A Különleges Erőknél eltöltött két évtized és Sonya behatása megtanította Johnnyt arra, hogy nem érdemes óvatosnak lenni, ha veszélyben érzi az életét. A jobb kezében egy zöld plazmagömb materializálódott, miközben lassan lépdelt a nappali felé. Bár furcsálta az erősödő friss erdőillatot, de ez nem akadályozta meg abban, hogy egy baseball játékos jellegzetes mozdulatával lendületet vegyen és behajítsa a lövedéket a szobába. Egy nyomot fájdalomsikoly és egy ingerült dohogás lett az eredménye a színész akciójának. - Johnny Ca... - hallatszott egy éteri hang a szobából - A múltkor szívesebben fogadtál. Johnny belépett a szobába és meglátta a hanghoz tartozó személyt. Cetrion a volt Idősebb Isten állt előtte, kifejezéstelen arccal. Csak a tekintete árulta el, hogy nem vette jó néven a férfi előbbi megmozdulását. - Bocsi. - lépett elő Johnny bűnbánón felemelve a kezeit A dereka köré csavart törülköző pedig ekkor döntött úgy, hogy leesik a földre. - Azt hiszem jobb, ha most megyek és felöltözök. - mondta a férfi gyakorlottam fenntartva a nyugalmát - Helyezd magad addig kényelembe. Pár perccel később Johnny már felöltözve jelent meg és a hagyományos meghajlással üdvözölte Cetriont. - Elnézést a kellemetlen közjátékért. - ült le az istennővel szemben - Mi járatban errefelé? - Ez csak számodra volt kellemetlen. - ült ki egy anyai mosoly az istennő arcára - Bár lehet, hogy Blade tábornok nem vette volna jó néven, hogy a legtisztább valódban láttalak.