A 2021 Tavaszi Bajnokság Döntője: Dina vs. Scorpion - Csatatér: Az Élő Erdő

Az Élő Erdő sohasem volt a kedvenc helyem, nem is lesz. Olyan az egész hely, mintha az Öngyilkosok Erdejét megtöltötték volna gonosz lelkekkel és utána a helyi lakosságot beküldték volna fát vágni. Finoman szólva is rossz ötlet, ide merészkedni, most mégis itt kell megküzdenem ellenfelemmel. Nem terheltem magam túl különösebb felszereléssel, magammal hoztam Katanámat és négy mérgezett kunait, a biztonság kedvéért. Valamint a speciálisan előkészített kunai kést, amely mindig jobb alkarvédőmben pihen. Óvatosan cserkésztem ellenfelemet, elvégre az erdőben rá is kellett bukkanni ellenfelünkre, el kellene hozni egyszer a legígéretesebb tanítványokat, hogy túlélő túrázzanak egy kicsit. Amikor megpillantottam Dinát, tudtam, hogy magassága és az a tény, hogy fiatal lány, egyáltalán nem ok arra, hogy félvállról vegyem a vele való harcot. Rossz ötlet lenne alábecsülni Kano lányát, Johnny Cage ifjú védencét. Észrevétlenül lopom a távolságot és amikor tizenöt méterre kerülök tőle, a kisebb lánglabdát küldöm felé, üdvözlésképpen. Ez ugyan felfedi itt létemet és a tényt, hogy vadászok rá, pszichésen is nyomást akarok gyakorolni rá. A lánglabda ellövése után, fürgén indulok meg felé, hogy teleport távolságba kerüljek és amikor ez megtörténik, ami alig öt méter megtételét követeli tőlem, mellé teleportálok. Nem kevéssel távolabb tőle, mint ahol megállt, ha kitért a lánglabda elől.

A lábam szinte felszántja a felső, laza avarréteget, ahogy elindítom a lábsöprést. Megpróbálom kirúgni ezzel a lábát, hogy a földre kerüljön és ezzel én további előnyökre tegyek szert. A lábsöprési kísérlet után, újabb teleportációval nyerek teret és négy méterrel tőle jelenek meg, reménykedem, hogy sikerült kissé megkavarnom. Akár sikerült földre vinni, akár neki sikerült kitérni a lábsöprés elől, speciális kunai késemet útjára engedem.
- Get Over Here!
A mellkasát célzom a tőrrel és találat esetén már rántom is magamhoz, hogy egy kellemes felütéssel toldjam meg az üdvözlések sorát.

Én csak sóskaramellást fagyit akartam enni étcsoki öntettel. De tényleg, semmi mást, aztán végül mégiscsak itt lyukadtam ki, az erdőbe, hova elhoznám Yorut is, hogy együtt nézzük meg a különböző botmixerek erősségeit, meg a kézi darálóékat. Mennyi, de mennyi emberkeresést spórolna meg ez! Ez van, ha az ember egyszer az apja bázisán szakszerűen használ egy turmixgépet, szakmai ártalom ez az egész. Ha már az apám, természetesen nálam vannak a késekből egy pár, mi lábhoz rögzítve, mi karhoz, mi csak a derekamon tartóban. Fekete nadrág, sok zsebbel, na meg meglepetéssel, ha már igazán külön harcos ruhám nincsen. Scorpion az ellenfelem, még szerencse hogy nedves környezetben találkozom vele. Vajon képes leszek a saját fegyverét ellene fordítani?
Hangot ad a bakancsom ahogy sétálok, fel kéne ugrani egy fára, de az meg még veszélyesebb. természetesen választhattam volna másik cipellőt is, melyben tudnék hangtalanul járni, de nem. Dina vagyok, nem Eurus. Megigazítom a kesztyűmet, nem sok védelem a hő ellen, de tűz ellen használhat. Ó igen, elő a piszkos trükkökkel, megadom Scorpionnak a kezdő lépést, tudni akarom, mit használ. Kész vagyok védekezni, a Get Over Heret meg már egyenesen várom.
Lánglabda, talán csak az ment meg, hogy körbefordulok, de rögtön szökkenek is el előle, hogy utána viszonzás ként az irányba hajítsam egy késemet. He? Nem hátam mögé? Újabb szökkenés arrébb, de a lábsöprés benyelve. A tőrösre számítok, elkapni is próbálom, hogy ne teljesen ő irányítson, hogy aztán mikor magához húz, jobb bakancsommal rúgjam meg mellkasát majd azon kapcsolódjon is be a jetpack, élvezze a törődést. Nézzük meg, hogy reagál rá.

Úgy tűnt, hogy ellenfelem, akit a torna döntőjére kaptam, sokkal jobb reflexekkel rendelkezik, mint ahogyan arra először számítottam. Ugyanakkor ez semennyire sem akadályoz meg abban, hogy a lehető legmagasabb fokozatra kapcsolva próbáljam meg elfogadtatni vele a tényt, hogy hozzám képest, csak egy pizsamás újonc, akinek még az ágyban lenne a helye és nem a Mortal Kombat tornáján. A kunaimat sikeresen elkapta, ez remek. De nem gondolta, hogy nem tudom megállapítani, hogy a tőr találatot ért el, vagy csak volt akkora mázlista, hogy ekkora távon belül, képes volt megfogni? Ennek ellenére, megrántom a láncot, hogy röppályára állítsam a lányt, s mielőtt a levegőben befejezhetné az irányba fordulást, egy négyméteres távon ez eléggé macerás manőver, lángnyelvekké válva elteleportálok előle. A rántás lendülete pedig viheti tovább a mögöttem lévő susnyásba. Sok szerencsét a szatír növényekkel, amelyek lehetőleg, azonnal elkezdik indáikkal zaklatni a lányt. Én magam a háta mögött materializálódom, teleportációm után és egyáltalán nem maradok rest, hogy a lány irányába hajítsak egy kunai kést, hátha megtámogathatjuk az emberevő növényeket egy kis friss húsival és vérrel.

- Tényleg elhitted, hogy behúzhatsz a csőbe? A Shirai Ryu nagymesterével állsz szemben, nem holmi kezdő bokorugróval.
A beszélgetésből ennyi elég is volt, elvégre nem azért jöttünk ide, hogy bájcsevegjünk az időjárásról vagy, hogy éppen az erdei élet szépségeiről értekezzünk. Nem szeretnék neki túl sok időt engedni, hogy magához kapjon és átvegye a kezdeményezést, bár igaz, ami igaz ebben a környezetben nehezen tudom kihasználni a rejtőzködés adta lehetőségeket. Marad a testi erő, a gyakorlottság és a ninjutsu adta lehetőségek kihasználása. Amint megpróbál felállni a földről és sejtésem szerint ezt minél előbb meg akarja tenni, gyors lépésekkel elindulok felé. Mondhatni lerohanom. Mielőtt azonban küzdő távolságba érnék hozzá, fölé teleportálok, úgy öt méterre a levegőbe, hogy ne realizálódjon benne azonnal a helyzetem és fentről, egyenesen a feje irányába lövöm a kisebbik, gyorsabb tűzlabdámat. Ha pedig eltalálom, akkor a fentről lefelé való érkezésem lendületét és erejét kihasználva, a földre érésem pillanatában, vágok egyet a katanámmal, horizontálisan, hogy az esetleges ellentámadást elkaszáljam vagy éppen felhasíthassam, ha éppen úgy maradt pozícióban.