Hol is kezdjem, mit is mondjak, te fúria... Kezdetnek talán azzal kellene, hogy ott voltál, mikor csapdába csaltak, mikor elvesztettem a barátaimat, társaimat. Mondhatni a jelenem és jövőm is. Nem láttalak, az orromig nem láttam a dühtől, haragtól és a túladagolástól. Benne van a kezed abban a dologban, hogy a Különleges Erők ügyeletes alkoholistája vagyok, de lehet mégsem. Ezt csak te tudhatod. Egyedül az illatodra emlékszem. Szantál, liliom és vér, mit az előzővel igyeszel elfedni. Te voltál aki kintebb vitt az omladozó épületből és neked köszönhetem, hogy "kisebb és könnyebb" sérülésekkel túléltem. Azóta viszont nem egyszer kereszteztük egymás útját és miattad sikerült felvennem egy bizonyos hanglejtest a "Nők." mondatra. Manipulatív szóforgató vagy, úgy bánsz mindennemű fegyverrel -köztük a testeddel is- mint mások a fakanállal.
Eredeted vagy múltad, hívd ahogy akarod, az ami miatt olykor-olykor vigyázol rám. Vagy legalábbis próbálsz kihúzni a nagyobb pácból. Kevés totem az ami nem merült a feledés homályába, ilyen a holló is. Még ma is az érintetlen vadonban él három nő, kik mágiával átjárt gyermekeket kutatnak. Egyes mondák szerint megenni, mások szerint különböző rítusok összetevői. Az igazat viszont te és én tudjuk, ennek pedig ez a rendje, nem kell világgá kürtölni. Te tőlük tanultad meg irányítani a véredből fakadó hatalmat és őket, velük együtt pedig a holló totemet szolgálod. Hogy honnan tudok ennyit a hollóról? A medve totem akkor vette fel Svalbold, a harcos, aspektusát, mikor az új vallások magukba olvasztották a totemeket. A holló megtartotta tudását, a medve pedig megvédi a hollót.
Kezdőlap
