Family matters - Dina és Johnny

Ha egy külső szemlélőt kérdeznénk, akkor valószínű azt mondaná, hogy éppen egy mufurc kiscsajt furikázok éppen a városon keresztül, miközben próbálkoznék beszélgetni vele.
Túlságosan nem is nagyon tévedne, de ha belemennék a részletekbe, egy hangyányit már kicsit idegesebb színezete lenne a dolognak egy átlagember szempontjából.
Nincs az a vagány feminista akcióhősnő, akit az én unokahúgom ne tudna überelni, ezt pedig nem csak azért mondom, mert az elszabadult haragja több hónapnyi majdnem felhőtlen szórakozásom alapjául szolgált.
Oké ez talán kicsit hülyén lett megfogalmazva, de miután járásképtelenre verte az apját, nem tudtam nem kihasználni a helyzetet és nekiállni szívatni az öreg kalózkomát.
- A legtöbb ember nem olyan életet él mint mi. - válaszolok a lány rövid, de lényegre törő kérdésére - A napjaik az unalmas rutinban telnek el. Felkelnek, elmennek suliba vagy dolgozni aztán este hazamennek és a legsúlyosabb döntés amit hozniuk kell az az, hogy a McDonaldsban vagy a KFC-ben ebédeljenek. Egyszerűen annyi szükségük van a részletek alapos átvizsgálására, mint mint Rambonak az újratárazásra.
Oké, a filmes hasonlat talán nem fog ülni, de azt hiszem elég okos lányka ő ahhoz, hogy megértse mire akarom rávezetni.
Sok, nagyon sok időbe fog kerülni, mire sikerül ténylegesen átjutnom azon a páncélon, amit Kano nevelése emelt Dina lelke köré. Abban is biztos vagyok, hogy nem lesz egy könnyű meccs mire kikapcsolja magában a Terminátor üzemmódot és elengedi azt a több évnyi érzelmi elnyomást, ami miatt ennyire érzéketlennek és antiszociálisnak tűnik.
A vérvétellel kapcsolatos humorkezdeményem nem ért el átütős sikert, de emiatt nem tudom hibáztatni. Egy olyan apa mellett, mint Kano, az ember maximum csak trágár és sikamlós poénokat hallhat és ez nem tesz jót senki lelki világában.
- Ebben meg is egyeztünk. - vonom le a végkonklúziót a vérségi kapcsolat igazolásával kapcsolatban
Ahogy beszél arról, hogy Kano akkurátus és rendkívül módszeres elkalapálása milyen érzéseket vált ki belőle mintha tényleg felbukkanna pár pillanatra valami érzelmi megnyilvánulás azon a jéghideg és mélysötét színű óceánon, amivel elrejti az emócióit a világ elől. Épp, hogy csak megvillan, de ott van. Ha terapeuta lennék meglenne az első fogódzóm, hogy milyen irányból lehetne nekiállni a lelke rendberakásának.
Dinanak körülbelül annyi ideje lehet a kocsiból való kiszállás után, hogy felkapja a málháját, amikor megjelenik a Marietta, a bejárónő, aki már lassan huszonöt éve tartja rendben a kéglimet.
- Üdvözöl Senor Cage! - köszönt kedvesen (szerintem megjátszott) tört angolsággal - Ms. Blade telefonálni, hogy felbukkanni új unokahúg és költözni ide. Előkészíteni egyik vendégszobát a kisasszonynak. Üdvözölni nálunk! Nevem lenni Marietta.
Meg sem várja, hogy Dina bemutatkozhasson, egy már nyúl is a csomagjáért és ha a lány nem reagál a dologra, akkor gyorsan kikapja a kezéből a málhát és elindul, hogy elrakhassa a szobájában.
- Senor Cage vezetni végig kisasszony ház, én addig elrendezni a csomag. - fordul vissza pár lépés után - Hagyni pultos fitness muffin, ha éhes!
- Köszönöm Marietta! - szólok a távolodó sziluettja után - És évek óta mondom, hogy ne harapok a Johnnyért sem!

Az a fura csávó abból a

b kategóriás filmből

& Dina  ️️️️️

Az a nagy helyzet, melyről még nem döntöttem, hogy pozitív, vagy negatív, hogy a filmszínésznek tényleg igaza van, a legtöbb ember hírből sem ismeri azt az életet, amit mi élünk. Pedig szerintem elég sokan kapva kapnának az alkalmon, ha lenne esélyük megverni azt, aki annyi mindent tett meg azért, hogy elvegye a gyerekkorát.  Most, hogy belegondolok, a pedofilok is ugyanúgy elveszik az áldozatuk életét, mint az enyémet Kano. Azoknak kijárna, hogy chilis paprikát dörzsöljön az ember az érzékeny területükre. A kapszaicin gyönyörű módon ingerli az idegvégződéseket a bőrtől frissen megszabadított testfelületen, továbbá hozzájutni is meglepően könnyű ahhoz képest, hogy mennyire fájdalmas. Ó igen, a háztartásban előforduló vegyszerek, evőeszközök, ételízesítő közül nem egy tökéletesen alkalmas maradandó sérülés okozására, vagy gyilkosságra. Aztán, a vegyület jó sokáig képes bizgerálni a kémiai fájdalom érzékelő idegeket ahhoz, hogy még az áldozat is újra gondolja egész életét, majd sírva rimánkodjon kegyelemért, bízva abban, hogy megkapja azt, amiért könyörgött.
- Ki az a Rambo? valami békepacifista fegyverellenes vegán? – Kérdezem meg tőle, ugyanis másképp nem tudom értelmezni ezt a hasonlatot. A vegánok meg azok a nyulak, amelyekre nem érvényes vadászidény. Amúgy meg miért ne lenne szüksége újratárazásra?
Ha visszagondolok, több dolgot bevethettem volna annak érdekében, hogy lassabban gyógyuljon meg az a személy, kitől örököltem génkészletem felét. Semmi maradandót nem okozhattam neki, semmi csonkolás, ugyanis mindig ott van az pici esély arra, hogy megszökik. Ha már én is simán bejutottam, ő miért ne lenne képes kijutni? Nem a legjobb a biztonság, az egyszer biztos. Vajon itt jobban figyel arra, vagy nekem kell mindenért ügyelnem? Nem mintha nem állnék készen arra bármikor, hogy fel kell kapni a táskámat, vagy otthagyni és rohanni, esetleg harcolni az életemért, de attól függetlenül szeretnék nyugodt éjszakákat és egy végigpipált bakancslistát. Azért nem csak az új fogások elsajátítása érdekel, meg az összesféle fagylalt megkóstolása. elég nagy csalódás volt a hupikék törpikék például, nem is abból készült.
Kiszállás után egyből körbenézek, készen állva arra, hogy megtámadhatnak, hiszen mi van ha lesz valami, majd mivel nem ugrott elő sehonnan se egy fegyveres, így kiszedem a táskámat is. Egy idősebb nőszemély siet hozzánk, ezekszerint házvezetőt alkalmazna? lehet, igaz az, hogy magától az alsónadrágját se tenné a szennyesbe? Kering pár ilyen pletyka is ott, ahonnan jöttem. Bár igaz, van olyan is, melyben halottnak mondják, vagy bénának. Az információkat mindig úgy kell fogadni, hogy az ember utána felülvizsgálja és eldöntse, menny a valóságtartalma.
Furán beszéli a nő az angolt, nemrég jött volna az országba? Miért alkalmazza őt, ha nem beszéli jól, nem alap volna? Lehet, van más dolog, amelyből jobb, és emiatt van itt, a beszélt nyelvet pedig felülírja. Kezdem érteni, miért húzzák a szájukat a japánok, ha külföldi akar beszélni. Hagyom, had vigye el a csomagomat, bár húzom azért a számat, de még nem vagyok fegyvertelen. Túl gyorsan megy el, szóval nem mutatkozok be neki, csak nézek Johnnyra, várakozóan, hogy magyarázza el, ez mégis mi a  franc volt.

Az ember sosem tudhatja, hogy mikor ugrik bele a meglepetés az arcába. Nekifutásból. Dupla lábbal.
Dina kérdése Ramboval kapcsolatban felvet egy-két kérdést a filmes műveltségével kapcsolatban, de egy fontosabb dologra is rávezeti a reflektorfényt: Talán még sem annyira elveszett humorérzék szempontjából, mint azt a feltételeztem róla.
Aláírom: Kanotól sem idegen az ilyen jellegű humor. Talán még azt is megkockáztatom, hogy a vegánok hangos és harsány kiröhögése a második olyan dolog, amiben azonos véleményen vagyunk, de ez nem fog egyből látensmeleg öribarikká tenni minket.
Mindenesetre örülök, hogy rajtam van a Rayban-em, mert a pókerarcom legalább olyan erős, mint Arnold hasfala fénykorában, de a tekintetem azért elárulná, hogy ezt a beköpést azért nem vártam a család River Tam-jétől.
Azért kicsit furcsállom, hogy erre külön rá kellet kérdezni lévén Kano szabályosan követelte, hogy klasszikus akciófilmeket nézhessen a felépülése alatt. Sly filmjei pedig a lista élén álltak.
- Elég tré akcióhős lenne egy olyan pacákból. - vigyorodom el ahogy lelki szemeim elé vetül a a kép, ahogy Rambot azzal kínozzák a vietnámi fogolytáborban, hogy steaket etetnek vele naphosszat - De majd kupáljuk kicsit a filmes ízlésedet, ha már berendezkedtél.
Marietta jött, látott és győzött. Vagy volt olyan gyors, hogy Dina ne tudjon reagálni a mozdulataira és mire a lány észbe kapott, a ruhái már rég a vendégszoba szekrényeiben foglaltak helyet.
Mondanám, hogy ezért fizetem, de nem állítanám feltétlenül az igazat. Azt viszont el kell ismernem, hogy minden pénzt megér az a lelkesedés amivel a munkáját végzi.
Megfogadom az öreglány szavait és kinyitom a bejárati ajtót Dinának.
- Azt hiszem itt az ideje megismerkedned az új otthonoddal. - hajlok meg előtte mint egy szállodai inas - Azt hiszem tudom is hol kezdjük a túrát.
Megvárom míg belép a házba, majd én is bemegyek és bezárom az ajtót.
Átvezetem az előszobán, majd a különböző filmes relikviákkal gazdagon díszített nappalin is és felkapok párat a konyhapultra kitett muffinokból, majd menet közben Dinanák is odanyújtok párat.
Pár méternyi folyosón barangolás után ell is érünk a túra első és legfontosabb állomásához.
Belépek az én kis szentélyembe, amit a legtöbb ember csak egy jól felszerelt edzőteremnek nézne, de számomra olyan, mintha egy külön kis Birodalmam lenne a Földön.
A jókora szoba egyik felében egy rakás kézisúlyzó, kettlebell, rudak, súlytárcsák. egy guggoló keret és egy fekvenyomópad helyezkedik el, míg a másik részét boxzsákok, boxkörték, rúgópajzsok, pontozókesztyűk és gyakorlóbábúk foglalják el.
Aláírom, hogy a legtöbb felszerelés nem a csillivlli modern változat, de sosem voltam a modern edzéstrendek megszállot követője. Inkább esküszöm a jól bevállt és időtálló módszerekre. A következetes alkalmazásuk meghozza az eredményt rövid és hosszú távon is és nem kell olyan felesleges marhaságokkal töltenem el az időmet, a lábtárogató gépen való szülőgyakorlatok, vagy húzódzkodórúdon való eszeveszett rángatózás.
- Üdvözöllek a Ketrecben! - mutatok körbe színpadiasan a helységben
Hagyom, hogy körbenézzen és ha van kedve, akkor nyugodtan kipróbálhasson párat a felszerelésekből.

Az a fura csávó abból a

b kategóriás filmből

& Dina ️️️️️

Zavaró, hogy napszemüveget visel, mert így nem látom a szemeit. Oké, elismerem, hogy bármelyik kaszinóban helytállna ezzel a pókerarccal, de attól még hátha, hátha elárulja a szemei, hogy épp mit gondol. Azt a legnehezebb irányítani, befolyásolni, hogy mit mutasson. Az utazás eseménytelen, sehol egy elütött gyalogos, egy rendesen megszegett sebességhatár, mintha egy nyugdíjas nagypapi vezetne egy buszt, hol utasok átlagos kora nyolcvan és halál között van. ENgem is beleszámolva. Mondjuk, az is jó kérdés, hogy mit mondanék a kékeknek, ki vagyok és mit keresek itt.
He? Akcióhős? Vagyis valami filmes faszi. Nem kell kupálni semmilyen filmes ízlésemet, nem szorulok rá, köszönöm szépen. Miért szeretik az emberek a filmeket? Alig van benne való életben is hasznos dolog, aztán, sok hülyeséget is lehet belőle tanulni. Könyörgöm, valaki a saját szarából termesztett krumplit a Marson, más meg úgy van vele, hogy minden bolygón egy nyelvet beszélnek. Aztán ott az az apám kora előtti sorozat, hol elméletben a srácnak két szíve van. Na, őt szívesen végleg megölném, ha létezne. Kis kihívás.
Nem szívesen hagyom, hogy a nő elvegye a cuccaim, de kénytelen vagyok. Először is, ezért fizetik, és jobb nekem, ha nem egy rögtönzött veréssel indítok az új helyen. És így Johnnyt is kérdőre vonhatom bizonyos pletykák tekintetében, és megtudhatom tőle, mi a hölgy anyanyelve. Marietta, mi? Unokahúgnak hívott. Mint valami rossz spanyol szappanopera, komolyan mondom. Nem, még nem halt meg ahhoz elég ember, hogy tényleg az legyen.
Ez most komolyan meghajolt? Úgy nézek rá mint egy értelmifogyatékosra és felsóhajtok. Miért jöttem ide? Gyors körbenézés után lépek csak be, kamerák után keresgélve. Sose lehet tudni, hogy mikor fut be valaki abba, hogy végignézik, ahogyan zuhanyozik. Pedig olyan szépen szól, ahogyan betörik az orr, kitörik a fog és eltörik a kar! Elnézve a díjakat, és azt, hogy nem hallottam a volt otthonom kívül nagyobb zúgolódást, miszerint nem neki kellett volna kapnia, lehet, nem annyira tehetségtelen színész. Mármint, ritkán téved egyszerre sok ember, kivételt képez ezalól a laposföldhívők, konteosok, és a többi szülés utáni abortuszra érett.
Süti. Ettem már két fagyit, el fogok itt még hízni a végén, de azért elfogadom. Belenyúlok a zsebembe, hogy üres-e, mikor megtapintom a zsebkendőt. Ó igen, amibe töröltem a kezem nem olyan régen. Mintha egy másik élet lett volna legalább, annyi minden történt azóta. Yoru remélhetőleg bírja a strapát és készen áll arra, hogy jönnie kell. Mégha nem is tudja.
Ketrec. Mint Cage. Arcomra van írva, hogy kevés ennél szarabb és kínosabb poént hallottam életemben, pedig volt már pár elfuseráltban részem. Inkább ne próbálkozna, akkor nagyobb eséllyel hinném, hogy használja a fejében lévő izmot is, nem csak azokat amiket az itt látható szerekkel fejleszthet bárki hozzáértő. Szinte biztos vagyok abban, hogy ez fontosabb számára, mint a díjai, vagy épp a napszemüvege.
- Szépen felszerelt – mert az, kár tagadni, megvan benne minden, mely kell az embernek. Körbejárom, néhányhoz hozzáérek, figyelve arra, hogy ujjlenyomatot ne hagyjak, majd visszamegyek hozzá. Nem próbálom ki őket.

Abban már biztos vagyok, hogy Sonya lesz az a felnőtt a család ezen ágában, akivel Dina könnyebben megérteti magát. Legalábbis ez a morózus, csak akkor beszélek ha muszáj beállítottság egy olyan tulajdonság, ami segíthet megtalálni a közös hangot kettejük közt.
Mármint akkor, ha sikerül majd Sonyát is rávennem arra, hogy ne Kano legkegyetlenebb tréfáját lássa ebben a lányban, hanem egy lehetőséget arra, hogy segítsen egy rossz sorsú családtagján.
Sok-sok munkám lesz ebben, a pszicholúgusomnak meg abban, hogy az emiatt szerzett frusztrációimat ne károsan dolgozzam fel, de kevésbé tehetséges és sokkal tarabb színészkollégám szavaival élve a család a legfontosabb.
Látom a szemem sarkából, hogy Dina homlokán a Rambos-s poén után megjelenik egy olyan ránc, ami azt sugallja, hogy elgondolkodik valamin.
Lehetséges lenne, hogy az a félszemű gyökér annyira feladatorientáltan nevelte ezt a szerencsétlen lányt, hogy olyan alapvető szórakozási formákkal sincs tisztában, mint egy film megnézése?
Sok gondnak lesz még forrása ez, de....
Ha belegondolok, Rambo éppen egy olyan figura, akivel tudna azonosulni.
- Ha lesz hozzá valamikor kedved, akkor megnézhetnénk az első részt. - jegyzem meg srégen, mintha az egyik kedvenc hobbink lenne a közös a filmnézés
Lehet nem a legjobb megközelítés, de pszichológiai végzettség híján ennyire futja tőlem.
Lehet, hogy csak érezte úgy, hogy megéri kézzel-lábbal tiltakozni a rokoni kapcsolat ellen, de a lelkem legmélyén azért örülök, hogy Dina arcán még csak egy furcsállkodó pillantást sem látom, amikor közlöm Mariettával, hogy ki ő.
Én is érzem a helyzet abszurditását és abban is biztos vagyok, hogy ha egyszer dokumentumfilmet csinálnak az életemből, akkor a dél-amerikaiak úgy fogják kajálni ezt a részt benne, mint átlag amerikai a mekis sajtburgert.
A  beinvitálást talán kevésbé színpadiasan is megoldhattam volna.
Legalábbis Dina tekintete alapján szimplán csak hülyének néz a meghajlásért. Vagy csak nem érti a gesztust.
Fene se tudja, de úgy tűnik még bőven lesz dolgunk a szociális normáinak a rendbe rakásával, ha az ilyen eltúlzott udvarias gesztusokat is nehezen tudja pozitívan fogadni.
A saját kis magánbirodalmam nevére adott reakciója is olyan, mintha valami nagyon fals stand-up comedyt nézne.
Két ilyen visszajelzés bőven elég volt, hogy vegyem a lapot és kicsit laposba állítsam a humorérzékemet.
Minden mozdulatából süt az óvatosság, ahogy körbejárja a helységet. Nincs rá oka ugyan, de maga az a helyzet idegen számára, hogy nem kell mindig készenlétben lennie. Ebből pedig nehezen és lassan fog kijönni.
- Nem cifrázom túl. - veszem le napszemüvegemet - Ha berendezkedtél a szobádban, akkor ki is próbálhatod őket.

John, de nem Smith

& Dina ️️️️️

Meglep, hogy mennyire képes csöndben lenni, fejlődőképes. Sokkal gyorsabban tanú méghozzá, mint amire bármikor is számítanék, így csak hagyom, had lepjen meg még információkkal. Annyira hétköznap módon intéz mindent, minthogyha nem is lenne sokkoló a felbukkanásom, hogy azt is nézem belőle, hogy suliba iratna. Határokat kideríteni, rájönni mi a mozgatórugója. Sonyán kívül. Miért ragaszkodik ennyire a családjához?
Hogyan tudnám őt meg nem sértve visszautasítani a filmnézési ötletét? Első rész, filmsorozat, még jobb, utána ragaszkodni fog a filmes ficsúr ahhoz, hogy jöjjön a második rész és eltelik az egész nap anélkül, hogy bármi is történne. Tegyük fel hogy akció film. Miután a b-kategóriásként leginkább akciófilmekben szerepel, sőt, mindig, ezért egyként is szerepelhet ez, vagyis n=1-re igaz. Harcos, nincs is máshoz tehetsége, vagyis n=2-re is igaz. A Rambo egy akciófilm lesz. Még hogy a teljes indukciót nem lehet a mindennapokban használni!  Szétrúgom a fejét annak, ki ezt meri állítani.
Hiába a sok-sok papír, jegyzet és videófelvétel, látlelet az általa okozott sérülésekről, sose elég az információ. Kénytelen leszek megnézni ezt a filmet, mely verekedős, hátha hibát vét és elkezdi magát fényezni közben, vagy épp megmondani, hogy hogyan csinálta volna. Nem tudom, hogy mennyire van tisztában az anatómiával, így azalatt az idő alatt még ez is kiderülhet. Nem is rossz ötlet megnézni, maximum nyitott szemekkel alszok, mint oly sokszor az utóbbi hetekben.
Nem szeretem, mikor olyanok hajolnak meg, ki nincsenek tisztában a jelentésével. Mikor fog színészkedni és mikor nem? Nem mintha nem lenne könnyen kideríthető, de inkább csak csendben megfigyelek.
Egy fintornak is beillő vigyor fut át az arcomon, ahogy megszólal. Le kell csapnom.
- Már réges rég megtetted – vágom rá elhaló hangon, miközben ő a napszemüvegét vette le. Végre rájött, hogy idebent nem süt a nap, teljesen felesleges. Majdnem annyira, mint a fagyizóban volt. Berendezkedni. Mintha hosszútávra terveznék, mintha itt élnék mostantól. Hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán legálisan tartózkodom az országban, nem hogy berendezkedni egy aktából ismert ember házába. Jól van, mély levegő és kifúj, mi egyen a következő lépés.
- Akkor szobát rendezem. Utána megnézhetjük a filmet, mit javasoltál – hangom bizonytalan, de őszintén szólva, csak megjátszott. Szobarendezés közben lehet keresni poloskákat és rejtett kamerákat, és addig is el lesz foglalva azzal, hogy mit nézet meg velem, a felkészüléssel

Az első komolyabb akadályon túl vagyunk.
Dina nem próbált se megtámadni, se fenyegetni és ezt felfogom fél sikernek.
Az alapján, amit a hírszerzés összeszedett róla arra számítottam, hogy sokkal rögösebb útat kell bejárnom ahhoz, hogy meggyőzzem arról, hogy velem tartson.
Persze ettől még nem számítok egyenes, problémamentes útra és biztosra veszem, hogy lesz pár igen kellemetlen meglepetés is addig, amíg sikerül tényleg felengednie, de ha Sonyának sikerült annak idején bekötnöm a fejét, akkor ez sem fog gondot okozni.
Abban viszont kezdek egyre biztosabb lenni, hogy a Blade ági rokonság bizonyítására nem lesz szükségünk vérvizsgálatra.
Dina arcán látszik, hogy gondolkodik, elemez és latolgat.
Jól ismerem ezt a kifejezést, mert nem először látom, bár általában nem ilyen helyzetben volt hozzá szerencsém.
- Színész is vagyok. - engedek meg egy halovány mosolyt az alig hallható oltogatására - A munkám része, de majd próbálok viselkedni.
Az arcán és a homlokán a bőr pont azokon a helyeken gyűrődik meg, mint ahol Sonyának szokott, amikor valami igazán foglalkoztatja.
Persze az unokahúgom arcán még nincsen ott az a pár szarkaláb, amit az évek és a munkával járó stressz vésett bele az ex-feleségem vonásaiba, de ez most részletkérdés.
Őszintén mondom, ha nem most rajtam lenne a méregdrága Rayban-em, akkor tuti levenném. Dina nem hajt el a francba a mozizás ötletével.
Abba nem gondolok bele, hogy milyen elgondolás állhat e mögött, csak arra fókuszálok, hogy az első kapcsoládási pontot talán már meg is találtam vele.
Elvezetem Dinát a szobájába és most a színpadiasságot mellőzve csak előre engedem.
- Hagylak kibontakozni. - mondom neki a küszöb előtt állva - Ha kell valami a nappaliban leszek.
Megvárom, hogy reagál-e valamit, majd átmegyek a nappaliba és előkotrom a vetítővászon meg a tévé távirányítóját.
A vászon egy gyors gombnyomásra legördül, de a többször meg kell nyomnom a bekapcsoló gombot a plazmatévén, hogy egyáltalán bekapcsoljon, majd további küzdelem árán sikerül beröffentenem a Netflix-et.
Nagy szerencsétlenségemre a távirányító úgy fogja fel a gombnyomkodást, hogy a folytatni szeretném a legutóbb lejátszott sorozatot és már fel is csendül a főcímdal.
Mennyire lehet ciki az, hogy a hollywood legnagyobb nevének számító, dollármilliárdokat hozó Johnny Cage a marcona unokahúga előtt úgy próbálja meg bemutatni a filmes kultúra egyik identitásképző alapkövét, hogy a technika megtréfálja és annak az animációs sorozatnak kezdi el teljes hangerőn bömböltetni a zenéjét, amit a lánya és a keresztlánya darált le a legutóbbi pizsipartijukon?
Örülten nyomogatom a gombokat a távirányítón, de az semmit sem reagál. Jó eséllyel lemerült.
Fogadjunk most nem lesz itthon tartalék elem...

Mennyire árulkodik józan észről az, hogy ha az ember fogja a család rossz ágáról származó, félrenevelt és erős gyilkos hajlamú unokahúgát és befogadja azután, hogy a lányka úgy fejezte ki az apja iránti lázadását, hogy nemes egyszerűséggel félholtra verte a fatert?
Nos...
Igen. Pont ennyire. De Johnny Cage vagyok és követtem már el ennél sokkal nagyobb állattságokat is és még mindig élek.
Meg bármennyire is lett kiüresítve manapság a család fogalma egy olyan kollégám által, akinek elég megkérdőjelezhetőek a karrierjét befolyásoló választások, az ember igenis segítsen a rokonai. Főleg ha azoknak van olyan nagy szerencsétlensége, hogy Kanoval állnak közvetlen vérségi kapcsolatban.
A katonák, rendvédelmisek, felsővezetők és pszichopaták szerint tényleg veszélyes ha az ember nem csak a józan eszére hallgat. Ennek én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Legalábbis pont azoknak a cselekedeteknek köszönhetem az életen legjobb részeit, amiket hirtelen felindulásból és érzelmektől fűtve követtem el.
Az elkeseredésem vitt el a Mortal Kombatre, a kanosságom (mivel végső soron az is egy érzelem) terelte a karjaimba Sonyát. Az meg, hogy az iránta érzett szerelmem és aggodalmam bikázta be a zöld aurát, amivel sikerült elgépelnem Shinnokot...
Magyarázzam tovább?
Dina próbálja kifürkészni, hogy mire gondolhatok és pasikat megszégyenítő módon próbálja kikezdeni a magamba vetett hitem.
- Az utolsó tudtommal csak egyszer voltam, de a többivel még mindig aktívan foglalkozok. - rázom le csuklóból az unokahúgom maliciás szavait egy címlapvigyorral - De szívesen bővítem a repertoáromat.
Marha sok idő fog még eltelni odáig, hogy Dina tényleg otthonának nevezhesse ezt a házat, de kezdetnek talán megteszi, hogy kap pár nézetméternyi helyet, amit csak a  magáénak mondhat. Ami csak az övé.
Sonya tuti mgpróbálna tökön rúgni, amiért ellenzem a poloskák telepítését, de Dinának életében először most van magáélete és nem hagyom, hogy bárki belemásszon a privát szférájába.
A technika ördöge most a bolondját járatja velem, de érkezik is a láncdohányos kallonkabátot viselő excorsista egy pár AAA-s elem képben és a barátság varázsa gyorsan szétoszlik, amink a vadi új telepekkel megetetett távkapcsoló kíméletlenül véget vet az én Kicsi Pónik maraton folytatásának.
Azt hiszem, jobb ha én is kényelembe helyezem magamat. Ehhez pedig szükséges átvedleni az itthoni ruhámba.
A szobámba érve gyorsan előkotrom a kedvenc bemelegítőmet, ami természetesen saját márkás merch és a Pantonindzsát reklámozza egy benga nagy logóval, e mellé pedig előszedek egy Mortal Kombat logós pólót.
(Hihetetlen, hogy filmet csináltunk belőle és siker lett, az meg még inkább, hogy saját magamat is eljátszhattam benne. Ez neked Frank Dux.)
Visszamegyek a nappalimba és nekiállok kikeresni a ma délutáni néznivalót az okostévén.
- Már mennek az előzetesek! - kiálltok Dina szobája felé jelezve neki, hogy rá várok

Ketrec János

& Dina ️️️️️

Ha túl sokat fog mosolyogni, le fogom törölni az arcáról a vigyort. Még nem tudom hogy ököllel vagy talppal, de az biztos, hogy megteszem.
- Egyszeri alkalom, mi? - Felvont szemöldökkel nézek rá, mint aki teljesen mást tud erről a dologról.  Pojáca? Ő egyezett bele, nem én, hogy jelenleg is az, legalább önkritikát képes gyakorolni, ez jó jel. Becsülöm, ki képes rá, anélkül hamar elszámítja magát, és csak egy újabb strigula lesz az évi halálozásban. Ha megtalálják a holttestét.
Túl puha az ágy. De tényleg. Nem szabad rögtön az első nap felszabdalni a matracot és keresni benne mozgásérzékelőt, hangrögzítőt, poloskát, mégha számítanak is rá. Lehet, nincs is benne pont ezért és felesleges időtöltés, ha meg van, akkor legalább tudom, hogy bizalmatlanság kölcsönös. Éppen ezért kutatok fel minden egyes nézetcentimétert. Mindenkinek van rejtegetnivalója, és egy titkot csak úgy tud két fél tartani, ha az egyik halott.
Megállok. Becsukom a szekrényajtót, hallgatom a dalt. Undorító és nyálas, még hogy a barátság ereje mindent megold, hülyeség ilyet gondolni. semmit se old meg, és csak hátráltatnak a feladat végrehajtásában az érzelmek. Folytathatnám, de csak hallgatom tovább. Bőven én előttem készült a sorozat, ahhoz, hogy eladjanak néhány figurát, hogy néhányan jól járjanak vele, mert a gyerek nyíg, hogy kell neki, a szülő nem képes semennyit se nevelni, és tádám, inkább megveszi, minthogy esetleg korlátoznia kelljen az élősködőjét. Ez van, ha valaki úgy szaporodik, hogy nem gondolkodik előre.
Biztos vagyok benne, hogy épp feljegyzések készülnek arról, hogy miért állok meg, talán a dal miatt, gondolhatják, pszichológusok sokasága elemzi ki, jut téves következtetésekre, ahogy néznek kamerával. Amit sehogy se találok. Semmit se találok, még rá utaló nyomot se, mintha nem is lenne, mintha tényleg lenne egy szobám, amiben egymagam lehetek, egy olyan helyen, ahol tudják ki vagyok. végülis, ez lenne a logikus, nem? Ígyis-úgyis lebuknának a ketyeréikkel, de próbálkoznának, ha nem itt lennék. Johnny Cage viszont, elemzések szerint, nem biztos, hogy támogatná. Sőt, akár csak dacból is ellenezheti. Ha viszont igaz, hogy nincsenek, akkor újra kell gondolnom néhány dolgot.
Elhallgat a zene, lopva ajtó felé pillantok, hogy na most mi legyen. Aztán hallom a kiáltását, hogy már mennek az előzetesek. Megmasszírozom a halántékomat, kezdek paranoiássá válni, ami nem egy túl jó jel. Nyugalom Dina, lehet, hogy csak utólag rakják tele, nyugtatom magamat.
Végül már vér- és fegyvermentesen, aránylag tiszta ruhában sétálok a nappaliba, hogy nézzük meg, mit akar itt ez a pojáca. Ha már nála fogok ugye csövelni, jobb pozitív benyomást kelteni, mint minden tettére úgy reagálni, mint egy veszett kutya.
- Mit nézünk?

Talán, de csak tényleg talán nem kellene ennyire tolnom a mindig derűs nagybácsit Dinanak. Legalábbis az rezzenéstelenül rám meredő tekintetből valami olyat olvasok ki, hogy nem feltétlenül díjazza azt, hogy full nyomom a lazát.
Vagy az is meglehet, hogy pont ellenem akarja felhasználni a szavaimat. Elvégre Kano „nevelte” eddig.
- Már az első feleségem előtt volt dolgom a szebbik nemmel. – próbálok visszafogni egy cinkos kacsintást és nagyon sajnálom, hogy nincs rajtam a napszemüvegem – De a kuzinod az egyetlen poronty aki DNS-tesztel is tudja igazolni, hogy az anyja nagyon oda volt értem.
Az már tuti, hogy nehéz lesz leépíteni Dina paranoiáját annak a merész és/vagy szerencsétlen pszichológusnak, aki lesz elég kapzsi ahhoz, hogy elkérje az alkalmankénti egy rugót a rehabilitációs terápiáért.
Számítottam rá, hogy gyanakodni fog a megfigyelésre és nem akarok alapot adni rá, hogy ne bízzon meg bennem, így nem nincs poloska.
El sem merem képzelni, hogy miféle Kanotól tanult nem túl szalonképes jelzőkkel illet a fejében, amikor felcsendül az Én kicsi Pónim főcímdala, de le merem fogadni, hogy pár hónapon belül ő lesz az egyik legnagyobb brownie a Keleti parton és ehhez még Cassie segítsége sem fog kelleni túlságosan.
Persze, lehet mondani, hogy honnan tudhatnám, de az inga általában tartósan átleng a másik oldalra, mielőtt megáll középen. Bár lehet, hogy Dina nem lesz az a rózsacín tündgyérhencegnő, de abban biztos vagyok, hogy lesz egy olyan korszaka, ahol óvodás kislányokat megszégyenítő megszállottsággal fog pörögni csajos rajzfilmeken és sorozatokon.
Már-már el is kezd kísérteni a kép, ahogy arról vitatkozunk, hogy szeretne egy pónis tetkót és én nagyon ellene leszek, de a mellkasomon virító hatalmas [b]Johnny[/i] felirat után nem én fogok vitázni arról, hogy jó ötlet-e tetováltatni vagy sem.
Dina a kiálltásomra előkerül és szemérmetlen nyugalommal megkérdezi, hogy mit nézünk.
Esélyesen próbál tesztelni, mert tuti, hogy nm felejtette el, hogy mit beszéltünk meg az első családi mozizásnak.
- Még mindig a Rambot. – csusszanok arrébb a kanapén, hogy ő is odaférjen
Bár biztos vagyok benne, hogy annyira azért nem fog magára engedni elsőre, hogy ne külön ülve nézzünk végig egy filmet.
- De ha ehhez nem füllik a fogad, választhatunk mást is.
Megnyomok egy gombot a dohányzóasztalon, ami kitolja az alatta lévő ládát, ami tele van egy nagy rakás filmezéshez szükséges rágcsával és a hütőreteszben legalább két zsugor izotóniás ital várja behűtve, hogy elfogyasszuk.
- Sóst vagy édest kérsz? – kapok ki a dobozból egy zacskó barna rizs chipszet és egy adag M&M-set