Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn

Tárgy: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Hétf. Szept. 27, 2021 9:15 pm

Gyerünk, Wendigó!

Vera & Björn

Kellett ez nekem? Mindig mozgósítanak, ha valami spirituális dologról van szó. Talán szerencse a szerencsétlenségben, hogy társam nem analfabéta az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Nem. Ennek örülök a legjobban, valamint annak, hogy a saját vallásomhoz hasonló, nem pedig egy indián nő. A mostani dologban nem lenne rossz ő sem.
Egy turisztikával foglalkozó generáció területén mostanában jelentettek eltünéseket, mik a helyieket és a túristákat is érintette. Ők azt mondják egy éjjeli fenevad ragadja el az embereket, mi pedig kiderítjük igaz e. Az álcánkhoz szükséges papírokat a kesztyűtartóba helyeztem, de ezt újra ellenőrzöm. Itt van mind a kettönké. Az autó rendben és a csomagtérben is van hely Fúria dolgainak.
-Akkor hajrá... - sóhajtok egyet szomorúan, majd beülök a volán mögé. Valamiből meg kell élni és nekem ezt kellett választanom... a műszerfalon lévő órára pillantok. Még bőven van időm átverekedni magam a városon, de inkább várok Fúriánál, mint azt hallgassam, hogy késtem.
Korai órákellenére él a város, noha szerencsére nem az a csúcs, mint nap közben, de jól esik azt látni, hogy nem csak én viselkedem úgy, mint a kómás mókus. Könyököm megtámasztom az ajtón, megtartva fejem. Lehet kellett volna egy kávé.
Fúriához érve beállok az ajtóhoz és kiszállok. Ha megnyomom a csengőt, a szomszédság akarja a fejem, meg Fúria. Ha megcsörgetem, csak Fúria lesz kimondottan morcos. Előveszem a telefonom és írok egy sms-t.

Kelemes hajnalt! Itt állok a ház előtt

Kezemben tartom a telefonom, hogyha nem reagál semmit meg tudjam csörgetni.

Tárgy: Re: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Kedd Szept. 28, 2021 7:03 pm

Gyerünk, Wendigó!

Björn & Vera

A legszebb és legmélyebb álmomat aludtam gyanútlanul több réteg takaró alatt. Valamikor még este felfogtam, hogy Macilaci jön elém, és megyünk valamerre, mert megint huncutkodik a természetfeletti. Ccc... huncut spirituális szarság. Abba viszont már nem gondoltam bele, én ostoba, hogy ez azzal jár, hogy a leendő ágyelőm fel fog kelteni...
A telefonom pittyegése jelezte, hogy sms jött. Öt perccel az ébresztőm előtt. Öt kerek egész perccel. Öt nyomorult perccel rövidítette meg a pihenési időmet!
- Csípne orron a méhecske - morogtam félálomba, majd a telefont elhagyva visszafúrtam a fejemet a párnába, címszón, én most akkor is visszaalszok. Amúgy se volt kedvem kimászni a puha és meleg rétegek alól. Természetesen a visszaalvás nem sikerült... mert miért is ment volt...? A hajnali álmos csendbe pedig fájdalmasan hasított bele az ébresztőm kellemes, ám de horroros dallama.
- Ah - nyögtem fel, a kispárnámat pedig eldobtam az ablak irányába, ahol kirepült. A jó ég tudja merre és hova. Majd megkeresem.
- Jól van na, kelek már - morogtam, miközben szundit nyomtam, egyszer, majd kétszer, majd háromszor. Nagyot szusszanva, ültem fel, kerestem meg a telefonomat és írtam vissza Macilacinak.

Örvendek neked Micimackó. De ki mondta, hogy ennyire korán érj ide? Nyugodtan álldogálj a ház előtt, a kutyabejárón bejöhetsz, de ha megrágod az újságot, kiheréllek. Még kávézok.

A meglehetősen terjedelmes válaszom után - legalább úgy néz ki, mint aki teljesen ébren van, és tudatánál van... ugye? Visszadőltem, valójában zuhantam a párnámra, húztam magamra a takarót. Utolsó gondolataim egyike volt az, hogy vajon hány percet tudok még aludni... és... hova esett a telefonom?

Tárgy: Re: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Kedd Szept. 28, 2021 7:25 pm

Gyerünk, Wendigó!

Vera & Björn

-Nők... - sóhajtok, megrázva fejem és szokott hangvételemmel, mit azóta tudhatok magaménak, mióta ez az istencsapása a társam. Félig állva, félig a motorháztetőn tamaszkodva nyomkodom mobilom, utána olvasva a cikkeknek, amik az adott területen történtek. Két túrista és egy helybeli. Érdekes arány, bár furcsa, hogy mind nyom nélkül. Ha így folytatja Fúria elkéssük a nászéjszakai szoba foglalonkat. Feltekntve egy szokatlan zaj csapja meg füleim. Kék szemeim megemelve egy fehér folt közeledett arcomhoz, majd érte az apró ütés fejem.
-Mi a...!? - fogom meg amint lepattan arcomról. Ez váratlan volt, még tőle is. A hajnali apró nyüzsgést ébresztőre emlékeztető dallam töri meg. Legalábbis, remélem az övé és nem a szomszéd kel korán. Korábban mint egy ügynök. Elhúzom a szám, mégis, hova hígul a munkánk. Nem sokra rá rezeg a telefonom jelezve az sms- érkezését. Feloldva elolvasom kedvesnek szánt hajnali kómás holló szavait, majd megrázom fejem. Elteszem a telefonom, kivesgem a kocsiból a kulcsot és mellényem belső zsebébe helyezem, telefonommal együtt. Körbetekintek, majd az ablak fele tekintek.
-Ha így akkor így. - pedig reménykedtem, hogy ez egy jó nap lesz. Nem egyszerű, de legalább jó. Nekiiramodva kapaszkodom meg az ablakkeretben, behúzom magam és megtámaszkodom a falon. A párnát hanyagul dobom Fúria felé.
-Onnan, hogy megbeszéltük, hogy ekkora jövök és ki tudjunk pakolni. De ha gondolod legközelebb csengetek. - forgatom meg szemeim és ásítok egyet. Még van csőre így beszélni. Ahogy elnézem, nagyon igyekszik öltözni és megkávézni.
-Egy kávé nekem is jól esne... - dünnyögöm orrom alatt, miközben jeges tekintetemmel szugerálom a másikat.

Tárgy: Re: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Kedd Okt. 05, 2021 10:47 pm

Gyerünk, Wendigó!

Björn & Vera

Az álom és az ébrenlét igencsak aprócska mezsgyéjén egyensúlyoztam. Gondolataim akörül forogtak, hogy vajon egy macska vagy egy spániel lenne jobb háziállatnak? Igen, kissé egyedül éreztem magam ebben a hatalmas házban. Nagyot szusszanva öleltem magamhoz a párnámat, ha élőlény lett volna, akkor ezekben a másodpercekben leheli ki az életét.
Fél füllel hallottam, hogy valaki közeledik, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Talán emiatt is lehetett az, hogy az arcomba csapódó párnára is csak felnyögtem, és még inkább összehúztam magam a paplan és a plédek alatt.
- Ehh - adtam hangot annak, hogy élek. Valahol az ágynemű alatt.
- Csengő? Áh, kolompot akarsz a nyakadba? - pislogtam szaporán és nagyot ásítottam. Utána pedig nyújtózkodtam, minden apró kis porcikámat, majd további szapora pillantások tengerében konstatáltam, hogy Micimacit nem hallucinálóm a nappali közepére. És hogy az ablak nyitva van.
- Átfértél a kutyaajtón? - néztem rá csodálkozva. A szóban forgó kutyaajtóval több probléma is volt, de az első volt a legfontosabb: nem is létezett!
- Konyha, baloldali ajtó, második polc. Cukor az első polcon. Tej a hűtőben. Szendvics, szintén a hűtőben. Van kenyér, és zsemle is, meg tojás és bacon a hűtőben. Szolgáld ki magad. Én addig lezuhanyozom, míg készítesz reggelit - másztam ki az ágyból, kábé mint Samara a tv-ből, majd miután felhagytam azzal, hogy zombit játsszak, elegánsan libbentem oda Björnhöz, és egy nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Madárcsicsergős szép jóreggeltet! - nevettem rá. Ha ezek után nem kételkedik az épelméjűségemben, akkor sose. Egyébként pedig, teljesen észnél voltam, csak szerettem az idegeivel is játszani. Szavaimhoz híven, pedig ellibbentem zuhanyozni. Elvégre egy frissítő zuhany ellen semmi kifogása nem lehet.

Tárgy: Re: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Szer. Okt. 06, 2021 12:02 am

Gyerünk, Wendigó!

Vera & Björn

Kissrác koromban nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőlem. Hogy képes leszek egyetlen mozdulattal betörni egy ember fejét, egy hatalmas rémmedve alakjában örjöngeni és olykor papucsként viselkedni. Apám forog a sírjában, hogy ezzé lettem.
Figyeltem ahogy a párna becsapódására csak meggörnyed. Talán aranyosnak mondanám, ha nem sietnénk. Egyáltalán sietünk is valahova? Lehet neki van igaza és nekem is pihennem kellene még.
Jah... Valami olyan. - fújom ki a levegőt. Valami nem változik. Ő ugyan az a Fúria, nem pedig az a kedves nő, aki bemutatkozott.
-Rendben Anyuci! - mászom be teljesen az ablakon, megnyujtóztatva tagjaim és végig ropog gerincem. Talán félnék attól, hogy szétesem, de anyámék jó féle ragasztót használtak hozzám.
A nő puszijára meglepődöm, egy pillanatra benttartom a levegőm. Óvatosan magamhoz ölelem derekánál megtámasztva, mielőtt saját álmos súlya alatt megrogyna, majd a homlokára viszonzom a kedves reggeli gesztust.
-Neked is Hercegnő! - dörmögöm kedvesen hajába, miközben orromba kúszik jellegzetes illata. Szantál karakteressége. Elengedem hát a nőt, ki úgy tűnik minden napjaim megkeserítője lett. Még figyelem ahogy tova sétál, majd magam a konyhába navigálok. Még mindig orromban a tömény illata, mely inkább tesz részeggé.
A konyhában megtámaszkodom a hűtő mellett, majd kinyitom. Ahogy mondta, mindent megtalálok és magamhoz veszek.
A szalonnát felteszem egy serpenyőbe, míg a tojást összekeverem rántottának. Sistergő hang valami különös oknál fogva megnyugtat. Amíg a szalonna sül, bekészítem a kávét, asztalra készítem az ízesítéshez szükséges dolgokat. Kiszedve a szalonnát a tojást öntöm bele, majd az előmelegített sütőbe beteszem a kenyereket. Szegény nő, nem tudja mire válalkozott, mikor meginvitált. Majd... pfú, valamikor bevásárolok neki saját költségen. Amint kész a pirítós, asztalra rakom, ahogy a tojást és a sült szalonnát is. Leülök az eggyik székre, majd a telefonom kijelzőjére tekintek.
-Kesz a reggeli kedves! - szólok basszusos hangomon, ám nem kialltok vagy ordítok. Elég mély, hogy az alvó holtak is felriadjanak.

Tárgy: Re: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Kedd Okt. 26, 2021 1:13 am

Gyerünk, Wendigó!

Björn & Vera

Kommentálnom kellett volna, ugye? Valószínűleg mondanom kellett volna valamit. Hogy mit, persze arról halvány fogalmam sem volt. Sok minden keringett a fejemben, leginkább az, hogy aludni akarok. És ez volt az a pont, amikor komolyan elgondolkodtam, hogy miért is vagyok én holló? Miért nem egy nagyra nőtt csíkos cica? Sokkal jobban illene hozzám, mármint ami az alvási szokásaimat illeti. Vajon Björn szokott téli álmot aludni?
- Hmm... - hümmögtem és elgondolkodva néztem rá Maci Lacira. - Szoktál téli álmot aludni? - néztem rá, és szerintem egy teljesen logikus kérdést tettem fel. - Lévén mert ősz van, lassan közeleg a tél, eleget ettél? Találtál már megfelelő barlangot magadnak? - érdeklődtem pimaszul vigyorogva. Ha egy kicsit is éberebb lettem volna... ha egy kicsit is kevésbé lett volna ködös az agyam, khm... az a szerv, ami a fejemben van, az agyam egyébként formaldehidben van valahol a lakásban. Hacsak nem ment el időközben nyaralni. Mert ahogy felfelé tartottam a lépcsőn a fürdőbe, hogy zuhanyozzak lassan visszajátszottam az előbbi rövidke beszélgetésemet a macival. És maradjunk annyiban, minden egyes lépcsőfokkal feljebb a fejem úgy lett egyre vörösebb. Még hogy barlang!
~ Vera, hova tetted az agyad? ~ korholtam magam gondolatban, és vágyakozva ábrándoztam egy arc-átültetésről, egy új személyazonosságon...
Amint eltüntetem a lépcsőfordulóban nem igyekeztem, hogy fenntartsam a nyugodtság látszatát. Menekülve, mint akit üldöznek tette meg a maradék néhány lépést a fürdőszobáig és úgy vágtam be magam mögött az ajtót, hogy egy pillanatra felmerült bennem, hogy rögtön a karjaimba omlik. Mármint az ajtó, keretestül. De sajna, vagy épp szerencse az ajtó nem mutatott romantikus érdeklődést az irányomba, és nyugodtan, álltam be a zuhanyfülkébe és nyitottam magamra a hideg vizet.
- Ó hogy az a... - káromkodásomat elnyomta a jéghideg vízsugár egyenletes dörömbölése a kabin ajtaján, miközben én lassan lilára vált ajkakkal cidriztem, és igyekeztem elvégezni azt a roppant egyszerű feladatot, mint a zuhanyzás.
Bevallom fogalmam sem volt arról, hogy a Brumi mit csinál a konyhában, de abban a percben nem is érdekelt. Alapos csutakolás után remegő tagokkal reszkettem ki magam, és kaptam a puha törölközőért, majd később a fürdőköpenyért. Azokba bugyolálva be magam mostam gyorsan fogat, majd a tükörképemet tanulmányozva sikeresen megállapítottam, hogy nem vörös a fejem. Ellenben a szemem alatt olyan táskák vannak, hogy bevásárló kocsiknak is elmehetnek a helyi boltban. Néhány percig még bámultam magam, majd nagyot sóhajtva kiléptem a fürdő ajtaján.
- Hmm, jók az illatok Brumi. Úgy hallottam, hogy szeretnél a személyi főszakácsom lenni, de sajna ezt el kell utasítsam, jobban szeretném, ha ágyelő lennél. Jobban nézne ki a bundád a nappaliban - mosolyogtam rá angyalian, miközben megtámaszkodtam az ajtófélfánál és onnan figyeltem a ténykedését konyhában. Még se hagyhattam, hogy elbízza magát. Elvégre még is csak én lennék a Fúria.

Tárgy: Re: Gyerünk, Wendigó! - Vera & Björn Kedd Nov. 09, 2021 2:47 pm

Gyerünk, Wendigó!

Vera & Björn

Míg a kelekótya holló asszonyt tartom a karjaimban érdeklődve fürkészem álmos és fáradt arcát, míg elő nem hozakodik egy kérdéssel. Egy nagyon fura kérdéssel.
-Nem. Mörmengi vagyok, nem teljesen medve. Bizonyos barlangokba pedig nincs szabad bejárásom. - vonom meg enyhén vállaim. Nem tudom pontosan mire gondolt, de szerintem legalábbis, mind a két értelmezés szerint válaszoltam. Vannak dolgok amikhez nincs különösebb köze, amiket megtartok magamnak.
Amíg a nő készülődik, jómagam is nekikezdek a tartalmas reggeli elkészítésének. Legalábbis remélem, hogy kitart.
-Nem tudom kitől van ez a téves információ, de szerencsémre más tölti be ezeket a helyeket. Jó nekem otthon. - otthon... az egyik legkisebb szolgálati lakást tudhatom magaménak, de maradjunk annyiban, pont elég, hogy tudjak takarékoskodni. Olykor pofátlanul magasak a repjegy árak.
Magam mellé intem, hogy foglaljon helyet és kezdjen reggelizni. Végig nézve az asztalt még keresek vajat, mézet, amit a kenyérhez adhatok, ha inkább azzal élne, valamint egy kis edénybe öntöm a maradék zsírt esetleg zsíros kenyérnek.
-Egyébként jól aludtál? - próbálok kezdeményezni. De minek? Miért? Nem hogy hagynám csendben enni, meg én is a hasam megtöltésével foglalatoskodjak. De nem tudom kiverni anyám szavait a fejemből...

» Spiritual Journey - Björn és Johnny
» Kölyökkutya mentőakció - Dina & Björn