Példajáték: Mileena vs Johnny Cage - Csatatér: Metroállomás

Példajáték:

Mileena
vs.
Johnny Cage

[

Metroállomás

A los angelesi tömegközlekedés egyik jellegzetes helye. A Külső világ inváziója során számos ember menekült le ide menedék reményében. Jelenleg le van zárva, csak teszt-szerelvények járnak erre.

1. A csata hevében egy oszlophoz szorítod az ellenfeled, de annak sikerül kitérni egy ütésed elől. Luftot ütve boxszolsz bele a falba és fájdalom fut végig a kezeden, ahogy leszedsz a helyéről pár meglazult csempét.
2. Az ellenfeled odaszorít egy padhoz és olyan lendülettel támad rád, amitől átbuckázol a bútordarabon.
3. Sikerül az ellenfeledet a megálló pereméhez szorítanod és kibillenteni az egyensúlyából. Már csak egy lökés és a sínek közé esik.
4. A rég használt újságos bódé rosszkor volt rossz helyen. Ellenfeled támadása átrepít rajta és érzed a hátadon, hogy nem volt túl egészséges a korhadt fával való találkozás.
5. Vagy nagyon fáradt vagy, vagy nagyon béna, de sikerül a harc közben beesned a sínek közé. A távolból hűvös légáramlat csap meg és egyre közeledő zakatolást hallasz.
6. Szerencséd van. Nem történt veled semmi.

The member 'Elder Gods' has done the following action : Dices roll

---

'D6' : 5

A szabályok értelmében Mileenáé a kezdés joga.

Külső világ valódi örököse úgy korzózott a metróállomásra, mint akit egyáltalán nem érdekel, hogyan néznek rá az emberek. A hosszú, elnyújtott léptek, melyekkel az ellenfelét közelítette meg, macskaügyességét és csípője ringását voltak hivatottak kihangsúlyozni. Ahogy aztán megállt az ellenfelével szemközt, egy pillanatra lehúzta a száját fedő lila maszkot.
– A bukott színész. – Ezzel hátrébb tolta a bal lábát, miközben a súlypontját alacsonyabbra helyezte. Látszott az alapállásán, hogy minden támadásába legalább csípőből, ha nem alacsonyabbról teszi az erőt, s ezáltal a csapásai veszélyesek, kegyetlenek, sárgán villogó szeme az ellenfelét pásztázta, keresve a helyet, ahova belemélyesztheti a karmait, a szabad testrészeket, melyekbe éles fogait vájhatja majd. Rugózása, előre-hátra ringása, kígyózó, ragadozószerű jelenséggé tette Mileenát bármilyen harcos előtt. Már csak az volt a kérdés, hogy a vele szemben álló retteg, s jogosan, vagy balga módon alábecsüli? A Kahnum készen állt az emberevésre.

Nem tudom kinek az ötlete volt, hogy az átlagembert játszva metróval menjek a filmem premierjére de....
Whoa!
Valami elvetemült cosplayer jön velem szembe, akinek még talán jobbak is arányai, mint az eredeti Mileenának. A meglepettségem csak addig tart, amíg le nem kerül az arcról a fátyol és meg nem látom a pengeéles fogak keretezte egész csinos ajkakat.
A hangja hallatán tudom, hogy nem egy dögös pszichofétises cicababával állok szemben, hanem a valódi Mileenával.
- Baraka érdekében remélem, hogy csak az arcod ilyen fogkrém reklámba illő. - szedem le az arcomról egy teátrális mozdulattal a napszemüvegemet, majd összehajtva a mellényem zsebébe csúsztatom
Jobb lábbal hátrébb lépek és egyenlő mértékben osztom el a testsúlyomat a seggberúgóimon, de túl sokat nem is várok.
Láttam mire képes ez a... ...valami.
Egy gyors sasszéval hidalom át a távolságot kettőnk között és egy határozott mozdulattal rugszkodok el a földtől, miközben megindítok egy sarokrúgást Shangtsungstein szörnyének gyomra felé.

Széles vigyorra húzódnak Mileena ajkai, amikor meghallja a választ. Na nem azért, mert szórakoztatja Cage mondandója, hanem mert fejben már látta, ahogy letépi a lábait, majd elkezdi felfalni a beleit. Perverz öröm töltötte el a gondolattól is.
Mikor aztán megjött az első rúgás, tompa fájdalmat érzett a gyomra tájékán, s ezzel fel is tüzelte magát a harcra. Nem mintha szüksége lett volna rá, de ahogy az idegeit bejárta a fájdalom érzése, mámorossá változott ez a harc. Na persze szó sem lehetett arról, hogy elereszti Johnnyt. Még játszani akart vele. Ezért bal kezével belemart a bokába, jobbal a vádliba, s egy hatalmasat rúgott Cage földön álló lábának combjába. Ezek után eleresztette a támadó lábat, mielőtt felmordulva könyökkel a bordák közé célzott.

A Cage lét első szabálya: Mindig legyen nagy a pofád.
A Cage lét második szabálya: Éld túl addig, amíg meg nem bánod az első szabály betartását.
De ahelyett, hogy a Harcosok klubját parodizálom térjünk rá a lényegre.
A rúgás ül, de vagy öregszem és gyengülök, vagy Mileena új teste olyan szívós, mint egy sokat látott bdsm-re specializált pornószínésznőé. Ugyan simán gyomron kapon, de olyan érzésem van, mintha egy tömör gumifalba rúgtam volna.
Mintha látnám villani a macskaíriszű szemeket és időm sincs visszahúzni a lábamat az alapállásba, már érzem is, hogy zuhanok.
Mileena a testalkatából és a súlyából ki nem nézhető erővel ragadja meg az alternatív pofonosztóimat és csak évek gyakorlata ment meg attól, hogy csúnyán letarkózzam a csempét.
A szorítás oldódik a bokámon, de szinte időm sincs arra, hogy eloszoljon a hátamban érzett fájdalom, máris látom, ahogy teljes súlyát a könyökére helyezve ugrik rám a Fogtündér.
Ösztönösen reagálva fordulnék ki a rám zuhanó test alól, de a vénség kikezdte a reflexeimet.
A fájdalom gyorsan szétterjed a bordáimban, de szerencsére nem marad meg a pulzáló lüktetés.
Összeszedve magamat gyorsan Mileena irányába fordítom a törzsemet és a sarkammal ellököm a talpamat a padlóról, miközben a térdem a védtelen feje búbját célozza meg.
Ha ez bejön, akkor lesz annyi időm, hogy talpra álljak.
Ha...

Amikor előbb a rúgása ért célt, majd a fekvő ellenfél bordái között landolt a könyöke, már készítette is a karmait, hogy mélyen a gyomrába vágjon. Mileena tudta, hogy ezzel az ellenféllel akkor érdemes játszania, mikor fél lábát már megbénította. Ezért ahogy felmagasodott, a következő ütést térdhajlatra célozta. Csakhogy a Kahnum nem véletlenül tartott tanácsadókat, hiszen zölden villogó ellenfele beleszólt a matekba.
Tompa fájdalom terjedt szét a koponyáján. Az a fajta, amely nem hasította az elmét, hanem olyan nyomásban részesítette, mellyel rég találkozott. Először pontosan nem is tudta, hol találták el. A rúgás utóhatása olyan erővel nehezedett az agyára, hogy kellett Mileenának pár pillanat, mire felfogta, hogy homlokon rúgták. Akárha megrepesztették volna a homlokát.
– Akkor táncoljunk. – Vigyorodott el a maszk alatt, mikor megpillantotta felkelni az ellenfelét. Megmozgatta a tagjait, majd nekilendült újra. Nem akart teret hagyni Johnnynak.
Lecsapott jobbal, ballal, aztán egy utolsó jobbos, mielőtt lila derengéssel eltűnt szem elől, s a színész mögött jelent meg újra. Persze pusztán azért, hogy előre vetve magát, egy bukfenccel levegye Cage-t a lábairól.

Nem hallok ugyan reccsenést, de a hátra csapódó tépett hollószín fürtök jelzik, hogy a szörnyfétises perverzek szexszimbóluma éppen bezsebelt egy moderáltan kábító erejű agyrázkódást.
Nem se kellett több, felhúztam a lábaimat az orromig, majd felfelé rúgva vettem lendületet és a talpaimat egy homorú félköríven végigvezetve a levegőben már álló helyzetben várom, hogy Kitana 0.5 ismét rám rontson.
Mondjatok régimódinak, vagy kóklernek, de hiszek a fair küzdelemben...
- A cha-cha-chám nem az igazi... - villantok rá egy fotóra való mosolyt, miközben az ökölbe zárt tenyerem éleivel körívesen ütök rá a felváltva érkező karmos kacsókra - ... de a tangóban verhetetl....
Az agyam gyorsan a torkomra forrasztja a szót, miközben összekapcsolja azokaz a szinapszisokat, amik felismerik a lilás derengést és annak lehetséges okozatait.
A Hanzoval való gyakorlásnál már megtanultam, hogy a teleportálók szeretnek az ember háta mögé kerül és erre ki is találtam egy egész jó módszert.
Ami működött volna, ha Scorpion lett volna az ellenfelem.
De így csak hatalmas luftot rúgtam azzal a köríves rúgással, amit elindítottam. A földön lévő lábamat azonban elsodorta a bukfencben nekem rontó Mrs. Baraka.
Csak annyit tehetek, hogy nem közdük az esés iránya és lendülete ellen, hanem kihasználom.
Végig gördülök a vállamon, miközben igyekszem szembe fordulni a bukott császárnővel.
Itt az ideje egy kicsit komolyabban venni a dolgokat.
Lendületesen csapódik előre a jobb kezem és egy zöldes plazmagömb reppen Mileena felé.
Azt, hogy felismeri-e, hogy direkt céloztam mellé, már nem firtatom, de ha sikerül elterelnem a figyelmét, akkor előre ugrok és zöldes árnyékot húzva könyökkel megcélzom a mellkasát.

Nem is hallotta a választ, mert az elméjét elöntötte a vörös köd. Amint leadta a sorozatot, majd felborította a rúgás közben elkapott ellenfelét, Mileena felegyenesedett és már fordult is Cage irányába. Amit pedig ott látott, attól nevethetnékje támadt. A felé kilőtt plazmagömb egy nyilvánvaló elterelés volt, mely elől a császárnő úgy hajolt el, mintha egy méhecske repült volna a feje felé. Egy ütésre számított.
Csak nem arra, ami érkezett. Egy könnyen elkapható csapást várt, viszont amit kapott, az joggal volt belharcnak nevezhető. Ahogy előre bukott a feje, látta a szegycsontján megállapodó könyököt, a lendületet pedig csak érezte, amint meglendíti az edeniai testet. Puff, csatt.
Ez a két hang kapta el az elméjét, s tudta, hogy ilyen esetben mindig a talpra állás volt az égető szükségű feladat. Hát hagyta, hogy a lendület mozdítsa és felhúzta a lábát a feje felé, hogy a csúszást gurulássá metamorfálja és négykézlábra, majd onnan egyenesbe rúgja magát.
Nagyjából ennyi ideje is maradhatott, ha volt egy kis esze az ellenfelének, ezért az első mozdulatával a derekához kapott, majd a két sait előre vágta, mielőtt páros lábbal előre utánuk vetette magát. Mivel azonban ebbe a repülésbe önszántából került, jobb esélyei voltak a feltápászkodásra, amennyiben a rúgása talál…

Az Agyarkirálynő nem ostoba, de arra nem számított, hogy nem hülyéskedem el a csatát. Engem ismerve ez mondjuk ez egy nem várható eshetőség, de tudok én komoly lenni. Élet-halál helyzetben kell lennem hozzá, de tudok.
A könyököm pontosan ül a klón formás mellkasán és az árnyékerőkkel megtámogatott csapást azért már ő is megérzi.
- Meg kellene beszélnünk egy biztonsági jelszót. - hunyorgok rá, de tovább nem tudom folytatni a humornak szánt gondolatomat
Fejben megint tarkón legyintem magamat, amiért járatom a számat ahelyett, hogy mennék tovább és püfölném.
Épp hogy csak észreveszem a felém röppenő saikat és csak a rengeteg koreográfiában felhasznált feltételes reflexé lett kézen hátra fordulás ment meg attól, hogy mellkason is találjon valamelyik a két pengeéles tőr közül.
A dupla tűsaroktól azonban nem ment meg semmi sem.
Érzem ahogy átszúrja a mellényemet, a pólómat és valahol a mellkasomon lévő Johnny felirat O és második N betűjénél átüti a bőrt is, megszúrva az izmokat is.
Hátra esek.
A mellkasomat tépázó fájdalomhoz hozzá járul még a hátamba nyillalló kín is.
Cink ha az ember elfelejt rendesen esni, de egy ilyen támadás után senkinek sem lesz eszében összehúzni a lapockáit.
Annyi szerencsém van, hogy egy ilyen duplalábas rúgás után Hamufogacska is a hátára esik.
Fáj a mellem és a hátam, de próbálom kizárni.
A helikopter rúgás, amivel felállok tuti lehetett volna kecsesebb is, de Johnny papa már vén és sebesült.
Két lépéssel lendületet veszek, miközben egy árnyék másom rohan elém és ráveti magát a felállni készülő szörnynőre.
Remélem sikerül a földhöz szögeznie, mert akkor hasznosíthatom azt a foci tudást, amit Cassie ovijában szedtem össze a szülői csapat kapitányaként és spiccel berúghatok oda, ahova csak Baraka merészkedik önszántából.

A Kahnum landolt a kimunkált mellkasban, majd maga is hamar a földön találta magát. Az előbb begyakorolt gurulással lökte magát függőlegesbe. Méghozzá épp időben ahhoz, hogy lássa a felé rohanó színészt.
Annyi lélekjelenléte akadt, hogy mozduljon.
Lefelé haladva lerántotta a maszkját, mert biztos volt benne, hogy amikor csattan a tarkója a talajon, a fogak nagy segítségére lesznek. Koppant, felrántotta a lábát, amennyire csak tudta, s még épp időben, mielőtt a láb olyan helyre landolt, mely komoly fájdalmat okozhatott volna neki. Annyit lökött magán, hogy a két comb medvecsapdaként csattanjon, majd anakondaként szorítson a férfi derekán, mielőtt átkarolta a válla körül, mélyen a hátába meresztve a karmait is.
Szélesre tárult a tarkata fogsort rejtő száj, és már csapott is a férfi lágyabb részei felé. Amennyiben Cage-nek volt egy kis esze, azonnal lerúgta magáról. Ha nem, hát előbb kiharapott egy darabot a vállából, majd magától lépett hátrébb. Akárhogyan is, groteszk mosolya még veszedelmesebb lett, mielőtt felnevetett, aztán előhívta a két eldobott sai-t, s az egyiken végignyalva, a másikat hívogatóan Johnny felé tartva várta a következő támadást. Megtehette volna, hogy végig sorozza az ellenfelét. Csakhogy Mileena nem ölt szépen.
Játszott az áldozatával, ha már sikerült elérnie, hogy elharapja a szája szélét, és azt, hogy kissé szédelegve kelljen felkelnie a földről. Ez már nem a győzelemről szólt. A Külső világok úrnőjének húsra fájt a foga. Csábító, vadító, gyönyörű húsra.

Az már tuti, hogy nem a fociban nem fogok nagy karriert befutni és ennek nem a technikám lesz az akadálya.
A Fogtündér talán számított a támadásra, talán csak a vad ösztönei hajtották, de úgy vetetti rám magát, mintha a génhibás Hugh Jackman lennék.
A női lábak szorítását derekamon alapesetben nem ellenzem, de ez most nem az a helyzet. Mindkét karomat felemelve próbálom távol tartani a képem előtt csattogó fogsort és nem törődök a hátamba maró éles körmök okozta adrenalin tompította fájdalommal.
Egy gyors mozdulattal alulról felfelé lendítem a jobb könyököm, elindítve a klasszikus Elvis-es hajsimítás szuperzöld BFG editionjét, ami ha csattan az állkapcson, tuti szebbé fogja varázsolni ezt a csupa agyar mosolyt és lazítani fog a derekam körő fonódó erőszakos combok kellemetlen szorításán.
A fejem gyorsan és váratlanul lendül előre megcélozva ennek a külső világ szépének az orrnyergét.
Nem tudom, hogy képes-e sírni, de könnyezni tuti fog, jobb esetben még talán annyira hátra is lendül a torzója, hogy felfelé ugorva magam alá tudjam lökni és ráülni a hátára, ezzel a földhöz szögezve őt és igen kényelmetlen ívbe kényszerítve a gerincét.

A tény, hogy hogyan kapta le magáról ez a bukott színész az ő gyönyörű testét, már eleve felbosszantotta. Az, hogy bekönnyezett, még inkább. Ez azonban nem tántorította el attól, hogy teljes testsúlyával és kivont fegyverrel várja Johnnyt. Csak abba gondolt, milyen nagy hévvel, mégis hanyag eleganciával próbálta lekapni magáról és máris ötlete támadt, a test pedig azonnal végrehajtotta a kiadott parancsot.
Mikor ugyanis Cage maga alá akarta teperni, a két sai-t ismét előre lökte, és beszúrt oda, ahol érte a férfit, majd elfogadta, hogy ezzel a sebzéssel együtt járt, hogy földre vigyék, és a gerincét olyan ívbe mozdítsák, ami még az ő hajlékonyságával is fájdalmas volt. Előbb a pad, amin landolt, majd a hátába álló lábak. Pokoli kín volt. Ugyanakkor nem legyőzhetetlen. Az edeniai test ugyanis olyan erőt kölcsönzött a Kahnumnak, amivel kimászhatott szorult helyzetéből.
Két kézzel és a lábait maga alá kapva rúgta el magát a talajtól, mielőtt felderengett a lila aura. Eltűnt aztán előbb az egyik oldalról, majd a másikról került elő. Mindkét alkalommal a színész valamelyik testrészéről rúgta el magát, mielőtt ismét rákulcsolta a tagjait, a homlokával pedig viszonozta az előbb kapott fejest, mielőtt ismét távolabbra ugrott a férfitól. Fogytán volt az erejük. Az elszántság nem, de abban biztos volt, hogy amennyi ütést váltottak, egyikük sincs már a helyzet magaslatán. Csakhogy Mileena korántsem akarta abbahagyni a játékot.

A rossz hír, hogy Chris Jericho perelni fog. A még rosszabb, hogy az oldalamat felhasító csapások utáni fájdalom hirtelen villanása után érzem kiserkenni a vért a sebből és végigfolyni a törzsemen.
Jó oldala is van a dolognak, mert Mileenát egyből egy klasszikus ECW-s elemként meg tudom kínálni egy paddal, így kicsit törleszthetek neki a drasztikus fogyókúrás módszereiért.
Próbálom minél homorúbb ívben tartani ennek a groteszk szexbombának a törzsét, de hirtelen a kifejtett erő hátra lök, ahogy lilás derengést felfogja az agyam.
Elfelejtettem, hogy tud teleportálni.
Öreg hiba.
Még akkor is ha már nem vagyok mai kölyök.
Próbálok oldalra vetődni, de az első támadást csúnyám bekapom.
Meg a másodikat is.
Gyerünk Johnny szedd össze mag....
Mintha egy tömör acéllemezt fejeltem volna le. Fordul egyet a fejem a világgal, de úgy tűnik Mileenának van pár másodpercre szüksége, míg össze nem kapja magát.
Ezt pedig én is kihasználom.
Ismét felveszem az alapállást, a kezeim pedig neonzöldben kezdenek derengeni.
Egy gyors sasszé és pár lépés után lendületet veszek és egy hármas rúgáskombinációval indítok.
Minden egyes mozdulatot zöldes fény követ.
Először a térdhajlatot célzom oldalról, majd a gyomorirányába indítok egy oldalsó taposó rúgást, majd felugorva az áll alját célozom meg.
Számítok rá, hogy Mileena megint teleportálni akar, így ahogy mozdulni látom kitérek a helyemről, hogy ne tudjon elkapni egy újabb orvtámadással.

Ha azt mondanánk, hogy Mileenát készületlenül érte a támadás a paddal, akkor nem lövünk mellé. Persze azért látta kiserkenni a vért, ahogy a saját gerincének a különböző ropogásait is hallotta. Amikor aztán a teleport támadás végigfutott, hirtelen megállt. Nem azért, mert kifulladt volna, hanem mert az, hogy tovább játszadozzon, egyre kevésbé volt opció. Időszerű volt ölésre mennie. Ez azonban a jelenlegi állapotában, hát legalábbis nehézkes volt.
A Kahnum bevárta a támadást, méghozzá olyan átszellemültséggel, melyre csakis akkor volt képes, mikor ténylegesen nem volt más választás. A zöld derengést nem figyelmen kívül hagyva, levédett egyet sípcsonttal, aztán a következőt egy ütéssel hárította, mielőtt az utolsót elkapva, – de annak az erejét pusztán tompítva, hátrahőkölve, – magával rántotta Cage teljes testét. Marhára élvezte volna, ha Johnnyt ezúttal ő viheti a földre, ám ez úgy tűnt szinte lehetetlen. Ahogy azonban közelebb húzta a lábat, előre csúszva a másik bokát célozta, reménykedve abban, hogy ezzel a földre viheti a földit.
Shao Kahn lányát rettenetesen bosszantotta az ellenfele. Nem azért, amiket mondott, hanem amennyire kitartó volt. Lakmározni akart belőle. Feldarabolni és befalni. Ez azonban a jelenlegi állapotában, hiú ábrándnak tűnt.

Egy nagyon kicsit sajnálom, hogy most nincs a közeleben egy kamera sem, mert amit Fogaskával letölunk azért ronda verseny alakulna ki a WWE, az AEW, Michael Bay és egy rakás darkwebes redroom között.
Mintha csak egy begyakorolt koreográfiát játszanánk végig, Mileena tizedmásodpercre pontosan időzítve hajtja végre a blokkolásokat. Se a térdre, se a derékre mért rúgások nem ülnek és amilyen szerencsétlen vagyok, még a bokámat is megragadja az utolsó támadásom után és maga után húzza megbillentve ezzel az egyensúlyomat.
Öröm az ürömben, hogy nem kell félnem az ínszalagszakadástól.
A húzás irányába ugrok és a szabad lábammal a legkézenfekvőbb hely felé taposok, nevezetesen Ms. Nosferatu szabadon kandikáló gyomorszájába.
A sarkam zöldes árnyak helyett már karmazsinvörös színű pászmát húzva közelét a lapos has felé.
Egy átlag emberből egy ilyen találat kiszakítaná a gerincoszlopát is, de ha ez ül a Fogcsászárnő csinos pocakján, akkor minimum bordatörést és belső vérzést fog okozni.
Ha ezzel a támadással sikerül kiszabadítanom a lábamat, akkor a rúgás lendelét kihasználva rúgaszkodok el a hibridről és egy cigánykeréket vetve állok talpra.
Most már tényleg nuku játék, nuku hülyülés, vagy időhúzás.
Határozottan lépek oda és vörösen ízzó ütések sorozatát zúdítom rá a szörnynőre megpróbálva minél kevesebb lehetőséget hagyni neki arra, hogy átvegye a kezdeményezést.