Fight for me, fire demon! - Scorpion & Mileena

A császárnő árnyékként lopakodott keresztül az utcákon. Évek óta nem járt a Földi birodalomban, de még mindig pontosan tudta, hogyan rejtse el magát a szürke világon. Nem esett nehezére úgy mozogni, hogy a kósza szellő is hangosabb legyen nála. Ritkán volt alkalma kihasználnia ezt a képességét, de ösztönszerűen jött. Persze nagyban hozzájárult a földiek zaja is. Az itteni népek rettenetes hangzavart keltettek még az éj leple alatt is. Kellemesnek találta, mert elveszhetett benne. A csend zavarta a leginkább, mert olyankor az elméje belefogott a szokásos táncába, aminek a végén aztán valamiben kárt tett. Pusztítani szeretett. Elveszteni a kontrollt jóval kevésbé.
Most azonban, ahogy megközelítette az épületet csak gyenge suttogásként volt jelen minden, amit erről a világról gondolt. Sokkal fontosabb mozgatta a tagjait. Edenia elfoglalásához nem lesz elegendő a tarkata sereg.  Bár elég volna. Annyival könnyebb lenne minden. Mivel azonban Tanya sehol, Rain elérhetetlenségbe burkolózott egyelőre, hát a Kahnumnak kellett intézkednie. Felkereste tehát azt, akit a legsérülékenyebbnek tartott a földi népek közül. A Lin Kueitől tartott kissé. Egyedül talán az a nő lehetne segítségére, ha azt az ígéretet kapja, hogy ő lesz a klán vezére, miután végeztek mindenkivel. De azt a találkozót máskorra tartogatta.
A legbiztosabb segítsége épp Sub Zero egykori ellenlábasa lesz. Scorpion. A tűzdémon. A láncos kunai mestere. A halott klán vezére. Mileena ismerte a történetet. Tragikus, és az ő szemében végtelenül komikus. Amint visszaszerezte a hatalmat és a klánt, rövidesen el is vesztette. Ezért pedig Hanzo könnyű préda volt. Egy olyan eszköz, amit a legnagyobb óvatossággal kell majd gondoznia, de az egyik legkegyetlenebb ütőkártyája lehet. Csak meg kell ígérnie, hogy a Shirai Ryu rendben lesz. Később ráér elvágni a torkát, mielőtt fellázadhatna. Addig pedig tökéletes lesz arra a feladatra, amit szán neki.
Ahogy felmászott az épület falára, majd felderengett körülötte a lila energia, a Kahnum elmosolyodott a maszk alatt. Egy pillanattal később egy sötét terem közepén találta magát. Szerencséje volt, mert nem kellett senkinek elharapnia a torkát, mielőtt átvág a belső téren, kiszagolva, hogy hol járhat a kiszemeltje. De azért örült volna, ha az útjába állnak. Vágyott a vér ízére a szájában, viszont most nem engedhette meg magának. Fenyegető akart lenni, de tárgyalópozícióban akart maradni. Ezért lopakodva tette meg az utat arra, ahol a Shirai Ryu fejét remélte.
Átvágott a folyosókon, minden pillanatban hegyezve a fülét. Ha pedig lépteket hallott, hát olyan résekben rejtőzhetett el, ahova más nem fért volna el. Kecses, vékony alakja könnyen elveszett a kiszögellések mögött, vagy a plafont tartó gerendák között. A hosszú keresés végén pedig megpillantotta végre a tűzdémont magát. Ott térdelt egy kisebb teremben, résnyire nyitott ajtók mögött. Helyes, gondolta. Egyszerűbb lesz a dolgom.
Az első hangos lépte dobbant a padlón, ahogy belépett a szobába.

Csendesen meditáltam és merengtem. A jövőn a múlton, a jelenen és azon, hogy Kenshiék vagyon hogyan tudják majd teljesíteni tervüket. Legutolsó megmozdulásom óta hagytam őket maguk dolgozni, nekem egyelőre további szerepem úgysem volt a vendettájukban. Maguknak kell boldogulni, míg a legközelebbi alkalommal segítséget nem kérnek tőlem. Addig azonban volt időm merengeni. De nem különösebben számított ez a mai nap nyugodtnak, ugyanis a Shirai Ryu egyik tagja lépett mellém és a fülembe súgta a legújabb információt. Kezemmel nemet intettem, mire bólintott, meghajolt és távozott. Hagytam tehát, hogy a jövevény, aki behatolt az épületbe, ahol magam is tartózkodtam szabad utat kapjon hozzám. Nem tudtam, hogy kicsoda, hiszen emberem nem ismerte fel, ahogyan azt sem tudtam, hogy mi célból érkezett és mit akarhat. Majd úgyis kiderül és elmondja, hogy miért jött.

Amikor dobbantott egyet, jelezvén érkezését, lassan fordultam meg, hogy megnézzem magamnak, hogy ki is toppant be a termembe. A Különleges Erők üdvöskéitől biztos információm volt róla, hogy Mileena a Külső Világok császárnője, rövid uralkodás és hosszas gerillaháború folytatása után életét vesztette. Most mégis előttem áll, teljes valójában. Arcomon inkább a meglepettség látszik, semmint az ijedtség.
- Ha nem tudnék róla, hogy meghalt, azt hinném, hogy maga Mileena khanum tisztelt meg jelenlétével. Elég rossz vicc, egy halottat megszemélyesíteni és a bőrébe bújva felbukkanni. Különösen a Földi Birodalomban, miközben polgárháború folyik a Külső Világban. Szóval ki vagy és mit akarsz?

Biztosan nem ezt a reakciót várta, de én meg biztos vagyok benne, hogy azon halálnem után, amit az informátoraim elbeszéltek, senki nem lehet képes épen és egészségesen itt korzózni. Így talán jogos a gyanúm, hogy egy alakváltásra képes figura próbálja elhitetni velem, hogy akit látok, az maga Mileena. Legalább négy, megbízható szemtanú vallomása áll szemben egy ismeretlen csaló állításával szemben.

Tudta, hogy észrevették. Hogy is ne érezhette volna meg a felfedezettség izgalmát a tarkóján végigfutni. Az adrenalin végigfutott a gerincén, de egyelőre türtőztette magát. Csupán készenlétbe helyezkedett, hogy az egész klánra lecsapjon, ha szükséges. Biztos volt benne, hogy egyedül Scorpion maga jelentene kihívást számára. Egyelőre azonban semmi jelét nem adták annak, hogy vadászni akarnának rá. Talán maga a tűzdémon tudja, hogy mennyire nem ajánlatos a Kahnummal ujjat húzni.
Sárga szemei megvillantak, amikor először padlót ért, s bár hangtalan mozgott, nem zavarta, ha látják. Ezek az átkozottak parancsot kaptak, hogy engedjék át. Hát kihasználja a másik fegyverét. A megjelenése okozta értetlenséget és rettegést.
Végül belökte az ajtót és dobbantott egyet, hogy Hanzo tudjon az érkezéséről. Az üdvözlés helyett kapott kérdések viszont felforralták a vérét. Emlékeztették arra az undorító ízeltlábúra, akinek az eltaposásával várnia kellett. Eszébe juttatta azt a pillanatot, amikor magához tért a piramisban. A másik önmagát, akinek húsával megtöltötte a gyomrát. Végigviharzott rajta, de Mileena még igyekezett tartani magát a tervéhez. Azt azonban nem bírta megállni, hogy le ne húzza a maszkot.
– Ostoba halandó. –
Sziszegte. – Engem senki nem képes megszemélyesíteni. Senki. Engem élő le nem másol, míg lélegzek. És lélegzek. –
Groteszk vigyorra húzódott az arca, ahogy megközelítette Scorpiont. Hosszú, macskaléptei kihangsúlyozták az idomait. A ringó csípő és a mozgás a testre vonta a figyelmet. Minden mozdulatából képes lett volna gyilkolni, amitől a csábosságába nagy adag fenyegetés vegyült. – Nem kell tudnod hogyan. Csak azt kell tudnod, hogy a Külső világ valódi uralkodója él és hozzád jött tűzdémon. –
Oldalra billentette a fejét, ahogy a férfi szemében reakciót keresett. Mileena tekintete sok mindent hordozott. Tetszést, érdeklődést, vérszomjat, vadságot, bosszúszomjat.
– Harcolj értem tűzdémon! Segíts visszaszereznem a trónom és megkapod tőlem azt, amiért küzdesz. –
Megcsillant a szeme, aztán a körmeit kezdte piszkálni az egyik saial. – Védelmet a klánodnak. A Külső Világ megbecsült szövetségesei lesztek. –
Ezzel lilás derengés tűnt fel az alakja körül, majd Hanzo háta mögül a férfi fülébe hajolt, s csupán suttogva tette fel a legfontosabb kérdést. – Vagy talán még mindig Quan Chi tartja a kezében a pórázod? Levághatlak róla. –
Ezzel eltávolodott, majd megkerülte a férfit. – Apám úgy gondolta a Földi Birodalom csakis akkor lehet az övé, ha behódolnak neki. Nekem nem kell ez a világ. Csak az, ami jogosan az enyém. Kotal fejével együtt. –
Eltette a fegyverét, majd visszatette a maszkot az arcára. Nem szerette ilyen soká villogtatni a fogait, mert elvonta a figyelmet arról, amire irányítani akarta. Viszont amíg ő álomtalan szunnyadt, addig megannyi imposztor kerülhetett elő, akik az ő arcát akarták viselni. Ironikus volt, hogy ő maga legszívesebben letépte volna ezt az ábrázatot saját magáról. Mások azonban úgy gondolták az fogja meghozni számukra a hatalmat. Pedig messzebb nem is lehettek a valóságtól. Egy akkora ragadozónak kellett volna lenniük, mint neki, hogy Kahnumnak nevezhessék magukat.
Hanzora pillantott. Várta Scorpion válaszát.

A ninjákra és a rám jellemző hidegvérrel hallgattam végig, az állítólagos Khanum bemutatkozó beszédét. Ostoba halandó? Hmm, elég érdekesen kezdi ahhoz képest, hogy azt szeretné elérni, hogy harcoljak az ő oldalán. Nem kell különösebben erőltetni magát, hogy idomait észrevegyem, elvégre szolgáltam én már Shao Khan udvarában. Ha nem viseltek volna különböző ruhát és nem lett volna az arcuk ennyire eltérő, testük alapján nem tudtam volna megkülönböztetni Mileenát és Kitanát. Rohadt egy tökéletes munkát végeztek abban a cseszett laborban.

A klánom megvédése különösebben nem mozgat meg, elvégre a Földi Birodalom védelmét erősítjük. Különösebben nincs ellenségünk, aki veszélyeztetne minket. Különösképpen úgy, hogy oldalamon harcol, régi ellenfelem Sub Zero és a Lion Kuei, ha arra van szükség. A Különleges Erőkkel ugyan nincs minden lezsírozva, de nem hiszem, hogy az ellenségeim közt kellene tudni bármelyiket is. Quan Chi? Köszönöm szépen már meghalt, nincs vele dolgom, ahogyan Sub Zeronak sem. Ha pedig valahonnan mégis elődugná a pofázmányát a Shirai Ryu és a Lin Kuei teljes haragjával kellene számolnia. Mileena szájából azonban mégiscsak elhangzik a kulcsmondat, ami felkelti a figyelmemet. Kotalban szemernyit sem bízom. Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele, de nekem van egy olyan érzésem, hogy Kotal csak addig nem tolja ide a képét a Földre, amíg odahaza nincs minden rendben a háza táján. Az az anyaszomorító évek óta küzd a birodalmát tépázó belső viszállyal. Viszonylagos sikerekkel. Mileena az első adandó lázadás során elbukott. Hmm. Ez a nő, kevésbé alkalmas arra, hogy megtartsa a trónt és levezényeljen egy inváziót. Mileena császárnő vezetésével, egy sokkal gyengébb Külső Világok állna szemben a Földi Birodalommal.

Amikor elrakta a fegyverét és hátrált egy kicsit, magam is felállok az addigi pozíciómból. Csak azért, hogy elhitessem vele, hogy mennyire hatékony a fegyvere, végig pillantok a testén. Az idomain pár pillanatig időzök el, végül felveszem vele a szemkontaktust. Egyelőre nem győzött meg, hogy Ő Mileena Khanum.  
- Úgy nézel ki, mint Millena, úgy beszélsz, úgy is viselkedsz. Egy alakváltónak, ez szemernyi nehézséget sem okozna.

Egyetlen egyet tapsolok, mire a terem falai elfordulnak és a Shirai Ryu harcosai tűnnek elő mögülük. Egymással szemben állnak föl úgy, hogy én és Mileena egy képzeletbeli téglalap belsejében foglaljunk helyet. Rögtönzött arénát alkotnak, amelynek oldalait a Shirai Ryu harcosai alkotják.
- Hosszú ideig szolgáltam Shao Khan torónját. Küzdöttem a Mortal Kombaton is a Külső Világokért. - hirtelen lángok ölelnek körbe és elhamvadt pernyeként hullik alá, az eddig viselt gyakorló ruhám. Mileena láthatta már számtalanszor a Scorpion alteregóm és most szemtől szemben áll a hírhedt orgyilkossal és az általa oly sokszor emlegetett Tűzdémonnal.
- Ha úgy is harcolsz, mint Mileena, Én Scorpion és a Shirai Ryu meggondolja, hogy beálljon-e melléd harcolni.

Azzal megindulok felé, hogy a kettőnk közt lévő távot minél előbb lecsökkentsem, illetve lendületet szerezzek. Amikor elég közel kerülök hozzá, a lendületemet kihasználva, úgy megyek át kézenállásba, hogy túl lendüljek és páros lábbal mellkason rúghassam, majd elrugaszkodva a törzsétől hátra szaltóval távolodjak el tőle.
- Get Over Here!!
Miközben letérdelek, hogy az esetleges fejre és törzsre irányuló ellentámadást elkerülhessem, a láncra kötött kunai már repül is az irányába, hogy ha eltalálom, akkor magamhoz rántsam és egy jól ismert felütéssel köszöntsem. Egy ügyes alakváltó vagy mágus, aki képes más alakját, hangját és személyiségét másolni, sohasem lenne képes küzdőstílusokat lemásolni.
  Mortal Kombat