Hong Kongban születtél és az apád vallási meggyőződése miatt egészen addig a Fény Rendjének kolostorában éltél, amíg az öreged halála után anyád magához nem vett és az államokba költöztél. A szerzetesek hiánya és az anyuci azon törekvése, hogy hasznot húzzon a harcművészeti képességeidből a filmipar irányába terelt. A Power Rangers forgatásán ismerkedtünk meg és nagyon nem bírtuk egymás pofáját. Az éledező és lassan teherhajónyi méretűre hízó egom nem bírta elviselni azt az alázatos munkamorált amit képviseltél, te pedig utáltad hogy mindent olyan lazán kezelek és féltékeny voltál az árnyék képességeimre. A sorozatból való kiszállás után különváltak az útjaink. Míg én a kasszákat ostromoltam, te visszavonultál a Shaolinokhoz és tovább palléroztad a tudásod. A folyamatos meditáció és edzés végül megnyitotta a chakráidat és a chidet felhasználva képessé váltál a bekövetkező dolgok valószínűségének manipulálására, ezzel pedig lehetőséged nyílt arra, hogy olyan lazán pózer akciójeleneteket tudj végrehajtani, amik felveszik a versenyt az én filmjeimmel. Kahn inváziója előtt érkeztél vissza az Államokba, hogy visszatérj a filmiparba. Végigharcoltad a Los Angelesi csatát és sikeresen megúsztad, hogy a barbár csapatok martalékává válj. A romeltakarítás közben találkoztunk újra. A régi ellentétek csak egy pillanatra lángoltak fel, de nem kellett sok ahhoz, hogy felismerjük mennyire megváltoztunk mindketten. Lassan sikerült összehaverkodnunk, közös filmes projekteket hoztunk tető alá, összehoztuk a Fehér Lótusz amerikai kolostorának megépítését és Sonya meglátva a benned rejlő lehetőséget néhány bevetésre is beszervezett. Az életedet azóta nagyrészt a filmezés teszi ki, de nem kell kétszer kérni, ha kell valaki aki vigyáz a seggemre, miközben a Külső Világban bóklászok.