Tasty - Baraka & Mileena

Ahogy a napfényre lépett, torz, de elégedett vigyor ült az arcára. Egy fél seregre elegendő tarkata bámulta, mintha csak a megváltójuk lépett volna közéjük. A szemükben a vér iránti olthatatlan szomjat vélte felfedezni, ettől pedig nyeregben érezte magát. Ideje volt tehát azt tennie, amit egy Kahnumnak kellett. Fel kellett vennie a fegyvert, hogy világokat hódítson. Ehhez pedig Edeniánál jobb célpontot nem is találhatott. Nem ígérkezett egyszerűnek, de éppen ezért jelentett neki annyit, hogy a serege húsra éhezve pillantott rá. Mit mondhatna? Ez volt az, amit megérdemelt. Nem a sok hátba szúrás, vagy a megaláztatás. Jó helyen tért magához, habár még most sem tudta, hogy hogyan sikerült visszatérnie a halálból, de hát épp ezért igyekezett Barakához, akit a saját szemével látott lehanyatlani. Azokat a sebeket pedig semmi nem élhette túl. Ahogy annak az átkozott ízeltlábú ocsmányságnak a csókját sem. Mégis visszatértek, ami azt jelenti, hogy még az istenek sem állíthatják meg a császárnő felemelkedését. Nem a kegyeikbe vonták, ezt oly tisztán látta, mint a napfényt. Eltaposta a halált. Éppen olyan volt, amilyennek az apja szerette. Mileena pedig jó kislány volt, ha Shao Kahnra terelődött a téma.
Ahogy hosszú, elnyújtott léptekkel elindult a lépcsőn lefele, a csípőjét még kihívóbban riszálta, mint azt a mozdulatok indokolták. Nem titkolt szándéka volt, hogy mindenki az alakját figyelje, még akkor is, ha kivételesen nem fedte el az arcát. Tarkaták között járt. Talán csakis ők látták egyértelműen gyönyörűnek, amitől forrongott a vére. Le akarta tépni a saját fejét, hogy Kitanáét tegye a helyére. Mivel azonban ez lehetetlennek rémlett, hát fürdőzött az felé irányuló pillantásokban. Viszont azzal nem tudott mit kezdeni, hogy ezek a katonák valóban isteni szépségnek látták minden elemében. Egyrészről eltöltötte elégedettséggel, másfelől a szemében düh villant a gondolattól.
Baraka sátra felé intett az egyik katona, akitől a fegyvereit átvette. A strázsa nem nézett rá, csupán meghajolt. Mileena pedig nem méltatta pillantásra sem. Neki most fontosabb dolga is volt. El kellett kapnia a hadvezért a torkánál fogva, és azonnal irányba állítania. Mert biztosnak rémlett előtte, hogy a Tarkaták legveszedelmesebbike csakis arra várt, hogy a Kahnum, a kezébe vegye a pórázát. Mint azon az estén. Összetörtek pár dolgot. A császárnő elméjét pedig plafonig töltötte valami kegyetlen izgalom. Vadak voltak mindketten. Ez tette őket a legjobb gazda, véreb párossá. Értették, hogyan elégítsék ki egymás igényeit minden téren. Azt nem állította, hogy a legjobb viszonyuk volt. Ezt a megtiszteltetést Tanya bitorolta. Egyetlen nagyon fontos okból. Baraka értelmi képességei tökéletesek voltak egy vad hadvezérnek, ám minden másra alkalmatlannak tűnt. A Kahnum viszont épp ezért forgatta oly könnyedén, mint a fegyvereit.
Mielőtt a sátorba lépett, még egyszer hátra pillantott a kriptára, melyből kimászott. Amiben otthagyta a hasonmását. Kellemes hideg futott végig a gerincén, ahogy visszafordult és belépett a sátorba. A szeme összeakadt Barakáéval, s abban a pillanatban tudta, hogy mindketten pontosan ott vannak, ahol lenniük kell. Már csak meg kell tervezni hogyan tovább, majd átütni a világon mindezt. Meg kideríteni, hogy miféle erőt használtak a halálból való visszatérésre.

Baraka a sátrában tartózkodott és azt tette amit egy átlagos tarkata vezér is tenne a helyében. Zabált a sikeres vadászat után. Nyerset, véreset és főleg egykoron elevent. Ragadozó volt, mind biológiai meghatározását, mind mentalitását nézve. A könyökéig fröcskölő vér a torz dögből, amely valaha a Külső Világ veszedelmes fajai közé tartozott és öklelő szarvaival egy kőfalat is áttörhetett volna, most azonban csak megérdemelt vadászpréda csupán. Ő maga ejtette és nem kell megosztania senkivel. Persze meg fogja. Ennyi húst nem lehet egy tarkatának bezabálni, az lehetetlen. Ha megrothad, akkor kárba megy. Mint mindenkinek, Barakának is meg voltak a támogatói és a pártfogoltjai a klánokon belül. A támogató törzsfőkre szüksége volt, hogy ne egyetlen kaotikus szeleteléssé váljon a törzsszövetség. A pártfogoltak egyike pedig majd egy napon, hírneves és erős tarkata harcossá érve kihívja és kitépi a szívét. Majd. Aki rosszul méri fel az erejét, mielőtt az előző főnök valóban elöregedne, az csak az ebédlőasztalra kerülhet fel, nem az ő székébe. De próbálkozó mindig lesz, ez biztosítja, hogy mindig a legrátermettebb tarkata legyen a vezérek vezére, a hadifőnök. A jószág egyedüli levadászásával egy időre elejét vette a próbálkozásoknak és még húsz tonna húst is szerzett. Még ő a vezér.
Vezérként pedig volt elég gondja. Az új khan, Kotal gyűlöli őt és a népét. Mileena halála szétzúzta az általa létrehívott szövetséget, egykori támogatói szétszaladtak vagy meghaltak. Mint ő maga is, bár ő még az úrnője előtt. Most mindenesetre újra itt van, hogy vezesse a népét, de merre? Kotalnak nem hódolhat be, az új császár fajtája iránt érzett gyűlölete nem lankadt le. A Föld Birodalmának erőivel továbbra is meg vannak a kapcsolatai az úgy nevezett uralkodónak. Jelenleg nincs meghatározó ellenfél a színen. Oh, Shang Tsung vagy Quan Chi biztosan tudna velük mit kezdeni, ha valamelyiknek felajánlaná a tarkata vadászok hűségét, de annál bármi elfogadhatóbb lépés. Még a dicső halál is. Az utolsó.
Karpengéi a holt húsba hasítottak éppen, mikor lebbent a sátra ajtaja. Először csak a fejt fordította az érkező felé, majd döbbenten felé perdült. Sárgás tekintete döbbenten villant meg, hogy a helyét a meglepetés vad dühnek adja át. Felrúgott a földről egy rongyot és letörölte a karjáról a vért, rekedtes hangja betöltötte a sátrat.
- Ostoba - recsegte. - Az ötlet ügyes, bármerre is megy Mileena, minden tarkatan követné legyen az dicsőség, halál, pokol vagy az Árnybirodalom. De tudjuk, hogy D'Vorah végzett Shao Kahn lányával. Az ő lába alá bármikor odahajtanám a fejemet, de ez csak rá igaz...
Jobb karján kilökődött hírneves alkarpengéje. Mondhat bárki bármit, Baraka talán nem volt művelt lény, de megvolt a maga állatias ravaszsága, ami minden ragadozót jellemez. A penge hegyével a nő felé mutatott.
- ...ideje gyáván teleportálnod, ahogy szoktál Shang Tsung - sziszegte, - mert azért a szentségtörésért, hogy fel merted venni az Ő alakját, még dobogni fog a szíved, mikor beleharapok.