A Külső világ
fajai
Bár a Földi birodalomban az ember az egyetlen értelmes faj, de a többi birodalomban már nem feltétlenül ennyire egyszerű a helyzet, ha a lakosság összetételéről van szó.
A Külső világ inkább tűnhet egy különböző világokból összefércelt hatalmas térképnek ebből a szempontból, mint egy egységes birodalomnak.
Az alábbi sorok segítenek majd kiigazodni ezen a bő palettán, rengeteg hasznos információval szolgálva a leendő játékosoknak.
A Külső világi emberek
Az egyszerűség kedvéért használjuk erre a fajra az ember jelzőt, mivel általános megjelenésük nagyban hasonlít a Földi birodalomban élő majomszabásúakból kifejlődött emberekére.
Habitusukban és jellemükben legalább annyira sokszínűek, mint az emberi faj.
Ezen hasonlóságok mellett azonban számos különbséget is mutatnak.
A legszembeötlőbb jellegzetességük, hogy túlnyomó részük erőteljes mongolid vonásokkal rendelkezik és erőteljesebb affinitást mutatnak a mágikus vagy természetfeletti képességek használatára, mint a Földi rokonfajuk.
Az élethosszuk emberi mércével mérve rendkívül hosszú. Egy ötszáz éves példány még bőven középkorúnak számít közöttük és ha kerülik a konfliktusokat, akkor az ezer évet is könnyedén megérhetik.
Shokanok
Egyes legendák úgy tartják, hogy a nép ősei sárkányok voltak. Nagy eséllyel ez nem több dícsőséget áhító képzelgésnél, ami megalapozza ennek a félhumanoid fajnak a népi büszkeségét.
A Shokanok erőteljes testfelépítésű lények, akiknek legszembetűnőbb jellegzetessége a két pár riasztó erejű karja.
Bár királyságként tekintenek az általuk lakott Kuatan-dzsungelére, de társadalmi szerveződés terén nem többek, mint egy barbár horda. Nagyra tartják a harcban felmutatott vitézséget és erőt. Annyira, hogy ezek alapján szervezik a saját társadalmi berendezkedésüket.
A királyuk általában a legerősebb harcos, akinek a szavát nem vonja kétségbe senki sem.
Előfordult már, hogy ügyeskedéssel és a szokások sajátos értelmezésével egy intrikára hajlamosabb shokan ült fel a trónra, de egy idő után vér izzadva tudta csak megtartani a pozícióját.
Már évezredek óta ez a faj adja a Külső világ seregének elit harcosait és Shao Kahn haláláig igen komoly megbecsülésnek örvendtek, ami komoly rivalizáláshoz vezetett a Kentaurokkal.
Mileena és Kotal Kahn trónviszályának kirobbanása óta visszavonultak Kuatanba és belső ügyeikre fókuszálva próbálnak nem állást foglalni a két viszálykodó fél oldalán.
Kentaurok
Ezek a lények nagyon hasonlítanak a földi kultúrában megjelenő ember-ló hibridekre. Feltételezhetően az ezekkel a lényekkel való találkozás ihlette a földi emberek mondáit, bár ha ez így van, akkor nagy eséllyel igen joviális példányok szolgáltak a történetek alapjául.
Kentaurok a Shokanokhoz hasonlóan harcos faj. Fizikai megjelenésüket leginkább egy robosztus, kecskeszerű altesttel illesztett izmos emberként lehetne leírni, akinek a fején szarvak nőnek. Hogy kellően rémálomszerű legyen az összkép a farkuk végén egy szúrásra is alkalmas hatalmas fémes tüske van, amit kiválóan használnak szúrófegyverként.
Ezen jellegükből adódóan nomád életmódon élnek.
Rendkívül jó vadászok hírében állnak, akik napokig képesek űzni ugyanazt a prédát. Ezen tulajdonságuk és minden képzeletet felülmúló agressziójuk miatt évezredek óta tartó rivalizálásban állnak a Shokanokkal, ami Shao Kahn Földi inváziójának idején hihetetlenül fellángolt, majd a Császár halálával erőteljesen mérséklődött.
Tarkaták
A tarkaták sokáig alkották a Külső világ hadseregének gyalogságát. Ezek a vérszomjas, civilizálatlan barbárok nem jutottak tovább a törzsi szerveződés alacsonyabb szintjénél és néhány kivételtől eltekintve elmondható róluk, hogy nem túl sok sütnivaló rejtőzködik az ocsmány koponyájukban.
Nem tudni, hogy miként jöttek létre ezek a szörnyúséges bestiák, de már a puszta ábrázatuk is igen sokkoló látvány lehet egy gyengébb szívű személynek.
Hatalmas, pengeéles agyarakkal tarkított szájuk mintha folyamatosan groteszk mosolyra állna, mélyen ülő szemükben pedig szinte mindig lobog a vérszomj. Ha ez még nem lenne elég rettenetes, a Tarkaták alkarjában hosszú pengék bújnak meg, amit akaratlagosan tudnak kiengedni vagy behúzni.
Bár a harciasság alapvető eleme annak a primitív társadalomnak, amit törzseik alkotnak, de ehhez nem társul a vitézség eszményképe. Emiatt a csatában szinte válogatás nélkül ölnek, nem kímélve senkit és semmit.
Kezdőlap
