A modernség egyik kelletlen velejárója a technikától (na meg a hálózati feszültségtől és akkutöltöttségtől) való egyre komolyabb függés. Filmet akarsz nézni és nem akar olyan ódivatú dolgokat, mint TV-ben megnézni a reklámokkal négy órásra nyújtott monstre szuperhősfilmet? Irány a net, a Netflix pedig a legszívesebben kisegít. Senki ne értse félre, az egyik kedvenc elfoglaltságom a twitteren vagy a facebookon szívatni azokat, akik primitív módon még mindig képesek beszólogatni arra, hogy amit csinálok a filmjeimben az kamu. Tényleg az egyik kedvenc elfoglaltságom. De mit ér a gyors keresés lehetősége, ha valaki levágja az áramot a gépedről, vagy elvágja a kapcsolatot a szervereiddel. Felmerülhet a kérdés, hogy miért lamentál hollywood egyik legnagyobb akciósztárja, a fickó, aki a Különleges Erők James Bondja és John McLaneje egy személyben, a spárgák koronázott királya azon, hogy miért kell nekünk ennyire függeni a technológiától. Nos elég alapos indokom van rá. Tegnap este 19:32-kor a KE szervereit egy súlyos kibertámadás érte. Az archívumoktól kezdve, az akciókat irányító infrastruktúrán át a beléptető rendszerig mindenre kihatott és körülbelül egy órára teljesen megbénította az egész szervezetet és elszabadult a káosz. A Supermax börtön összes rosszarcúja kiszabadult, nekem pedig ököllel kellett kineveznem néhány új Keresztapát közülük, hogy helyre álljon a rend. Több bevetésre küldött osztagunk akciója is sikertelen volt, mivel elszállt mindenféle összeköttetés a főhadiszállással és ezzel olyan apróságoktól fosztották meg a bakákat, mint a műholdas felderítés és a parancsnokkal való kommunikáció. Sonyának legalább kétszáz gyász táviratot kell megírnia, amint a végére járunk ennek az ügynek és az IT-sok úgy meg vannak hajtva, hogy kétszer lesznek elengedve rekreációs szabadságra idén. De legalább van eredménye annak, hogy az én szőke félistennőm ilyen kemény kézzel szorongatja a techgeekek tökeit. (Én pedig most jövök rá, hogy ezzel a hasonlattal csak a saját önbecsülésemet rombolom.) Lényeg a lényeg, hogy sikerül lehámozni abból a több terrabájtnyi adatból egy IP címet, ami Kyotóra mutatott, így mire feleszméltem már túl is estem egy menő fegyverkezős montázson és egy csapatszállító gép utasterében kuporogtam pár olyan fizikumú eszeveszett fenegyerekkel, akiket látva Dwayne Johnson először hetekig sírna, majd évekig járna terápiára, hogy kezeltesse a kisebbrendűségi komplexusát. Elsőre kicsit furcsának éreztem, hogy egy ilyen hackercsoport mi a fenének nem a világ különböző pontjairól online kapcsolattartással dolgozik együtt, de az adatok egy elhagyott raktárépületre mutattak. A srácok annak ellenére tudták a dolgukat, hogy egy szóval sem mondtam nekik, hogy mit kell csinálni. Davis keresett egy magaslati pontot, ahonnan jól belátható a terep, Jones és Rhodes a rakodóbejáratoknál indította meg a behatolást, Én és Ramirez pedig a tetőn keresztül jutottunk be az épületbe. Teljes sötétség fogadott minket, ezért hamarosan előkerültek az éjjellátók is, de az épület átkutatása szinte teljesen sikertelen volt. Találtunk pár széttört számítógépet, amiből kiműtöttük a merevlemezeket, hátha sikerül valamit összeszedni róluk. Nem kicsit vagyok csalódott, amiért ilyen kevés sikerrel jártunk. Tőlem szokatlan módon még bele is rúgok egyet az egyik monitor romjába és már éppen ki is adnám a parancsot a terep elhagyására, amikor Davis hangja reccsen bele a fülembe. - Mozgás a tetőn uram! Egy fő. Nem látom tisztán, de úgy tűnik, hogy kibernetikus. - hallom a fülemben a fickó bagótól karcos hangját - Adjak le figyelmeztető lövést? Kibernetikus? Csak nem Kano tolta ide a rusnya képét? Cyber Lin Kuei tuti nem lehet. Sub-Zero gondoskodott róluk évekkel ezelőtt és azóta nem hallottunk felőlük. - Ne tüzeljen, de kövesse figyelemmel a mozgását és legyen az ujja a ravaszon! - adom ki a parancsot - Nem tudjuk mit akarhat, de ha rosszalkodik, pörköljön oda neki!
A hozzászólást Johnny Cage összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 23, 2020 11:43 am-kor.
Primus
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Reagok száma :
6
A tornára benevezett :
2019. Dec. 08.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Kedd Jan. 21, 2020 10:18 pm
Arra az esetre, ha valaki még nem ismerné, az előzményeimet dióhéjban előadnám őket csak a rend kedvéért. Egyik nap arra ébredtem, hogy egy vizsgáló asztalon fekszek méghozzá egy néma robot testében. Mint kiderült mindenféle lim-lomból lett összetákolva, de azért a hangomat sikerült visszaszerezni. Apám éppen el akarta mondani, hogy miért is száműzött egy konzerv dobozva mikor megjelent az a pasas. Azelőtt sose láttam, de nagyon nehéz lenne elfelejteni, nem elég, hogy rusnya volt ráadásul egy vörös valami fityegett az egyik szeme helyén. Elég flegmán beszélt az apámmal, aki elmondása szerint ültette be neki azt a szem protézist. Sikerült egy perc alatt felidegesítenie ezért úgy döntöttem, hogy kissé megleckéztetem azonban a terv visszafelé sült el. Nem elég, hogy elvert, mint a kétfenekű dobot, hozzá szögezett az asztalhoz majd elrabolta az apámat. Miután kiszabadultam bolyongtam egy keveset az épületben majd halottam, hogy a várost valami földön kívüliek támadták meg. Nem tépelődtem sokáig elindultam, hogy kiosszak néhány pofont, ami nem volt szokásom. Persze senki sem látta a hőstetteimet, ami talán jobb is, mert ki örült volna egy robot megmentőnek. Kocsikáztam egyet majd készítettem egy príma kis emlékművet majd váratlanul feltűnt pár furcsa alak nálam meg lekapcsolták a villanyt. Néha felébredtem rövidebb időre, míg pár idegen elvégzett pár tesztet majd újra elaltattak. Hosszú idő után tértem magamhoz egy labor romjai között ahol sikerült szert tennem egy hyper szuper robot testre.
Eltartott egy darabig, míg sikerült eljutnom a városba méghozzá észrevétlenül. Először fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom, vagy kihez is fordulhatnék. Apámon kívül senkit sem ismertem, de őt képtelenség volt megtalálni. Ismervén az embereket bizonyára valami szörnyetegnek néztek volna ugyanis mindentől félnek, ami kicsit is különbözik tőlük. Már nem is tudom kicsoda mondta egyszer, hogy az ember csodálatos dolgokra képes, de tömegben hisztérikus állattá változik. Szóval nem csak attól kellett félnem, hogy lelepleződöm hanem, hogy lemerülök. Folyton különféle rendszerüzenetek jelentek meg a szemem előtt, aminek nagy részét kikapcsoltam, ugyanis még embernek tartottam magam nem valamiféle számítógépnek. Az akkumulátor jelzőt nem tudtam kiiktatni, ami szerint lassan, de biztosan fogyott az energiám. A fali konnektorok szóba se jöhettek nekem pedig nem volt más ötletem. Ahogy így tanakodtam egy sikátorban váratlanul számomra ismeretlen jelek jelentek meg a kijelzőn. Nem tudtam mást tenni, mint egy jó nagyot lekenni a fejemnek az asztali gépnél ez régebben bevált ott viszont nem. Arra gondoltam, hogy valami vírus zavarhatott be mikor megjelent a behatolás felírat. Nem kellett sokáig tanakodnom azon, hogy valaki feltörte a rendszeremet. Mivel már jó ideje nem aludtam nem történhetett meg, hogy valaki rám csatlakozott miközben aludtam. Csak távolról hatolhattak belém, ami minden szempontból fura és hátborzongató.
Fel is bosszantott, hogy nem elég ez a pléhkaszni ráadásképpen valami unatkozó kocka meg is hackelt. Elég fura volt ezt kimondani olyan természet ellenesnek tűnt és bízarnak. Nem is tudtam mit kéne, tenne csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség olykor-olykor eleresztettem egy kisebb káromkodást. Bármilyen fura is nem kezdtem el kacsatáncot járni, egy ismeretlen úti cél felé masírozni, de még ki sem kapcsoltam. Különféle irattartó jelent meg a szemem előtt melyek közül az egyik különös módon felkeltette a figyelmemet. Ugyanúgy neveztek el akár az apámat ezért némi habozás után beleléptem. Egy kétdimenziós térkép jelent meg előttem a piros háromszög valószínűleg engem jelölt a zöld pötty pedig apámat. Oly izgatott lettem, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről igaz később jutott eszembe, hogy már nem rendelkezek ilyesmivel. Föl s alá mászkálva tépelődtem azon mit is kéne csinálnom, jó lett volna megtalálnom apámat, de kicsikét féltem. -Mi van, ha a programra hagyatkozva elvesztem az emberségemet és nem leszek más, mint egy átkozott zsebszámológép? A saját eszemmel kéne rátalálnom, de az a baj nincs semmiféle ötletem, hol kellene kezdeni a keresést. Az nem természetes, ha valaki egy gépbe van bezárva és ilyen fura dolgokat lát. Végül aztán a kíváncsiság győzött az előítéletek felett. Azzal áltattam magamat, hogy apám bizonyára így próbált nekem üzenni. Meg se fordult a fejembe, hogy honnan tudhatott az új testemről hisz sok-sok éve nem láttuk egymást. Beletelt némi időbe, míg megérkeztem az épület mellé. Egy oldalsó lépcsőn felmentem a tetőre ugyanis onnan jött a jel vagy legalábbis én így értelmeztem. Fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mit is fogok találni, de igyekeztem nem gondolkodni. Egyszerűen csak mentem az orrom után ugyanis az eszemet használva bizonyára csak kétségbe estem volna. Mégis mire mehetne egyedül egy srác ismeretlen testben ismeretlenek ellen. Az is az igazsághoz tartozik, hogy egy picurka darabkám arra vágyott, hogy megbüntethessem az ember rablókat. Bár a legutóbbi bunyóm elég rosszul végződött abban reménykedtem ezúttal több szerencsém lesz. Szóval ökölbe szorítottam a kezem elindultam a lépcsőház irányába miközben megfogattam magamnak bárkit is látok meg azt nagyon csúnyán szájba vágom, azért amit velem művelt.
Johnny Cage Admin
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Foglalkozás :
Színész/Tanácsadó/Operatív ügynök
Reagok száma :
58
A tornára benevezett :
2018. Aug. 16.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Csüt. Jan. 23, 2020 12:14 pm
Lehet én gondolom túl a dolgot, de egy elhagyott raktárban bóklászni miután megkaptad feladatnak, hogy járj utána egy komoly kibertámadásnak valahogy nem éppen az a dolog, amivel előrébb fogod mozdítani az ügy megoldását. A sötétben mászkálva sokkal inkább érzem magamat egy nagyon ócska horror film díszletei között és szinte már várom, hogy ránk rontson egy hatalmas szörny, vagy egy csapat zombi, de semmi. Egy árva lélek sincs az épületben. Esküszöm visszasírom, amikor Kano játszott Kevin McAllistert velem abban a katonai kórházban, pedig az nem volt egy egyszerű móka. A pszichológusom is csak megerősítené ezt. Itt viszont csak csend van. Se leküzdendő ellenfelek, se halálos csapdák, csak csend. Davis jelentése sem dobja fel a napomat, de legalább történik valami és felvillan előttem a remény halovány lángja, hogy nem kell teljesen üres kézzel visszamennem a KE-hez. - Menjünk a felső bejárathoz! - adom ki az utasítást Ramireznek, miután eligazítottam Davist - Rhodes, Jones, találkozó a lépcsőházban! Még mindig abszurdnak érzem, hogy rám mernek bízni egy komplett kommandót. Sosem voltam a legfelelősségteljesebb alak és a legutóbbi külső világi kiruccanásom sem végződött a legeredményesebben. Sonya talán most hezitál velem kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy nem emiatt küldött el bevetésre ezzel a négy izomheggyel. Inkább azt látom, hogy úgy járt, mint a Warner Bros, amikor felbérelte Zack Snydert a DC filmjeihez. Nem talált mást, aki vállalt volna ilyen feladatot. Mire ennek a gondolatsornak a végére érek, már egybe is verődött a bromandó és a srácok várják az utasításaimat. Mivel ez egy behatolás és kézre kerítés jellegű küldetés, így nem hoztunk magunkkal olyan aranyos kis apróságokat, mint mozgásérzékelős aknánk és repeszgránát. Más szóval nem tudunk Reszkessetek betörőket játszani a behatolóval, szóval a logika azt diktálná, hogy elbújunk és lesből támadunk rá. De a logikát és engem nehéz ugyanabban a hónapban emlegetni. Ettől függetlenül hülye sem vagyok teljesen. - Uraim, keressenek fedezéket és onnan figyeljenek! - adom ki az utasítást a pankrátorokat megszégyenítő fizikumú Ramboknak - Bevárom a behatolót. Amíg nem viselkedik ellenségesen nem támadok. Az oldalamon való beavatkozást csak akkor engedélyezem, ha közvetlen életveszélyben vagyok! A srácok csak bólintanak egyet és három irányba szétszóródva gyorsan búvóhelyet keresnek maguknak. Nem fogom túl macsóra venni a figurát. Lazán a falnak dőlve várom, hogy a fickó végre lemasírozzon a lépcsőn és kiderüljön mit keres itt.
Primus
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Reagok száma :
6
A tornára benevezett :
2019. Dec. 08.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Csüt. Jan. 23, 2020 5:25 pm
Szép lassan haladtam lefelé a lépcsőn és próbáltam kitalálni mégis mi a fenét csinálok én. Követtem egy jelet, amiről úgy hittem elvezethet az apámhoz, viszont nem szabad mindent elhinni. Azt se tudhattam, hogy hányan lesznek ott, lehet, hogy egy egész sereggel kell szembe néznem én pedig pusztán egyetlen egy ember voltam. Tisztában vagyok vele, hogy technikailag már nem tartoztam a humanoid fajhoz, de ezt elég nehéz elfogadni. Olyan sokáig voltam hús és vér túlságosan is megszoktam ezt az állapotot. Arra gondoltam, hogy egy embert talán ki tudok ütni ha nem számít rám és persze ha nem túl nagy darab, de többet biztosan nem fogok tudni lebirkózni. Végére is csak egy sima srác voltam, aki nagyon féltette az apját. Bizonyára megfordult a fejetekben a kérdés, ha ennyire be volt rezelve miért ment oda hősködni. Erre elég nehéz válaszolni, az egyik lehetőség az, hogy aggódtam az édesapámért és nagyon szerettem volna viszont látni. A másik kissé bonyolultabb én magam sem értettem az eredetét, ellenállhatatlan vágyat éreztem annak érdekében, hogy szétverjem annak a küklopsznak a képét. Hasonlót már éreztem korábban pár nappal az után, hogy megkaptam az első mesterséges testemet. Mélyen a lelkem mélyén valami arra ösztökélt, hogy menjek ki az ostromlott városba és tapossak el néhány férget. Ahogy ott ültem a volán mögött és az egyik rohadékot ütöttem el a másik után bevallhatom, hogy elégtételt éreztem. Végre nem engem vert szét valaki, rajtam volt a sor fájdalmat osztani és kínt okozni. Azelőtt még sohasem járt ilyesmi az eszembe mintha csak megszállt volna valamiféle szellem. Ez persze erős túlzás, mert nem mintha átalakultam volna valami vérengző gyilkossá, csak előtte nem igazán vágytam ilyesmire. Kicsikét jól eset, hogy nem én vagyok a szenvedő alany és van lehetőségem levezetni a feszültséget. Nincs kizárva, hogy ez a sok testcsere kissé az agyamra ment ezt meg is lehetne érteni.
Miközben haladtam lefelé a rendszer több ajánlatot is tett nekem miszerint be szeretne kapcsolni néhány szenzort. Én persze zsigerből elutasította, ugyanis még mindig ember voltam nem valamiféle full extrás ketyere. Csak abban bíztam, amit a saját szememmel láttam és fülemmel halottam, nem pedig amit valami gép parancsolt. Még mindig élt bennem a remény, hogy újra hús-vér ember lehet belőlem és nem egy átkozott masina. Végül aztán leértem vettem egy mély levegőt, vagyis úgy tetem, mert a robotoknak nincs szüksége levegőre majd megfogtam a kilincset. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogyan is kéne bemennem, talán óvatosan, észrevétlenül, de végül csak simán belöktem. Ami legelőször szemet szúrt nekem az volt, hogy rettenetesen nagy a kupi. Először nem láttam senkit majd felfedeztem egy alakot, aki a falnak dőlve lopta a napot. A rendszer ismét aktivizálni akarta magát és nem kis akaraterőre volt szükségem, hogy leállítsam. Valahányszor igyekeztem ellen szegülni a rendszernek mentális fáradságot éreztem. Pont ugyanez volt a helyzet, mint mikor megláttam azt a férfit. Nem tudom, hogy mit akart csinálni, de őszintén nem is érdekelt. -Ki maga és mit keres itt? – kérdeztem érces hangon. Sajnálatos módon jobb nem jutott eszembe így kénytelen voltam ezzel beérni. Beszéd közben a mutató ujjamat egyenesen neki szegeztem ezzel kívántam nyomatékosítani a kérdésemet. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt a pofa, de nem tudtam hova tenni. Oldalra döntöttem a fejemet és igyekeztem kutakodni az emlékeim között azonban ismételten kudarcot vallottam. Pár pillanatnyi várakozás után ökölbe szorítottam a kezemet remélve ettől megered az idegen nyelve. Tettem előre pár lépést így utólag visszagondolva kissé darabos lehetett amolyan robotszerű. Figyeltem minden mozdulatát arra az esetre ha rám akarna támadni akkor feléje rúgtam volna egy széket. Abban az esetben is így tettem volna ha nem hajlandó választ adni a kérdésemre.
Johnny Cage Admin
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Foglalkozás :
Színész/Tanácsadó/Operatív ügynök
Reagok száma :
58
A tornára benevezett :
2018. Aug. 16.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Hétf. Jan. 27, 2020 9:11 pm
Ugye mindenkinek megvan az a jelenet a Jurassic Parkból, amikor a kocsiban ülve hirtelen gyűrűhullám jelenik meg a kirakott pohár vízen? Ha nem, akkor gyorsan nézzétek meg a filmet (DVD, Blueray, vagy Netflix, ha letorrentezitek, akkor Johnny bá' átkeresztel titeket Corleonévá egy nevét viselő fémdarab segítségével), ha igen, akkor tudjátok milyen érzés lehet az, amikor a lépcsőház ajtajánál álldogálva az érzékelitek, hogy egy igen súlyos test közelít. Ahogy közeledik a kibernetikus behatoló, méterről méterre érezni a talajban az egyre erősödő hullámokat, ami arra enged következtetni, hogy úgy megpakolták mindenféle turbósítóval, hogy lassan már inkább gép, mint ember. Elgondolkozok azon, hogy mennyire volt jó ötlet csak Sub-Zerora hagyni a Lin Kue gépesítő programjának felszámolását és rájövök, hogy jobb lett volna mellé adni Arnoldot is. Azokkal a pocsék jeges szóviccekkel, amiket a Batman és Robinban tolt tuti addig idegelte volna Subit, hogy már csak azért is a lehető legalaposabb munkát végezte volna. A közeledő léptek keltette hullámok már átsugároznak a lábamba és onnan egyenesen a gyomromig kúsznak fel, ami azt jelzi, hogy fickó már közel jár. Az ajtó kicsapódik és a gyér fényben kirajzolódik előttem a robotizált fickó sziluettje én pedig elsőre nem tudom eldönteni, hogy most a Robotzsaru fémesen hősies főtémáját vagy a Terminátor nyomasztóan indusztriális zenéjét kellene lejátszani a jelenethez. Tudom... Szakmai ártalom. A fickó ügy mozdul felém, mintha valami baja lenne a mozgását koordináló rendszereinek. Darabos, határozottan gépies mozdulatai inkább emlékeztetnek egy a klasszikus Robotzsarura és nem arra a lótó-futó CGI rettenetre, amit a remakeben próbáltak letuszkolni a torkunkon. - Whoa... - szakad ki belőlem a csodálkozás, amikor a gyér fényben meglátok pár részletet a pofa testprotézisén - Nem gondoltam volna, hogy ilyen vad dolgokban is gondolkodott Sektor annak idején! A robot megszólal és a hangja hallatán végigfut a hideg a hátamon. Bár van benne némi ércesség, mégis inkább úgy hat, mintha valaki mindenféle érzelem és beleélés nélkül próbálna elmondani egy jól megírt szöveget. Arnie, asszem nekem kell majd veled közölni a rossz hírt, hogy elhódították tőled a leggépiesebb hanghordozás szerepét. - Asszem nem kell bemutatkoznom. - lépek közelebb én is az androidszerű lényhez és hagyom, hogy alaposan megnézzen - Ha akarod szívesen adok egy aláírt fotót és utána megdumálhatjuk, hogy miért jöttél ide pont azután, hogy világszintű támadás érte a Föld első védvonalaként szolgáló szervezetet. Remélem ez a pofa nem távvezérelt, azt pedig főleg, hogy még megvan a szabad akarata. Nem aggódok amiatt, hogy a srácok nem kapnák szét, ha rosszalkodna, de az arca nagy részét eltakaró piros koron alatt, mintha emberi bőrt látnék. Emiatt pedig nem esne jól ha bántani kellene, akár ellenséges, akár nem. A formalitás kedvéért kinyújtom felé a jobb kezemet, jelezve, hogy nem vagyok az ellensége. Kockázatos manőver, de nem egy kis gipsz fog megakadályozni abban, hogy szétrúgjak néhány segget és kiosszak pár egysorost. - Oké. Elismerem rossz kezdés volt. - nézek oda, ahol a pofa szemeit sejtem - John Carlton vagyok. A rajongóimnak meg Johnny Cage és jelen pillanatban azért vagyok itt, hogy segítsek a leendő feleségemnek kibogozni egy csúnya kibertámadás hátterét. Lehet, hogy ennek a fickónak van némi köze a dologhoz, de valami azt súgja, hogy ez a feltételezésem gyenge lábakon áll. Ha a hackerek irányítanák szó nélkül ránk támadt volna....
Primus
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Reagok száma :
6
A tornára benevezett :
2019. Dec. 08.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Kedd Jan. 28, 2020 10:04 pm
Lenne egy személyes kérdésem az igen kedves egybesültek akarom mondani egybegyűltekhez. Nem kell hangosan kimondani a választ megelégszem a gondolatukkal, még a végén valaki azt hiszi elment az eszük. A kérdés maga rendkívül egyszerű, de egyben bonyolult is. Egy emberből lett robot beszélhet sületlenségeket, vagyis lehet idióta? Bizonyára élőként is összehordtam sok sületlenséget, de amit akkor kiejtettem a számon az mindent visz. Elméletileg a gépek nem bolondulhatnak, meg legfeljebb csak meghibásodnak, amit pár áramkör cseréjével ki lehet javítani. Ha ez sem segít, akkor nincs más, mint kihajítani a legközelebbi kukába. Hogy mit is mondtam az egyelőre nem fontos haladjunk szép sorjában. Szóval lementem az emeletről ahol egy rakás ócskavas fogadott engem meg egy teljesen ismeretlen ember. A testtartásából arra következtettem nem véletlenül álldogált pont ott, mintha valakire várt volna. Az sem tartottam kizártnak, hogy hatolt be a fejembe és csalt el oda. Bár ahogyan a fejét elnéztem nem tűnt valami számítógép zseninek, de nem szabad megítélni egy könyvet a borítója alapján. A fickó valamiféle szektorról beszélt, amit nem tudom hova tenni. Úgy beszélt róla mintha egy személy lett volna pedig csak egy szó volt, mint a magán szektor. Igyekeztem jobban szemügyre venni a pofa arcát már amennyire a világítás engedte és egyáltalán nem tűnt részegnek. Az viszont nyilvánvaló volt számomra, hogy egyáltalán nem ijedt meg tőlem, vagyis látott már hozzám hasonló robotot. Alig beszéltünk pár szót viszont egyre erősödött bennem ama gyanú, hogy ennek a fickónak köze lehet hozzám. Egész pontosan arra gondoltam, hogy valakik éveken keresztül tanulmányoztak és kísérleteztek a fejletlenebbik testemen. Mikor a nevét kérdeztem azt felelte szerinte nem kell bemutatkoznia, vagyis ismernem, kellene az ő nevét. Még jobban ökölbe szorult a kezem és legszívesebben pofán vágtam volna, azért amit velem tett ugyanis ez felért egy vallomás tétellel. Mintha csak azt mondta volna, hogy ő teremtett engem az ő alkotása vagyok. Szerencsére nem hangzott el olyan marhaság miszerint „én vagyok az apád”, bár ilyen marhaságot csakis a világ legidegesítőbb embere lenne képes állítani. A régebbi emlékeim kissé zavarosak, de az tiszta, hogy mindig felment bennem a pumpa valahányszor az az alak megjelent a tévé képernyőjén.
Rögtön ezután halandzsázott valami autogramról meg, hogy valakiket hackertámadás ért nem is valakiket, hanem az egész világot. Ezzel kissé elbizonytalanított, mert ha nem tudta mit keresek ott, akkor ezek szerint mégsem ő küldte azt a furcsa üzenet félét. Persze még mindig gyanúsnak tartottam és egy cseppet sem bíztam benne jobban. A rendszer megint aktivizálni akartam magát, amihez nem kis akaraterőre volt szükségem, hogy leállítsam. -Nem engedélyezem! Tiltás! Tiltás! – mikor mond ilyet egy normál ember? Kinyújtotta felém a kezét és elismerte, hogy rossz vicc volt majd elmondta a nevét, amitől teljesen leesett az állam, persze képletesen. -Az nem lehet. Hazudik. – mondtam kétségbe esett hangon majd tettem a tétova lépést hátra. Nem tudtam megérteni, ha ő tényleg az akinek mondja magát, hogy lehet ennyire, de ennyire öreg. Az a Johhny akit én ismertem mármint látásból öt másodperc alatt képes volt kihozni a sodromból. Viszont ez az alak iránt nem éreztem semmi, leszámítva a bizalmatlanságot, de ez érthető. -Engem ezzel nem fog megetetni. – itt kissé dühös voltam majd tettem pár lépést előre a kezemmel pedig a nyaka falé nyúltam. Úgy terveztem, hogy a homlokának szegezem a mutató ujjamat hátha ez jobb belátásra bírja. A marhaság itt mutatkozott meg ugyanis nem hagytam a bennem lévő kis kütyüknek, hogy tegyék a dolgukat. Ők bizonyára figyelmeztettek volna arra, hogy nemcsak ketten vagyunk az épületben továbbá megtudhattam volna az illető tényleges kilétét. A mozdulat egy csöppet gyorsabbra sikerült annál, mint amire egy átlagember képes lehetne így nyugodtan fel lehetett fogni támadásnak is.
/Ha Johnny reagál erre, mint egy támadásra akkor megpróbálok egy jól irányzott jobb horoggal kiütni. Ha nem sikerül addig próbálkozok, míg nem járok sikerrel. Abban az esetben, ha valaki távolról avatkozna közbe a látszólagos támadás okán akkor hátrálnék, de mindenkire számítógép alkatrészeket dobálnék./
Johnny Cage Admin
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Foglalkozás :
Színész/Tanácsadó/Operatív ügynök
Reagok száma :
58
A tornára benevezett :
2018. Aug. 16.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Kedd Feb. 11, 2020 8:41 pm
Bár elég fenyegetőnek tűnik első látásra az újonnan játékba lépett robot, nem tűnik túlságosan gépiesnek. A gesztusai, a beszéde bár elsőre nagyon nem tűnnek emberinek, mégis vagyok már olyan vén róka, hogy ez nem tévesszen meg. Meg amúgy is minek gondolok még arra akár csak érintőlegesen, hogy vénülök? Oké a kicsi lányom már nem is olyan kicsi és öregbíti a család hírnevét pofa és pofon terén is, de ez nem jelenti azt, hogy az apja egy kivénhedt Feláldozható. Meg azért valljuk meg, fiatalon követtem el a leghiúbb és legméltóságon alulibb dolgokat életemben. Elég csak a mellkasomon éktelenkedő tetkóra, vagy arra a bizonyos nevezésre gondolni. Ettől függetlenül azért nehéz szembenézni azzal a ténnyel, hogy lesz majd egy olyan bevetés amiről már zsákban fognak haza hozni, vagy egy olyan kaszkadőrmutatvány, aminek a végrehajtása nem úgy fog kijönni, ahogy azt a stábbal elterveztük. Ahhoz meg mocsok mázlistának kell lennem, hogy ágyban érjen a halál és azt hiszem Sonyával, Cassievel és Dinával kimerítettem az életemre szánt szerencse jó részét. Ugye nem is olyan vicces gondolatok ezek egy üresfejű, egomán akciósztártól? Emberből vagyok én is, hiába csak a vagány seggszétrúgógépet látod a vásznon. Johnny 5-ös arcán elég sok értetlenkedést látok. Mármint abból a kevésből, ami kilóg a szemeit és orrát takaró iskolai jutalmazóeszköz alól. Nem vagyok túl pro testbeszédolvasó, de a színészet nem csak arról szól, hogy olyan pörgő rúgásokat osztogatsz a vásznon, amiért Chuck Norris a lelkét eladná. El kell adnod a sztorit és ehhez hozzátartozik az is, hogy kommunikálod az érzéseidet. Igen. Egy akciósztár beszél arról, hogy fontosak az érzelmek. John Wick se hideg racionalitásból írtotta ki a Bratvát New Yorkban. Szóval C3PO kevésbé feminim unokatesója úgy tűnik próbál küzdeni a programja ellen és ennek szóban is hangot ad. - Ne kíméld! - jegyzem meg próbálva oldani a helyzet igen fura hangulatát - Mutasd meg neki, hogy ki a főnök! Ez a kis közjáték meg a furán darabos mozgás részéről azt sugallja, hogy az emberi része küzd a gépi augmentációkkal. Ha pedig ilyen problémái vannak, akkor az akarata küzd a programozással, vagy még nem szokta meg a robotikus testét és nincs tisztában a funkcióival. A zavarodottság egyre erőteljesebben jelei látszódnak rajta, amikor bemutatkozom neki és megjegyzi, hogy nem lehetek ilyen öreg. Basszus Johnny a francért kellett neked ennyit filozofálni a vénségről? Házhoz mentél a pofonért. A megjegyzése eléggé a vesémbe talál ahhoz, hogy ne gondolkozzak el arról mit is jelenthet ez a részlet. - Csak egy bizonyos paraméteremről szoktam hazudni, de a nevem tuti nem az. - vigyorodok el miközben bedobok egy szerzői jog által védett Johnny Cage poént Bele sem gondolok, hogy ezzel akár még jobban fel is hergelhetem az a mázsa feletti csúcsmodern bádogkasznit. Látszik, hogy nem tanultam abból, amikor majd huszonöt éve összeakasztottam a bajszomat Cyrax-szel. Úgy tűnik, hogy Vízió nem igazán akarja elfogadni, hogy a kor lassan kikezd engem is. Mondanám, hogy ilyen egy lelkes rajongó, de van egy húszasom arra, hogy nem a dedikált filmplakátjaimra vadászik az eBay-en szabadidejében. Azt hiszem talán kicsit túlságosan is gyorsan felforr a vére és tesz felém egy-két igen emberien heves lépést. - Csak mondd, hogy mit kérsz és megfőzöm neked. - szórok el egy újabb védjegyezett poént Az gyorsan kicsapódó fémes ízületek elől egy oldalirányú lépéssel térek ki és a kinyújtott karjának külső felére helyezkedek. Nem indítok ellentámadás, nem igyekszem hozzá érni, csak védekezni próbálok, miközben fülmagasságba emelem a jobb karomat és a tüzet szüntess jelzését mutatom fel a minket figyelő fiúknak. A fickónak megvan az az előnye, hogy nem fárad, de engem se kell félteni. Ugyan nem szándékszom (nagyon) megverni, de ha tovább erősködik, akkor kaphat néhány zöld plazmával felerősített pofont és rúgást. - Mi lenne, ha meglesnéd az IMDB-t és utána kezdenénk el beszélgetni arról, hogy mennyire vagyok egy fiatalságát elengedni nem tudó vén csont?
Primus
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Reagok száma :
6
A tornára benevezett :
2019. Dec. 08.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Pént. Feb. 14, 2020 11:43 pm
Lehetséges, hogy mikor átköltöztettek az új testemben történt valami átsugárzás közben viszont az sincs kizárva, hogy eleve nem voltam normális. Fogságom alatt időről időre felébresztettek így valamelyest érzékeltem az idő folyását, de nem tisztán. Nagy sajnálatomra senki sem közölte vele, hogy mikor mennyit szundiztam azonban akkor ere nem is volt igény. A romok közt kutakodva kiderítettem, hogy húsz éven keresztül tartottak fogságban, aminek jó részét komás állapotban töltöttem. Ez annyira nem is ütött szíven csak legyintetem egyet talán mert igazából fel sem fogtam mit is jelent. Akkor viszont előttem állt a hús vár bizonyíték, egy ember, aki állítólag nem olyan régen még sokkal fiatalabban bohóckodott a televízióban. Más nem jutott eszembe, mint hogy a férfi hazudik, vagyis tisztán látszott rajtam a gyász öt stádiuma. Rögtön amint megpróbálta elhitetni velem ki is azon nyomban tagadtam és egy szavát sem akartam elhinni. Miközben próbáltam kissé cizellált lelkemet megnyugtatni a rendszer ismét önállósította és ezúttal nem tudtam megakadályozni. Először nézetrácsok jelentek meg a férfi mögött, majd felvillant a feje, a törzse, a karjai és végül a lába, ezután pedig mindenféle szám jelent meg mellette a kijelzőn. Mikor felfogtam mit is látok már túl késő volt leállítani, mert különféle adatok jelentek meg a kijelzőn. Nem igazán értettem miről lehetett szó volt ott pulzus szám, szívverés talán még a vérnyomását és a vércukrát is kiírta nekem majd a végén jött az értékelés. „Értékelés: Az alany edzett teste alapján egy gyakorlott harcművész. Támadói szándékot nem érzékelek. Javasolt intézkedés negatív.” -Mint mondtam az teljesen ki van zárva, nem csak azért mert maga sokkal öregebb. Az a majom soha nem jött volna, egy ilyen helyre annál sokkal finnyásabb még a végén letörik a körme vagy mit tudom én. Ráadásul magával ellentétben az a kókler gyenge volt és puhány csak a szájalás ment neki, de az nagyon. Emlékszem egyszer fél percig hallgattam és azon nyomban egy embertelen migrén kapott el. Ki van zárva, hogy ő maga legyen és kész téma lezárva.
Eme remek szónoklat után úgy éreztem sikerült tisztáznom vele, hogy amit állít az nemhogy valótlan, de még képtelenség is. -Ezt, most hogyan kell kikapcsolni? Egy fenéket vagyok kíváncsi a derék bőségére! –veszekedtem hangosan miközben igyekeztem leállítani ezt az analizáló programot. Leginkább úgy tudnám leírni, mint egy katonai tanácsadó először alaposan megvizsgálta az ellenfelet majd az adatlanból felsorolt néhány lehetőséget, mit lehetne ilyenkor tenni. „Kérdés: Mit keres itt? Mi köze a szignálhoz?” Egyik kezemmel legyeztem magam előtt, mint egy rendes idióta a másikkal pedig vádlóan az idegen felé mutattam. -Tessék ez mind maga miatt van! Ha nem hordja, össze azt a sok badarságot mindez nem történik meg! –ezzel elértem a harag fázisához még három volt hátra. Amiket összehordott nekem az ő fejében bizonyára viccesnek tűnhettek, de nem voltak azok. Igaz, hogy kezdett bosszantani, de meg se közelítette Cage szintjét, már a mosolyától agyhúgy követ kaphat az ember. Amikor az idegen említést tesz egy rövidítésről kis időre elnémulok és értetlenül ingatom a fejemet jobbra meg balra. Valahogy nem tudtam értelmezni a halottakat és a kijelzőn is csak egy hatalmas kérdőjel jelent meg, ezek után merészelje, valaki azt mondani a technika megkönnyíti az életünket. -Isten Mentsen Dagatt Bertától? Fogalmam sincs, mi lehet ez. – mondtam összekulcsolt kézzel. Akkor még fel sem tűnt az a piros felkiáltójel, ami már egy ideje ott villogott a szemem sarkában vagy talán nem akartam észrevenni. Mindegy is térjünk vissza ahhoz, hogy nem akartam hinni a férfinek. -Valami hasonlóság talán tényleg van kettejük között talán a frizurája. De akkor sem lehet ő talán az apja vagy a nagybátya. – magyarázat közben a mutató ujjammal legyeztem magam előtt. Miközben próbáltam a saját igazamat bizonyítani fel sem tűnt, hogy nem vagyunk egyedül, továbbá, hogy a férfi, utasításokat ad a csapatársainak. Ez is azt mutatta, hogy még zöldfülűnek sem lehetett nevezni. Hagytam, hogy magával ragadjanak az érzelmeim közben pedig teljesen kiszolgáltattam magamat.
Johnny Cage Admin
Kitüntetések :
Speciális kitűntetés :
Foglalkozás :
Színész/Tanácsadó/Operatív ügynök
Reagok száma :
58
A tornára benevezett :
2018. Aug. 16.
Tárgy: Re: Cyber Siege - Primus & Johnny Hétf. Feb. 24, 2020 8:31 pm
Mikrobi magánszáma azért nem éppen egy illóolajos masszázs a lelkemnek. Mondjuk az is tény, hogy baromira informatív is volt, de ha az embernek három évtizeden keresztül hizlalta az egoját az álomgyár, akkor nem az lesz az első dolga, hogy megsajnálja ezt a kiborgot, akin feltehetőleg többször játszották el a Tél katonáját, mint ahányszor Sean Bean beadta a kulcsot a filmjeiben. Azért teljesen nem sikerül porba gyaláznia az önbecsülésemet azzal, hogy az öregedés vádjával illet. Tény, nem vagyok már mai csirke, de még több méltósággal vénülök, mint az a bizonyos aikido mester, aki előszeretettel cimborál kétes politikai vezetőkkel és vénségére elindulhatna egy Bo Rai Cho hasonmásversenyen. Sikerül kihüvelyeznem a mininátor dumájából, hogy a) csúnyán kimaradhatott neki néhány évnyi idő b) semmi fogalma sincs az a pontban foglaltakról c) nem rég szabadult ki a fogságból és lövése sincs, hogy mi a pálya d) vissza kéne utaznom az időben és úgy emberesen megnevelni a fiatalkori énemet, mert Cyrax után már a második kiborg rühelli a képemet - Csak csigavér Muprhy! - próbálom egy kicsit nyugtatgatni - Nem akarom, hogy úgy tűnjön tök hülyének nézlek, de tudod a mai dátumot? Oké ez így kimondva pont az, aminek nem akartam, hogy látsszon. Gondolatban megveregetem a saját vállam és konstatálom, hogy a szociális érzékenységem még mindig olyan jól van kimunkálva, mint edzéssel ismerkedő ektomorf kölyök izomzata és körülbelül olyan jól céloztam be a mondanivalómat, mintha szike helyett motorfűrésszel próbálkoznék agyműtétet elkövetni Kanon. Ami azért végső soron nem is lenne rossz ötlet, de majd máskorra hagyom a részletek átgondolását. C3PO vitatkozik egy kört magával, feltehetőleg azon problémázik, hogy a belső rendszere már felmért magának és próbálja elemezni, hogy mennyire jelentek veszélyt. - 89 centi. - vágom rá gondolkodás nélkül - Pontosabban 88,9 centi. Jól van Johnny megint nem a helyzet megoldásán dolgozol, hanem éppen idegelni próbálsz egy másfél mázsás kiborgot. Miután hevesem felém nyúlt nem nagyon akaródzik neki folytatni a támadást, megeshet, hogy csak hirtelen felindulásból reagált ilyen hevesen. Ez és a folyamatos vitázás sajátmagával arra enged következtetni, hogy nem nagyon szokta még meg ezt a testet és talán nem árt neki egy kis segítség. Az IMBD-s beszólásomra is olyan értetlenül reagál, mintha egy ősembernek mutattam volna meg egy öngyújtót. - Bender, te tényleg csúnyán le vagy maradva néhány évet. Azért talán kezdi már kapizsgálni a dolgokat, még akkor is, ha a szarva közt próbálja megfogni a tehén tőgyét. - Az apámat tíz éve temettem el. Még volt lehetősége látni ahogy az unokája középsuliba megy. - veszem egy kicsit komolyabbra a helyzetet - Meg amúgy is egyke gyereke volt. Nagyon, nagyon remélem, hogy ezek után talán megpróbálja egy kicsit higgadtabban átgondolni a helyzetet és nem azt fogja várni, hogy egy afroparókás marha ugorjon elé egy nagy üveg pezsgővel azt üvöltve, hogy Kész átverés.
Kezdőlap
️️️️️️️️️️️
