatok a Pokoltűz Liga citadellája felé - Keverjünk egy kis bajt!

Ha Clive Barkernek egyszer kedve támadna mixelni a 48 órát és a Hellraisert, akkor szólni fogok az ügynökömnek, hogy hozzom össze vele egy találkozót és beszélgessünk vele egy kicsit az itt történtekről.
Meg arról, hogy a filmváltozatban én játszhassam a rólam mintázott főhőst.
Ez marha fontos.
Mármint valamiből fenn kell tartani a családnak azt az életszínvonalat, amin élünk és a KE nem fizet olyan jól.
- Már dolgozok rajta, hogy ez ne történhessen meg. - mondom magabiztosan - Cetrion szimpátiáját már sikerült elnyernem és ő nagypártolója a globális ökolábnyom drasztikus csökkentésének.
Le merem fogadni, hogy csúnyán elreppent mellettem az, hogy Björn mire gondolt. De a terapeutám már annak is örülni fog a következő találkozásunk alkalmával, hogy ez eszembe jutott, mint lehetőség és fejlődésnek fogja majd fel.
Bár jártam már itt, de még mindig meg tud döbbenteni ennek a Birodalomnak a szürrealitása. Ha nem láttam volna márjeget dobáló nindzsákat, négykarú barbárokat és lélekszipolyozó mágusokat, akkor még most is sokkolna, hogy majdnem olyan formában létezik a Pokol, ahogy azt a világ egyik legrégebbi reklámanyagában leírták a befolyásolható népnek.
Egy hithű keresztény nagy eséllyel élete végéig elmegyógyintézetbe kerülne, ha megtudná, hogy a túlvilági szado-mazo wellnes klub létezik, de semmi nyoma a nagyfőnöknek az ismert birodalmakban.
- Majdnem volt már vele rossz tapasztalatom. - röppen ki könnyedén a számon a botanofiliával kapcsolatos reakció - Nem lett belőlem Vin Diesel emiatt.
A saját nyelvén való megnyilvánulás magyarázata egy apró, de egyetértő mosolyt csal az arcomra. Mindig szerettem, amikor a nyelvi korlátokat kihasználva küldenek el valaki a fenébe, miközben azt hiszik, hogy valami nagyon költőit és felemelelőt mondtak neki.
- A mérges szömörcéket meghagyom Batman-nek és az Arkham elmegyógyintézetnek.
Asszem Björnnek kellet az a kis szusszanás és támogatás, amit kiutaltam neki a falhoz húzódással. El sem merem képzelni, hogy milyen sokkhatás lehet ez az érzékszerveinek.
Ilyenkor azért örülök, hogy nem Stan Lee egyik agyszüleménye vagyok, mert tuti megkattannék ennyi erős szagtól és hangtól.
- Megvan annak a hátránya, hogy a KE utazási irodával jössz az Árnybirodalomba. - próbálom viccre venni a dolgot - Liu palotájában tuti jobb állapotok uralkodnak. Legalábbis biztos vagyok benne, hogy nem kell sok atomárnyékot levakarnia a falról az újonc takarítóknak.
Nem kell filmben szerepelnem ahhoz, hogy tudjam az ilyen megbízások nem olyan egyszerűek, mint amilyennek tűnnek. De ha orkánként viharzunk be a Pokoltűz Ligához, akkor nem kell félnünk egy kis zivatartól.
- Szerinted van pisztácia fagyijuk? - fut ki egy apró kacaj a számom - A tutti fruttiban nem is reménykedek.
Björn kérdése valahol jogos, de itt jönnek be a kultúrális különbségek.
- Ahogy Muszaszi senpai mondotta annak idején, hinned kell abban, hogy nem csak egy úton lehet elérni a céljaidat. - hangozhatok úgy, mint egy olcsó motivációs tréner - A Matokák másik irányból közelítik meg azt, ami a ti hagyományaitokban kiscsoportos dolog.
Az utolsó kérdésére kajánul elvigyorodok. Úgy tűnik egy nyelvet beszélünk és mindkettőnkre ráfér egy kis feszültséglevezető adok-kapok.
- Hogy a szomszéd városból telefonáljanak át, hogy kurva jó a zene, de tekerjük le a hangerőt. - veszem elő a mellényzsebből a Ray Ban-emet
Akkor fények, kamera és felvétel indul!

A természetvédelem egy fontos dolog. Nem csak a Földet elfoglalni vágyó, párhuzamos világokból érkező hadurakatl kell megmenteni a világot. Cetrion és Björn is egyet értene velem abban, hogy a Földdi birodalom legnagyobb ellensége az őshonos faj, az emberiség.
Bárki is adta Hugo Weaving szájába az emberi fajról szóló monológot egy zseni volt, de sajnos több igazság van abban a pár sorban, mint amit a legtöbb ember be merne ismerni magának.
Shao Kahn inváziója óta ebben is formálódott a szemléletem. Bár nem álltam be a Greenpeacehez és soha nem fogok természetközeli hippi kommunához csatlakozni, de a tőlem telhetőt megteszem és nem csak az öklömmel védem a Földet, hanem a fenntarthatóság példájának mutatásával.
Ja, jót prédikál a hiú és egoista filmsztár, de nálam csak az kerül a kukába, aminek tényleg ott a helye. A rosszfiúk a rothadósba, minden más meg a szelektívbe.
- Egyszerűbb élhetetlenné teni a Földet azért, hogy megelőzzünk egy inváziót, de akkor mi sem tudnánk rajta élni.- válaszolom Björnnek
Valahol kezdem még jobban érezni a zsarus haverfilm jelleget, amikor olyan témákról kezdünk el cseverészni, amiknek az égadta világon semmi köze nincs a megbízáshoz.
- Lesz az több sör is, de mindenképpen elmesélném azt a sztorit. - biccentek a kérdésére - Ízelítőnek csak annyit, hogy a Kuatan dzsungel nem csak veszélyes, de szexi is tud lenni.
Björn úgy látszik bekészült erre a feladatra. Bár a Fehér Lótusz Steven Seagal hasonmásával ellentétben én annyira nem vagyok hatalmas barátja az italnak, egy-két komoly jelenet lenyomása előtt én is vettem magamhoz folyékony bátorságot.
Lehet húzni a szájakat, hogy minek, de emlékeztetésképp azért megjegyezném, hogy Rocky nagymonológját is így nyomta le Sly az első filmben és elsőre meglett.
- Szétrúghatunk pár segget és bekavarhatunk a háborúba, amit Liu és Noob vív a Pokol trónjáért.És még mondták, hogy ne keveredjek bele a poltikába... - summázom - Nem tudom eldönteni, hogy gáz vagy jó dolog, hogy nem csak az emberi fajnál alakul ki így társadalom. Bár a Kytinneknél tuti nincsenek hajléktalanok.
Valahol érzem az anszurditását, hogy fagyival viccelődünk a Pokol kellős közepén, de valamivel úgy is oldani kell a feszültséget.
- Ingyen és bérmentve támasztanának fel. Ezért szerintem sokan ölni tudnának.
Jó, talán nem nekem kellenne a kultúrális különbségek elfogadásáról papolnom, lévén az én rasszom termelt ki nem egy népírtást és gazdasági érdekből elkövetett kizsámányolást, meg pár olyan szervezetet, mint a Ku-Klux klán vagy a náci párt.
De azóta már mindenki woke mint a fene, egyenjogúság van (papíron), meg elfogadás.
- Szerintem jók az esélyeink. - jelentem ki magabiztosan - Néhány novícius, meg pár mentor és főfogásnak Nightwolf.
Láttam már pár dolgot, így annyira nem döbbent le, hogy milyen átalakuláson megy végbe a jelenlegi partnerem. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy Stan Winston a fél karját eladta volna, ha ilyen hiteles átalakulást rakott volna össze bármelyik filmjében.
Az átalakulás befejeződése után pár lépésnyi nekifutás után a sziluettemből kiválik egy világoszöld körvonalú másam, lesprintel, majjd velem szembe fordulva bakot tart. Tartom a tempót, majd jól kiszámítva belelépek a kezeibe. A lendület felvisz vagy három méter magasra, miközben egy forduló rúgáshoz készülve felhúzom a térdem és az árnyékerőket felhasználva, a lendületemet megtartva lövök ki a kapu irányába.
Hatalmas reccsenéssel törik szét a torlaszoló deszka, ahogy talál a rúgásom.
- Megjött Johnny! - köszönök be három fokkal kevésbé mániákusabb mosollyal az arcomon, mint Jack Nicholson
A szolgáló onik ledobnak mindent, ami a kezükben van és nekem rontanak.
Pár pofon, rúgás és mélyütés kiosztása után elkezdek a kapu jubb széle felé helyezkedni, hogy Maci Laci is nekiláthasson a piknikkosarak megfújásának.

Elég sok érdekes alakkal találkoztam már az életem folyamán és ezekből talán a tűzgolyókat dobáló shaolin szerzetes és az Oddjob kalapját lenyúló kuzinja volt a legkevésbé kirívó.
Elvégre ha részt veszel egy steroidfüggő Conan rajongó legyőzésében és családi hagyományt teremtve szétrúgod egy bukott halálisten seggét, akkor garantálva van, hogy a Birodalmak furább alakjaival is találkoztál az idők folyamán.
Björn valahogy mégis az a fajta pofa, akinél nem érzem furának vagy ellentmondásosnak a természetközeli mentalitást a posztmodern kiégettséggel.
Most őszintén?
Milyen tisztességes természetvédő ne kezelné iróniával azt, amit manapaság környezettudatosság szinten művelnek az óriáscégek és a vegánok?
- Lehet, hogy rosszul nézem a dolgot, de szerintem kicsit túlságosan kitartóan gyakorolja a birkatürelem erényét.
Úgy tűnik, mint minden veterán katona, Björn is vevő a szolgálat közben megesett vadabb sztorikra.
- Elmesélem, ha túléljük ezt, meg Sonya embertelen nagy dorgálását. - vigyorodok el barátságosan
Eddig csak sztorikat hallottam arról, hogy milyen egrecírozás és verbális adok-kapok megy Björn meg Vera közt, de az előbb elhangzott kérdés alátámasztja, hogy a Fúria igen erőteljes nyűvőhatást képes kifejteni az elmére.
- Ritkán szoktam ilyet ígérni, mert könnyen csúsznak ki a szavak a számon, de hallgatok mint a sír.
A belépőm elég hatásos volt, de Björn szinte mindenben túlszárnyal engem. Hatalmas lendülettel veti bele magát a harcba és nem röstel úgy kommunikálni, ahogy hozzá szólnak.
Tetszik ez a hozzáállás, de csak fél szemmel nézhetem, hogy mit csinál, mert illik vigyázni az imidzsemre.
Az egyik nekem támadó Oni úgy tűnik, hogy kicsit képzettebb, mint a többiek.
Majdnem sikerül áttörnie a támadásaival a védelmemet. De csak majdnem.
A könyökeimmel hárítom a nekem szánt ütéseket, majd egy határozott rúgással lököm távolabb magamtól, hogy átvegyem a kezdeményezést.
Két gyors lépést teszek, az egyik trademarkolt körbepörgő rúgásommal rúgom fejbe.
Ez instant kábaság, amit kihasználva megragadom a fejét és belerántom a felfelé lendülő térdembe.
Befejezésként megidézem a zöld energiát és egy hátraszaltóval kmbinált rúgással lövöm ki a levegőbe.
Az oni egyenesen a berzerker felé repül.
- Szerva itt! - kiálltom Björnnek
Gondolom nem fog neki nagy problémát okozni egy kósza idióta lecsapása.
Amint rendezve van a probléma felzárkózok mellé.
Időnk nagy nagyon van kifújni magunkat, mert a terem közepén lévő majd három méteres ajtó mindkét szárnya kicsapódik és egy ismerős alak szilettje formálódik ki a szemünk előtt.
Négy kar, ezüstfehér és szürke csíkok, rosszindulatúan csillógó sárga szemek.
- Szóval Quan Chi a te lelkedre is megalkudott Sir Kán? - vetem oda Kintaro lidércmásának
Civilizált választ nem is várhatok.
Az alakmás felbődül és egy benga nagy tűzlabdával honorálja a kérdésem.
Asszem most kezdődik el igazán a buli.

A valláselméleti kérdésekkel kapcsolatban az a vicces dolog, hogy mióta részt vettem a Mortal Kombat-en, nem nagyon tudom elméleti szinten kezelni őket.
Mármint láttam isteneket, félisteneket és más mítikus bestiákat is, ez pedig nagyon is szkeptikussá tud tenni olyan lények létezését illetően, akiknek a színét se láttuk.
Primus ugyan említette annak idején, hogy összefutott valakivel, aki Lokinak hívta magát, de ahogy ismerem a kölyköt, nem vagyok benne biztos, hogy nem vezették meg.
De tény: Istenek vannak.
Csak nem mindegyik igazi.
- Szerintem egy épelméjű ember sem szeretne magának Innsmouth-i rokonságot. A kopoltyúk és úszók még hagyján, de a durva torzulás már nem éppen az a buli, amire szívesen nevez be bárki.
Mondjuk, ha minden vallás istene létezne, legalább lennének olyanok, akiket felelősségre tudna vonni a saját bálványuk, amikor ronda dolgokat tesznek a hitük nevében.
- Ha gondolod bemutathatlak Chuck Norrisnak. - válaszolok az ágyelős poénjára - A viccek túloznak róla, de még nyolcvan környékén is egy ököl van a szakálla alatt és marha jó fej.
Sonya tuti fenyegetni fog minket a kiheréléssel amiért ilyen meggondolatlan idióták voltunk, de a fenébe is...
Egyre kevesebb ilyen buliban vehetek részt. Ki akarom élvezni, hogy ötven felett is olyan formában vagyok, mint egy harmincas és le akarok csapni pár rosszarcút, ha már a Különleges Erőknek is dolgozom.
Björnnel meglepően gyorsan páholjuk el a fogadóbizottságot, már-már úgy tűnik, mintha valami videójáték tutorial részén verekednénk át magunkat.
Nem szívesen lennék annak az Oninak a helyében, akit az előbb passzoltam át neki.
Bár a látványért megéri. Egy powerbombot beadó antropomorf medvéért Vince McMahon és a WWE rajongók értelmesebbike a saját és az öt generációnyi leszármazottja lelkét is képes lenne eladni.
A manőver után a tini nindzsa medve mellém áll és már együtt fogadjuk az újabb belépőt.
- Engedd meg, hogy bemutassam Kintarot, Goro falusi rokonát. Amilyen erős, olyan kretén.
Björn egész pofásan oldja meg a tűzgolyó kérdését és közben feltalálja a grillezett Oni nevű mesterfogást is.
Én kihasználom a lábaim ruganyosságát és egy francia spárgával oldom meg a biztonságos távolság felvételét.
- Szóval mindketten ismerősek vagyunk a párkapcsolati problémák nem túl békés rendezésében. - állok fel a földről az alapállást felvéve
Kintaro nem tököl, ahogy látja, hogy tűzgolyókkal nem meg semmire.
Egy hatalmasat bődülve rugaszkodik el a talajtól és gyorsan áthidalja a távolságot, ami elválasztotta őt tőlünk.
Szerencsétlenségére már van tapasztalatom az ilyen szitukban. Egy gyors sasszéval előre lépek és megindítok egy fejmagasságba célzott rúgást, némi árnyékerővel megtámogatva. Ez majd ad annyi ellenerőt, hogy ne sodorjon el a melák lendülettel támogatott tömege.
Ahogy terveztem, a tigrismintás shokan pont olyan íven zuhan ránk, ahol a kirúgó lábam sarka és a családi kincstár aranytojásai találkozni fognak.
Sikerül megállítani a levegőben a lendületét, de még így is beleremeg a föld, amikor talajt fog.
Azt mondjuk nem túl nagy méltósággal, meg levegőért kapkodva és bagolyként huhogva, összegörnyedve üvöltve.
Nos most már azt is tudjuk, hogy az Alakmásoknak fáj a mogyorózás.
- Itt a piknik kosár Maci Laci! - állok félre, hogy Björn is kivehesse a részét az alázásból

Nem tudom elképzelni magam hívő embernek. Más dolog hinni és tudni, léteznek nálunk hatalmasabb lények, de az a tény, hogy már nem egy úgynevezetett istennel találkoztam - és családi hagyománnyá vált egy bizonyos bukott ősisten csontos seggének akkurátus kiporolása - sem tud semmilyen szervezett vallás karjai közé terelni.
Mármint szívesen kerülnék én ölelő karok közé, feltéve, ha az egy bizonyos szőke jégkirálynőhöz tartozik, de kezdek eltérni az elmélkedésem témájától.
- Elég sok texasi osztja ez a véleményt, pedig ők csak keresztények. - kuncogok egy kicsit a saját szellemességemen, bár otthon egy ilyen nyilatkozatért tuti fogná a fejét az ügynököm és játszanom kellene egy olyan fantasztikus nívójú filművészeti remekben mint a Karate Redneck, vagy a Walker, a texasi kopó
Ilyen ez a filmes szakma. Még nekem is vigyáznom kell a pofámra, ha nem csak streaminges sorozatokban akarok majd játszani.
Björn egész jól veszi a Chuck Norrisos viccelődésemet. Ha eljutunk odáig, hogy tényleg meglátogassuk, tuti bírni fogja az öreget.
- Ahogy ismerem egy gigantikus adag steakkel is megbombáz majd minket.
A kilátások tényleg nem a legjobbak. Mármint itt mi marha jól szórakozunk, de Sonya tényleg tombolni fog, hogy mekkora állatságot műveltünk mi ketten.
- Asszem meg kell majd csörgetnem Kenshit, Takedát vagy Hanzot, hogy nagyon gyorsan kerítsenek valami Kanohoz vezető nyomot. - próbálom elviccelni a helyzetet, bár tuti kihallatszik a hangomból némi kényszeredettség - Mert ha ez nem jön be, akkor nincs az a mennyiségű rózsa és csoki, ami minket kihúz a szarból.
Ezt úgy mondom, mintha Sonya oda lenne bármelyikért is.
Az igazat megvallva a bunyó közben egyre kevésbé aggódok azért, mit fogunk mi kapni. Csak egyszerűen élvezem az, hogy kiporolhatom a seggét pár oninak és közben még jól is nézek ki.
Ezért mondjuk nem fizetnek, de nem is kell végigmenni azon a hosszas folyamaton, ami egy filmes akciójelenet felvételéhez kell. Se próba, se bakizás, csak 100% spontaneitás.
- Azért jó lesz vigyázni vele. Amilyen hülye, olyan erős.
Van valami nagyon haverfilmes jellege annak, ahogy bunyó közben vitatjuk meg a magánéleti dolgokat. Mondanám, hogy olyanok vagyunk, mint a Halálos Fegyver fantasy változata, de akkor én lennék Martaugh. Viszont még nem vagyok öreg semmihez.
- Ne légy kishitű. - vigyorodok el nosztalgikusan - Amikor először próbálkoztam Sonyánál simán pofán vert és lehajítottak egy hídról. Jó az utóbbi Kano volt, de érted a lényeget.
Komolyan elgondolkodok azon, hogy tényleg hozni kellett volna egy WWE-s stábot.
Björn simán beviszi az első ütést. Kintaro hármat lép hátra, akkorát kap.
Szerencsétlenségünkre a buksisimi elvonja az idegrendszere figyelmét a kényesebb fájdalomforrásról. Haragosan izzik fel a sárga lidércszeme és dühösen fújtatva indul meg Björn felé, alsó pár karjával a berzerker csuklói után kapva.
Ismerős technika, Goro előszeretettel alkalmazta.
- Bukj le és ökleld fel! - kiáltok Björnnek miközben megindítok egy plazmagolyót, ami éppen pofán fogja kapni a négykarút, ha az utasításomat követni fogják

"Amikor a régi istenek éltek, hadvezérek és királyok, az összezavarodott világ egy hősért kiálltott."
Nem tudom miért ugrott be a Xena nyitó narrációja, amikor a vallás dolgairól beszélgetünk, de már meg sem próbálok rájönni, hogy az agyam miként gyártja le ezt a szabad asszociációit, mert belefájdulna a fejem. Ez a feladat amúgy is a pszichológusom vállát fogja nyomni, de alkalmankénti 200 dolcsiért többet fogok várni annál, hogy a feszült helyzeteket olcsó poénkodéssal próbálom oldani, mert tudom, hogy így kezelem a hasonló szituációkat.
Mindenesetre a jót tesz, hogy valami nem munkával kapcsolatos, kissé filozófikus beszélgetést folytatunk, ami oldja annak a feszültségét, hogy perpillanat a keresztény Pokol ihlető birodalmába jöttünk (most már nem túl) titkos küldetésre.
Úgy tűnik Björn kicsit túl komolyan veszi a hittel kapcsolatos humorizálásomat, de ezért nem hibáztatom. A legtöbb emberrel ellentétben az ő hagyományai nem csak elvi síkon befolyásolják az életét.
- Perpillanat én egy dögös ötvenes tábornoknő karjaiba menekülnék. - próbálom továbbra is elviccelni a helyzetet - Mondjuk azok alapján, amit most művelünk inkább egy fojtófogásra számítanék, mint egy meleg ölelésre.
Talán nem kellett volna annyit szövegelni Chuck vendégszeretetéről, hogy neken is megindult a nyálelválasztásom.
- Azért az itteni konyhát ne próbáljuk ki. Vagy túl ízetlen, vagy túl csípős lenne nekünk.
Megvan annak a maga természetes bája, hogy ennyire eltúlzom a Sonyával való kapcsolatom bizonyos aspektusait. Mintha egy nagyon félresiklott 90-es évekbeli sitcomból jöttünk volna, ahol megfordult minden, amit a nukleáris családmodellről tudunk.
Bár mondjuk most belegondolva az már tényleg bizarr lenne, hogy Sonya benyit a nappaliba és elmeséli nekem, hogy aznap bejött egy kövér nő  cipőboltba.
- A Yellowstoneba csak úgy költöznék be, ha viselhetnék egy kék csokornyakkendőt és nagyüzemben lopkodhatnám a piknik kosarakat.
Oké nem volt a legelmésebb vicc, főleg nem úgy, hogy Björnnek mondtam el, de a Marvel sem a szofisztikált humorával lett több, mint 30 milliárdos franchise.
Az ajtó berúgásával deklaráltuk, hogy a béke sosem volt opció és pillanatról pillanatra egyre közelebb ér a nyakvonalunkhoz az a szar, amit önkényesen magunkra borítottunk. De mi nem csak szeretünk veszélyesen élni, hanem magunk vagyunk a veszély.
És ehhez nem kell methet kotyvasztanunk egy isten háta mögötti sivatagi laborban.
- Ez már majdnem válóoknak hangzik.
Kintaro nem tudta, hogy mit vállal, amikor beszállt a kettő az egy elleni balhéba. Nem mintha életében túl eszes lett volna, de holtában úgy tűnik, hogy jóval kevesebb esze van, mint egy marék közepesen értelmi fogyatékos lepkének.
Oké, átengedtem Björnnek őt és ő végzi a nehéz munkát, de azért bőven kiveszem a részem a supportálásból is.
A plazmagolyó majdnem tökéletes félkörívet leírva csapja állon a shokanok Conanjét és ez az előkészítés tökéletes lehetőséget ad arra, hogy medvebőrű társam és későbbi cimborám egy olyan földrevitelt vigyen véghez, amitől a WWE kommentátorai ez az arcot vágnák, Jerry Lawley pedig elveszítené a hangját az üvöltéstől.
A medveforma súlya olyan erővel csapódik a bele a halott shokanba, hogy a földetérés ereje majdnem engem is lelök a lábamról, de Björn nem totojázik, neki is ugrik a lábáról levert ellenfelének.
Kintarot elég váratlanul érte ez a véletlenszerűen összehangolt csapatmunka. A plazmatalálattól még mindig kábe fejjel nyeli be a medveharcos következő pár pofonját, de a fájdalom kijózanítólag hat rá és megpróbál ellentámadásba lendülni.
A felső pár karjával Björn feje felé próbál nyúlni és megpróbálja behúzni az egyik hónalja alá, hogy egy nyaktiló fojtásban fogja a társam.
Ehhez mondjuk nekem is lesz pár szavam, de ez a melák olyan gyorsan mozdult, hogy hiába indultam meg, hogy a sarkammal közelebb pozícionáljam az orrát a kisagyához, már nem tudtam megakadályozni a mozdulatat kezdetét.
Most Björn rátermettségén és helyzetfelismerésén áll, hogy kap-e egy agresszív nyakmasszázst van sem.

Nincsen annál jobb csapatépítő tevékenység, mint kettesben agyonverni egy már úgy is halott vadbarmot. Közös a kihívás, közös a küzdelem és közös a siker, ami megalapozza azt a kapcsolatot, amire egy élet-halál szituációban szüksége lehet bárkinek. Az már csak hab a tortánt, hogy történetesen tényleg élet-halál szituációban vagyunk, mivel Björn talán az utolsókat fogja brummogni, ha nem oldom meg a fején azt a satufogást, amit Kintaro alakmása applikál rá a viking harci macira.
Abban is egyre biztosabb vagyok, hogy ezután az akció után Sonya megoldja, hogy Cassienek még véletlenül se legyen kistestvére és ezt nem szexmegvonással fogja elérni.
Még, hogy csupa móka és kacagás az élet akkor, amikor az ember egy hollywoodi filmcsillag és többszörös megmentője a világnak.
Nem hajnalodik, én nem ugrom ki az ágyból, de a kollégám már vár reám, szóval illene tenni valamit nekem is, aminek eredményeként gyorsan javulni fog a fejének oxigénellátása.
Nem is húzom tovább az időt.
Nekilendülök és pár lépés után felpattanok Björn hátára, majd onnan tovváb rúgaszkodom és mindkét sarkammal becélzom Kintaro macskaorrát.
Hogy meg legyen támogatva a csapás, segítségül hívom az árnyékképességeimet is, így duplatalpas repülő rúgás olyan erővel éri, mintha egy rakétavetővel lőtték volna képen.
Bár Kintaro shokan és emellé még élőholt is, a korábban bemutatott rúgásomnak hála tudom, hogy azért egy ilyen támadás tud bizony fájni neki.
Björn sem totojázik. A nyakán meglazuló fogást kihasználva nyers carnivore kostólot tart a tigrismintás terminátorból. Szép nagy darab koncot mar ki Kintaro oldalából, bár tuti, hogy ha hazaértünk egy hétig csak szájvizezni fog, hogy megszabaduljon attól az íztől, ami most ellepi a száját.
A verő-merő felbődül a fájdalomtól és hátrálni kezd, mintha most kezdené realizálni, hogy talán túl nagy fába vágta a fejszéjét kettőnkkel.
Ez már csak azért is jó dolog, mert jól mellé estem Björnnek és kell az a pár tizedmásodperc az öreg csontjaimnak, amíg összekapargálom magamat, hogy talpra ugorjak.
Kintaro oldalából egy jó kilónyi hús hiányzik és folyik belőle a sárgás fekete vér. Nem nézek oldalra, de azt hiszem a medveharcos pofáját is hasonló színű folyadék színezi el.
A jó hír, hogy az első csörtét mi nyertük.
A rossz, hogy ezzel túlságosan komoly sebet nem okoztunk, lévén a mi kis erő-benőnőnk meghalt és mégis mászkál. Valamint szemmel láthatóan elég dühös. Legalábbis az ingerült morgás, a mérges üvöltés és a hangos roppanással ökölbe szoruló öklök nagyon erre engednek következtetni.
- Szusszanj egyet! - mondom Björnnek - Addig táncolok vele egy kicsit.
Lássuk be, egy bunyót Kintaroval még fénykoromban is nehezen nyertem volna meg, de annyi tapasztalatot már összeszedtem az elmúlt harminc évben, hogy fel tudjam tartani, amíg a Björn mackó felsőt és mackó alsót nem csinál belőle.
- Gyerek Rocky! Bunyózzunk!- lépek Kintaro elé és imitálom azt a mozdulatot, amivel a képzeletbeli gondot megszólaltatták a Rocky 3 végén
Gyors léptekkel kezdek el oldalirányba mozogni, meg sem próbálva blokkolni a melák támadásait. Jobb, ha hagyom kicsit pazarolni az energiáit és kitérek ahol tudom, majd visszakontrázva hergelem még egy picit, hogy még véletlenül se figyeljen Björnre.
Próbálok abban az oldalában maradni, amiből a brzerker kiharapott egy darabot, de a fő prioritásom az, hogy megmaradjak ütközőnek Kintaro és a társam közt.
Nagyon nagyon remélem, hogy ez menni fog addig, amíg Micimackó már rendesen tud lélegezni.

A terapeutám most tuti adna nekem egy jutalomcsokit, amiért ilyen jól dolgozom csapatban.
Kintaro dühödt morranásokkal és döngő léptekkel támad rám, én pedig felvéve a ritmust gyors sasszékkal és oldallépésekkel térek ki előle, miközben meg meg kínálgatom a combját és a térdeit pár jól célzott köríves rúgással.
Azt azért be kell látnom, hogy ezek a rúgások nem a kettőnk közt lévő méret és súlykülönbségnek hála olyanok, mintha egy havasi szúnyog próbálná átszúrni az elefánt bőrét, de azért nekem is vannak olyan dolgaim, amivel egálba hozhatok egy ilyen meccset.
Lebukok a fejemnek szánt visszakézből lendülő öklök elől és gyorsan megperdülök a sarkamon egy árnyékerővel megtámogatott rúgást elindítva az élőholt behemót ágyéka felé.
- Csajkovszkitól szeretettel. – vigyorgok a képébe, ahogy érzem, hogy a rúgás célt ér
Azt mondjuk nem tudom, hogy ki az az orosz pofa, de a Wikipédia ritkán mond baromságot.
Nem hiszem, hogy Kintaro túlságosan örül annak, hogy már másodjára kongatom meg a vészharangot a lábai közt, de ha már lúd legyen kövér alapon eldöntöm, hogy harmadikként a trademarkolt spárgázós herevasaló mozdulatommal is megjutalmazom még ebben a csetepatémban.
Azt a pár másodpercet, amíg hangos huhogásal és üvöltéssel ismét bizonyítja, hogy az élőholtaknak is problémát okoz egy ágyékra mért támadás azzal töltöm, hogy előhalásszam az CAGE feliratú boxeremet az álcaruhaként szolgáló rongyok alól. Baraka ellen is jó szolgálatot tettek és remélem, hogy Kintaro sárgadinnye méretű tekegolyóit is meg fogják majd lepogatni.
Csak ekkor jutnak el a fülemhez Björn szavai é realizálom, hogy most valami olyan dolgot fogok látni, amihez kevés halandónak van szerencséje.
Kintaro fájdalomtól homályos tekintete is a társamra vetül és mintha el is felejtkezett volna rólam megindul felé.
Persze én nem is én lennék, ha nem játszanám a nagy hőst.
Kockáztatván egy eltaposást, nem tágítok a shokan útjából. A lábaim villámgyors mozdulattal csúsznak szét terpeszbe, az öklöm zöld csíkot húzva lendül előre, miközben rikító zöldben ragyogó vassal megtámogatott bütykeim gyorsan teljesítik azt a fogadalmat, amit pár tizedmásodperccel ezelőtt tettem.
- Na gyere! Mire vársz? – kiálltok neki megjátszott kétségbeeséssel – Gyere! Itt vagyok. Mire vársz? Ölj meg! Itt vagyok! Ölj már meg!
A kántlás abbamarad és én csak egy villámgyors oldaltekintetet engedek meg magamnak, de ebből már tudom, hogy az ősi idők egyik rettegett medveharcosa áll az eddig is impozáns méretűvé átalakult társam helyém. Ami azt jelenti, hogy az a bunyó nagyon gyorsan fog átalakulni egy akkurátus agyonveréssé.
- Kapd el grabancát Balu! - lépek arréb utat nyitva Björnnek, hogy rászabadítsa Kintarora ezer medve haragját