Semmi személyes... illetve... dehogynem! - Johnny & Kano

U-nat-ko-zom! Rendkívül. És úgy mellesleg szeretném tudni, de nagyon, hogy a Különleges Erőknél mégis mire verik el az adófizetők pénzét? Nem az én stukkereimre, azt tudom és jól láthatólag se piára, se sztriptíz táncosokra, se egy szívásnyi tisztességes fűre se jut. Mi az isten szent szerelméért áll be ide valaki? Jó, a pojácát megértem, az Sonya szépen ringó seggéért. Bocsi Mr Rayben, azt már korábban kisajátította Kano papa és igényt is tart rá. Amint kijut innen persze. Meg eltol egy staubot és egy rekesz hazait.
Azt el kell ismernem, hogy a börtönkórház még mindig sokkal jobb hely, mint a zárka volt. A kaja bőségesebb és táplálóbb, ahogy a mindenható fődoki jelezte volt nem kis üvöltözések közepette Blade bátornoknak... akarnoknak... tábornoknak... faszom a rangokba! ... szóval Sonyának, itt mindenki elsősorban beteg, nem pedig bűnöző. Szóval heverészés egész nap, míg fel nem épül az ausztrál pampák bikája. Leszarom, hogy a pampák száma Ausztráliában alulról konvergál Johnny agysejtjeinek számához! Nyugisabb, mint a zárkában állni egész nap egy átlátszó, golyóálló műanyagkalitkában, minden létező végtagnál kikötözve. Komolyan mondom, már csak a farkamra kellett volna egy bilincs, hogy minden, ami kiáll belőlem kapjon egyet. Mégis mit gondolnak ezek, hogy az istenbe jutnék ki egyedül? Na jó, ötleteim voltak, de mindet elvetettem fél úton már. Itt csak azt a koala baszott tv-t kell kibírni. Nonstop mennek benne annak a pojácának filmjei, ráadásul valaki igen lelkiismeretesen gondoskodik a szegény rabok szórakozásáról, a jelenlegi zajláda már egy öt centis törés és ütésálló üveg mögött helyezkedik el. Gondolom megunták a pótlását, miután ötöt szét rúgtam, ahogy járni bírtam újra. Addigra már ha akartam, ha nem, fejből tudtam a Szexi Ninja teljes szövegkönyvét, hogy dőlne rá arra a baromra egy mázsára való tasmán ördög. Tuti, hogy a tv pótlás is magánszámláról ment, nem az adódollárokból, sejtésem is van kiéből.
Emlékszem mikor megláttam belépni a zárkámba Eurust, aki az isten se tudja hány őrposzton verekedte keresztül magát, hogy elérjen az apjához, hát szinte már könny csordult a szememből. Utána mondjuk tett róla, hogy csorduljon is. Pengék... vipera... acélbetétes atombomba a két combom közé... Oké, ha innen kiszabadulok viszonylag sürgős elintézni valóim vannak. 1: megölelem Eurust, 2: beleépítem a betonba azon mozdulatból, 3: az összes lábbelijét elkobzom és veszek neki 50 pár különösen vastag rózsaszín plüss nyuszis papucsot, mert a tökeim még most is sajognak, ha csak rá gondolok. Mondjuk amúgy is régóta gondolkodok egy megfelelően szilárd szuszpenzoron a harci ruhámhoz, ennyit tesz, ha az ember rendszeresen kell, hogy barátilag elbeszélgessen egy Oscar díjra jelölt hídugróval. Eleinte azt is átgondoltam, hogy kipofozom Jarekből a szecsuáni csirkét, ha ez csak arra volt jó, hogy a kórházból könnyebben tudjanak kihozni, de ahogy az idő telt rá kellett jönnöm, hogy ez az én édes kicsi leszármazottam saját kezdeményezése volt. Ne várja meg az én saját kezdeményezéseimet! De itt valami történt. Eurus engedelmes eszköz volt a Fekete Sárkány kezében, nagy reménység. Már azon gondolkodtam, hogy nagyobb szabadságot adok neki, több embert. Az utódomnak tekintettem, a véremnek, egy nap vele ölettem volna meg Jareket, hogy átvehesse a helyét. Túl sok időt fecséreltem el belé, hogy hagyjam csak úgy elveszni. Meg kell beszélni ezt a kis családi viszálykodást.
Mindenesetre kifejezetten unottan teltek a napjaim, már készültem, hogy lassan nyilván visszaszállítanak a cellámba, hiszen már teljesen felépültem, mikor nem figyeltek az őrök, edzettem is, hogy visszanyerjem a formámat, abban se nagyon volt már hiba. A lendületesen üvöltő Karate Sárkány Bosszúja 4-ről már tudtam nem tudomást venni. Így fel is tűntek a furcsa hangok amelyek beszűrődtek a folyosóról, gyanúsan emlékeztettek az átvágott gégéből sípoló levegőre. Hmm... Ez annyira még egy kórházban sem megszokott. Egy perc sem telt el, mikor két bőrkabátos fickó rúgta be az ajtót, hátukon a Fekete Sárkány emblémájával, kezükben automata fegyverekkel. Mogorván felültem az ágyon.
- Hát nem siettétek el...
- Bocs főnök, de ki kellett tanulmányoznunk a járőrútvonalakat meg úgy általában a biztonságot, hogy megtaláljuk a bejutási lehetőséget - mentegetőzött az egyikük.
- Kitalálom - morogtam, lassan felállva. - Bebújt közületek kettő a szemeteskocsiba, a harmadik átvette a sofőr helyét, a negyedik a kukásét, bejöttetek konténert üríteni, megöltétek az őrséget, az őrparancsnok kártyájával behatoltatok és beengedtétek a segéderőt is. Most tisztogattok.
A két gengszter döbbenten bámult rám, leesett állal és zavart pillantást váltottak. Az eddig is szóvívő szerepbe helyezkedett hosszú hajú kínai (lehet csak ő tud beszélni? Nem emlékszem a mellette álló kopasz díjbirkózóra, szerintem még nem vágtam ki a nyelvét, de aztán ki tudja?) vitte tovább a beszélgetést.
- De főnök... mi ezt három hónap alatt találtuk ki...
- Én három órával az után, hogy bekerültem - legyintettem. - Na de ezért én vagyok a főnök. Elhoztatok nekem minden lényegeset?
- Itt vannak a kései főnök - nyújtotta felém, amit egy lesújtó pillantással jutalmaztam.
- Ausztrál sör és Marlboro, te paraszt! - förmedtem rá.
- Őőő... cigi van nálam főnök... meg egy sör is akad... - forgatta ki a zsebeit zavartan a kínai. Elkaptam az üveget, foggal kinyitottam és nagyot húztam belőle, majd rágyújtottam.
- Na nem baj. Majd otthon - biccentettem. - Van tervetek?
- Vissza a kukás autóhoz és sipirc - felelte a bandatag, mire elvigyorodtam.
- Akkor a terv változik - nevettem. - Akadt itt út közben némi elintézni valóm. Ide azt a stukkert - böktem a kopasz kézi ágyújára, majd felrántva az automatikát szarrá lőttem ütésálló üveggel együtt azt a rothadt tv-t. Hat...

***

A képességeimmel és a közismert pofalemezembe épített technológiával hamar átvettem a szerver szobában az épület biztonsági rendszerei felett az irányítást és a biztonsági kamerákon át érdeklődve figyeltem a behatoló csapatot, akik a helyi erők megsegítésére érkeztek. Az ég lova fasza bassza meg azt a kék eget, hát mindjárt leteszem a hajamat! Nem a cuki szöszi vezeti őket, nem is az unokahúgom, csak a Z csapat volt itthon ezek szerint, egy kiselejtezett van Damme állt az élen. Ujjaim gyorsan bezongorázták a megfelelő parancsokat és a bejárati ajtó bezárult mögöttük. Láttam, ahogy több katona is hiábavaló kísérletet tesz a felfeszegetésére. Újabb gombnyomásra az én csini pofim jelent meg a központi kivetítőn.
- Hát szép jó napokat kívánok az uraknak - vigyorogtam. - Teljesen feleslegesen fárasztják magukat. Ezt az egész rothadt komplexumot arra tervezték, hogy ne nagyon törjön ki innen senki. Többek között ezért is lehet az egész előcsarnokot elárasztani cián gázzal. Ahogy elnézem elfelejtettek az urak gázmaszkot vételezni a nagy átrohanás közben. Ej-ej... Hát miféle meggondolatlanság az ilyesmi? Most előállt az a furcsa helyzet, hogy dr Lieber kezében van az életük - emeltem fel egy levágott mutató ujjat és finoman egy gombra helyeztem, ami elindította volna a mérgezést. - Na de be kell látni, ebben semmi érdekes nincs. Na de persze, ha újabb fiúkák és military fétises lánykák akarnának csatlakozni a partyhoz, akkor esetleg sor kerülhet rá.
Hagytam egy kicsit a saját levükben főni őket, hogy megemészthessék a dolgot és vártam, hogy a parancsnoknak csúfolt Johnald Reagen rendet tegyen, majd folytattam.
- Figyelj ide bájgúnár, kedvem támadt egy kicsit játszani. Szerintem egész jó pajti leszel hozzá, úgyis régen várod már, hogy együtt társasozzunk nem? Na skubizz csak ide! Idelent várlak a szerver szobában. Ha eljutsz hozzám, nem nyomja meg dr Lieber ujja ezt a gombocskát. Ha nem... Hmm... Láttad az "Akiket ólomkoporsóba temettek" doksifilmet? Jobb mint a te ripacskodásod, ajánlom melegen. Sokat segít, mit is csináljatok az embereiddel. Na lássuk te Foskár díjas, mennyire vagy otthon a filmművészetben. Az első feladvány egy filmcím. Ha kimondod, az ajtó szemben kinyílik és egy lépéssel közelebb kerülsz hozzám. Csak te, senki más nem mehet át. A feladvány ott ül az ajtó mellett.
És még csak nem is hazudtam, szépen elrendeztem a dolgokat, mielőtt megérkezett a társulat. A kis szöszke doktornő életében is eléggé hasonlított Cassiere, az én dédelgetett unokahúgomra, a haját is ugyanazon stílusra metéltem a késemmel, legalábbis felismerhető lett azt hiszem. A mellére, mint a katonáknál szokás a vérével ráírtam: C. Cage. A ruházata és az elhelyezése is jól bizonyította, hogy mielőtt elvágtam a torkát tisztességesen meg is lett erőszakolva néhányszor. Sonya és az én közös romantikus lányregényünket és az unokahúgomhoz való viszonyomat ismerve nem lehet nehéz kitalálnia. Kimondania annál nehezebb lesz - kuncogtam magamban sötéten. Anyáddal nézesd meg még egyszer az Egyszemélyes hadsereget!

Az újonnan felbukkant tündi-bündi, végtelenül cuki és elmondhatatlanul aranyos unokahúgom bemutatkozó mozzanata az volt, hogy lejátszott egy nyolcvanas évekbeli sportfilmes edzőmontázst Kanon, ezzel pedig egyből begyűjtött egy rakás jó pontot a család Blade-Cage ágában.
Ez így elsőre elmondva persze tök frankón hangzik, de jobb nem belegondolni abba, hogy milyen élete lehetett annak a szerencsétlen lánynak eddig, ha annyi feszültség és gyűlölet gyűlt fel benne, hogy az államok legjobb orvosaival kellett Bosszúállók-toborzást játszani ahhoz, hogy ez a rohadék életben maradjon.
Nem mondom, hogy nem értettem meg Sonya miért ragaszkodott ennyire makacsul ennek a programhibás terminátornak az életben tartásához, de azért felgyógyítani valakit, hogy utána te verhesd halálra, olyan egészségtelen függőségi viszonyt feltételez kettejük között, hogy elsőre a tengerkék szemeim majdnem öltöttek egy zöldesebb árnyalatot. Nagy mákomra az évek tapasztalata és nevelő hatása leszoktatott arról, hogy egyből meg is osszam az ilyen jellegű aggályaimat az én szőke hercegnőmmel, így megúsztunk egy igen kellemetlen vitát.
Kano életét sikerült megmenteni és ami a legironikusabb a dologban, hogy az adófizetők keményen megkeresett dollárjait költöttük és költjük arra, hogy ez a hétpróbás gennyláda a lehető legjobb környezetben lábadozzon.
De azért nem ette olyan forrón azt a kengurutalpat.
Több félrement kaszkadőrmutatvány, a Külső világi torna, Kahn inváziója és a D'Vorah által előadott Kaptár ötven árnyalata után töltöttem annyi időt én is kórházi ágyban, hogy tudjam, a jó közérzet és az érzelmi egyensúly fontos pszichés tényezői a gyógyulásnak.
Kano persze alapból hátrányból indul hozzám képest, mert a Fekete Sárkány tisztjei azt kockáztatnák, hogy új légzőnyílást lőnek a homlokukba a KE katonái, ha megpróbálnák meglátogatni. A tény, hogy Sonya erőfeszítéseinek köszönheti az életét persze kicsit felvidította, de én nem is én lennék, ha nem találtam volna ki, miként rontsuk le kicsit azokat a bizonyos pozitív pszichés faktorokat, amik segítik a gyorsabb gyógyulást.
Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy mi az, ami egyszerre húzza fel Kanot, röhögtet meg engem és fényezi kicsit az utóbbi években egyre szelídülő egomat.
Igen jól gondolod.
Egy 24/7-es egész munkásságomat felölelő filmmaraton. Kezde a Power Rangers korai évadaival, a Pantonindzsán át egészen a Kara-tekés című csodálatos sportfilmemig.
Van akik fizetnének is, hogy csak az én filmjeimet nézzék, de Kano számára tuti felért egy élve nyúzással minden egyes nap, amíg nem kelhetett fel atomokra verni a tv-t.
Számoltam vele, hogy amint cselekvőképes állapotba kerül, ellenkezni fog a népnevelő kultúrpropaganda ellen, így feltankoltam néhány lapos TV-vel. Belefájt egy kis pénzbe, de a könyvelőm szerint felfogható jótékonykodásnak is, így legalább adót nem kell utána fizetni.
Azért azt egy kicsit túlzásnak tartottam, hogy annyira bepöccent, hogy már ütésálló plexidobozba kellett rakni a TV-t, de még így is örülhetek, hogy nem sakkozta ki miként kapcsolja vissza a szemimplantjában a lézervetőt.
Ezt senkinek nem vallanám be, de vártam már a napot, amikor visszaszállítják a cellájába.
Dinanak hála sikerült felderíteni néhány gyenge pontot a védelemben, így a kiscsaj csinos bónusszal fogja kezdeni a pályafutását a testületben, ha a számára csak formalitást jelentő kiképzési anyagból is levizsgázik.
Neki köszönhetően pedig kevesebb esélye lesz a Jareknek és Tremornak, hogy kirángassák a főnököt a börtönből.
Ami persze egyből felveti a kérdést, hogy Kano kórházi tartózkodása alatt mikor fognak próbálkozni ezzel...

Nos erre meg is kaptam a választ egy gyönyörű verőfényes napon. Cassie bevetésen volt, Dina éppen a KE-nél verte atomokra azokat a bakákat, akik azt gondolták, hogy a cuki sovány barna csaj nem sokat árthat nekik, Sonya meg Donald Kacsával tett látogatást a NATO-ban, hogy előterjessze a következő évre szánt költségvetés tervezet.
Cetrion látogatása után egy kicsit óvatosabban ápolgattam a bonsaiokat, majd nekiálltam volna megfőzni az egész heti menüt, amikor megkaptam a vészjelzést.
Annak alapján ami történt, igazán vártam volna egy éjszakai égboltra kivetített Cage feliratot, de
a) Kora délután volt
b) Ekkora pofám nekem sincsen
c) A mobiltelefon egy csodálatos találmány és sokan nem restek használni
így a fogyókúrára fogott egomnak meg kellet elégednie azzal, hogy engem értesítettek a helyzetről.
Sajnálatos módon ez nem egy frankó akciófilm vagy kafa videójáték volt, így mellőznöm kellet a felkészülő montázs alatti epikus hangulatkeltő zenét. Mindenféle gótikus fanfár nélkül magamra kaptam a gyakorló nadrágomat, a bakancsomat és a nagy sűrűségű impakt-zselé réteggel kibélelt mellényemet, felcsatoltam a jó öreg 9 mm-es Walther PKK szolgálati fegyveremet (utólag is köszönet az inspirációért Mr. Bond), az orromra biggyesztettem a Ray Ban-emet, majd beugrottam a sötétzöld kabriómba és Vin Dieselt megszégyenítő sebességgel vágtattam át a városon a KE katonai kórházába.
Mire odaértem, már úgy éreztem magamat, mintha az Utolsó akcióhősbe keveredtem volna. Csak Tina Turner és Columbus képviselő hiányzik a képből.
Kommandósok mindenhol, néhány rangban alattam lévő tiszt parancsokat vakkant a megafonba és olyan tűzerő, aminek láttán még Chuck Norris is elgondolkozna a golyóálló mellényen.
- Uram Hendricks százados vagyok a terrorelhárító divízióból! - toppan elém egy pornóbajszos csupaizom rambo és egy gyors tisztelgés után folytatja a helyzet elemzését - A személyzet tagjai közé beépült Fekete Sárkányok 15 óra 34 perckor nyitottak tüzet és a kialakuló káoszt kihasználva eljutottak a célszemélyig. 16 óra 2 perckor a célszemély befejezte a kórházi infrastruktúra feltörését és minden védelmi rendszert aktivált. Az épületet hermetikusan lezárta, mi nem tudunk bemenni, ők nem tudnak kijönni.
- Cage különleges ügynök Hollywoodból! - tisztelgek neki - Van bármi információnk a bent rekedt alkalmazottakról?
Bravó Johnny vedd lazára a figurát. Miért nem egyből egy aláírt fényképet vágsz hozzá?
- Semmi uram. - hadarja a szokásos katonai stílusban - Mióta a célszemély átvette az irányítást nincsen információnk a bentiekről. Az IT-s srácokkat már ráállítottam a rendszer feltörésére, de szükségük van némi időre. Azt mondják, hogy egy folyamatosan változó algoritmust iktattak be rendszerbe, ami húszpercenként nullázza az eddigi haladásukat.
- Nem adja magát olcsón a rohadék. - mormogom félhangosan a nem létező bajszom alatt - Keressék meg az épülethez tartozó trafót és vágják le a hálózatról. Ezzel kiütünk néhány rendszert.
Körbenézek, hogy kicsit jobban felmérjem a terepet. Az ablakokat acélzsaluk fedik, az épület bejárataira szerelt ajtók pedig hermetikusan záró böhöm acélszerkezetek, amin még Goro sem tudná átverekedni magát.
Viszont mi a fészkes fenének barikádozta el magát, ha megszöktetni akarják az embereik?
Van valami sokkal alattomosabb szándéka és biztos vagyok benne, hogy nem csak engem akar megszívatni. Kicsinyes seggfej, de nem ennyire.
És amúgy csak nekem tűnik fel, hogy minden látható biztonsági kamera rám szegeződik? Nem mintha alapesetben zavarna, de Kanotól nem éppen tetszik, hogy paparazziskodik.
A fóbejáratot lezáró masszív fémtömb felzúg és pár másodperc alatt lesüllyed a földbe, felfedve néhány hullát és egy csúnyán szétvert folyosórészt.
- Hendrick százados! - nézek az operatív tisztre - Az egysége négy legjobbját kérem, egy viperát és egy gépfegyvert!
A fickó belevakkant párt szót a fülesébe és fél percen belül máris ott áll előttem a négy katona. Az már csak hab a tortán, hogy kerítenek nekem egy  teleszkópost arcegyengetőt, egy M-16-ost és egy fülest is.
- Húsz percenként jelentést kérek a kinti helyzetről!- nézek a kigyúrt Roccora - Benne van a pakliban, hogy ez a rohadék valami nagyon ronda dolgot tervez, szóval legyenek résen.
A katonákkal magam mögött bemasírozok a nyitott zsilipen.
Nem kell sokat várnom rá, az egyik kijelzőn mint valami elcseszett Joker, meg is jelenik Kano pofája és elkezdi mondani az ilyenkor szokásos szupergonosz monológot.
- Baba kis pszichológiai játszmát találtál ki, de mindketten tudjuk, hogy nem szánnál nekem te ilyen kegyes halált. - a szavaim legalább annyira szólnak a kommandósoknak, mint Kanonak - Ennyi nem lenne nekem elég büntetés amiért lecsaptam a kezedről Sonyát.
- Itt Cage ügynök! - szólok bele a fülesbe - Hagyjanak fel az épületbe való bejutás minden kísérletével. További parancsig az eddig kiadott utasításaim vannak érvényben és rádiócsendet rendelek el.
Kano, mintha valami nagyon elcseszett Fűrész lenne bejelenti, hogy játszana velem egyet. Természetesen filmes kvízt. Mert filmszínész vagyok...
Mínusz pont a kreativitásnak. Nem nagyon erőltette meg magát.
Megnézem a feladványul szolgáló hullát és...
Érzem megremegni a torkomat, ahogy felfogja az agyam az üzenet jelentését.
Bassza meg, ez a rohadék tudja, hogy miként másszon be a fejembe. A végén még sorsot fogunk húzni Sonyával és Jax-el, hogy kilapítsa ki az ipari préssel ezt a gennyládát.
Kell pár másodperc mire összeszedem magam és meggyőzöm magam, hogy amit látok az csak Kano perverz játéka, nem pedig a saját lányom meggyalázott holtteste.
- Doktor Szöszi. - a hangomban csak az nem fedezi fel az a halovány árnyalatnyi változást, aki nem ismer
Tudom, hogy ez még csak a kezdet és számíthatok hasonló aljas meglepetésekre tőle. De ez csak jobban megerősít abban az elhatározásomban, hogy nem csak Dina miatt fogom felütni a golyóit a koponyájába.
Még arra sem érzek késztetést, hogy beszóljak neki, hogy doktor szösz ügyvéd volt...

Hmm... Alapvetően kevesen vádolhattak olyasmivel, hogy valaha is különösen nagyszerű véleménnyel lettem volna Cage értelmi képességeiről, de arra végképp nem gondoltam, hogy eleddig még így is túlbecsültem őket. Fáradtan felsóhajtottam. Így jár a homo sapiens sapiens, vagyis a bölcs ember, ha időt és energiát szán egy efféle neandervölgyi szórakoztatására, de bonyolultabbat talál ki a "hozd vissza a labdát"-nál. Ujjaim gyorsan zongoráztak a klaviatúrán, mire a fiúkáknál az előcsarnokban a plafonról leereszkedett egy körbe forgatható gépágyú és némi hezitálás után célba vett egy nagydarab, tengerészgyalogos frizurás, fekete bőrű smasszert. Izé... Katonát.
- Kultúrbarbár - sóhajtottam. - Még hogy Doktor Szöszi? manapság már az is filmnek számít? Mellesleg valóban nem szívesen végeznék veled cánnal. Ugyan már Johnny, elég jó eséllyel túl fogod élni a mai kis találkozást. Határozott üzenetem van Sonyának, talán jobban megérti, ha a személyes papucsa magyarázza el neki. Na de ezt majd akkor, ha egyszer elérsz hozzám. Már ha addig nem hozol ki a béketűrésből teljesen.
A gépágyú elkezdett felpörögni de nem nyomtam meg az elsütő gombot. Csoda jó kis hely, mindennel fel van szerelve, hogy ne lehessen innen kitörni olyan könnyen és persze meg vannak a szokásos hibái. Minden számítógépvezérelt. Találd meg a szervert és tiéd a hely, ha nem a középkorból szakadtál ide és nem akarod kőbunkóval működtetni a CPU-t.
- Nézd meg jól Johnny fiú - sóhajtottam. - Rövid szöszke haj, csini pofi, katona egyenruha... Gyengébbek és hollywoodi kóklerek a kedvéért a mellére van írva, hogy "C. Cage"... Doktor Szöszi.. - halkan kuncogni kezdtem. - Nem kisfiam. Vissza a jövőbe... - leheltem a mikrofonba.
Hagytam neki pár másodpercet, hogy megeméssze. Minden látszat ellenére nem lehetett annyira hülye, hogy ne értse meg ennek ígéretét. Aztán vidáman újfent megszólaltam.
- Na édes kisfiam, elbuktál. Most akkor szabadon lehet választani egyet - nevettem fel. - Vagy az egyezség szerint vérmorzsalékká lövöm ezt a szép szál szerecsen csokifiút és még rendes is voltam, mert nem árasztom el méreggel a helységet. Még. Vagy... Hihihi... Vagy jön a büntetés Johnald Reagan. Hever ott pár keményebb tárgy erre-arra. kapsz huszonnégy másodpercet dönteni. Vagy a csokifiú, vagy eltöröd két ujjadat.
Amint valamelyik megtörtént egy gombnyomással megnyitottam előtte az utat. A következő szobában a feldőlt bútorok közt tíz őr hevert összebilincselve. mindegyiknek a homlokára volt szigszalagozva a karperece kulcsa. A terem közepén egy tarkopasz, két méter magas, százötven kilós emberem állt a péklapátnyi ökleit ropogtatva. Újfent felcsendült bizonyára régen várt, lágy, dallamos hangom a technikából. Nem röhög.
- Teszteld a keménységedet Johnny fiú - nevettem. - Jerry le fog neked keverni párat az istenesebb fajtából. Amíg megállod, hogy visszabassz neki egyet, vagy hogy kiterülj, ütésenként egy fickót a végén kijjebb engedhetsz az előtérbe és nem itt fog megdögleni pár perc múlva.
Minden a terv szerint. Valószínűleg kibírja. De mire ideér hozzám lesz pár kisebb törése és ronggyá lesz verve. Mondhatn tökéletes a tervezett kis párharcunkhoz.

Szóval, ha most egy sorozatban lennénk jönne az ELŐZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL spot, ami egy gyors összefoglalása lenne a pilotnak.
Ami nevesül abból állna, hogy Johnny Cage, hollywood üresfejűnek hitt szuperkaratésa és a Különleges Erők vénülőfélben lévő fenegyereke keményebbnek gondolja magát Batmannél és csak egy standard katonai felszereléssel masírozik be egy olyan katonia kórházba, amit a történet szerint az ausztrál akcentusú Joker, a Terminátor programhibás kisöccse, Kano vont az irányítása alá.
Remélem ha valaki nézi a híreket a WB gamesnél, eszébe jut, hogy ez egy frankó videójáték alapszitu lehet anélkül is, hogy megtámogatnák a marketingértékét némi DC comicsos szellemi termékkel.
Szóval jómagam és pár Predatorból szalajtott izomhegy bevonultunk a kórházba, hogy lekapcsoljuk a drága "sógoromat".
A hideg kiráz, amikor belegondolok, hogy miként kerültem családi kapcsolatba ezzel a szemétládával és még inkább nem akaródzik belelátni Cassiet abba a szőke hullába, amit ez a beteg állat csak azért hagyott ott, hogy belemásszon az agyamba.
- Pedig totál megérteném, ha több hétnyi Cage-maraton után vágytál volna egy kis trashre. - tartom fennt a pókerarcom, vagyis a nagypofájú seggfej álcáját - Tárgyaltam én ám Arnieval, Slyjal, Dwaynenel, meg még Vinnel is, hogy engedjék levetíteni a filmjeiket neked, de mindegyik azt mondta, hogy ha Seagal nem adott engedély az "életműve" rehabilitációs célzatú felhasználására, akkor ők sem fogják alább tenni a lécet.
Szemem se rebben, amikor Sonya papucsának hív.
Jó ehhez nagyban hozzájárul, hogy a Ray Ban-em ott virít az arcomon, de csak eredmény, hogy a célzott sértései nem érnek célt.
- Szeretnél te az a papucs lenni. - húzódik egy védjegyezett Cage mosolyra az arcom
A kacsintás a kamerába elmarad, mert ugye ezért nem veszült le semmit az arcunkról, ami ötszáz dolácsinál többet ér.
Jut eszembe, Goron majd be kell hajtanom azt a pénzt, ha egyszer újra találkozok vele.
- Csak valami gagyi koppintása annak. - játszom tovább a csávót, aki nem veszti el a hidegvérét egy feszült helyzetben - De ha már annál a filmnél tartunk... Nem fura, hogy a családunk női ága szeret téged félholtra verni? Dina tök jól hozta Sonya menekülttáboros alakítását és még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
Aztán persze Kano fogja magát és tovább játssza Heath Ledgert.
Beteg egy választás, szó mi szó, de mást nem is várnék egy ilyen pofától, mint ő.
A nagydarab katona rám néz és bólint egyet mielőtt megszólal.
- Szükség van a csúcsformájára, hogy elfogjuk őt uram. - jelenti ki határozottan
- Francokat. - mormogom olyan határozottsággal, mint Arnold a Kommandó nagy leszámolásában - Nem engedem meg magának, hogy feláldozza magát. Ha megteszi, elmegyek az Árnybirodalomba és cafrangosra rúgdosom annak a hátsóját, ami magából maradt.
- Uram a parancsunk az, hogy....
Kattog az óra és mi vitatkozunk. Ez így nem jó és a végén megint elvesztek pár embert. Nem érdekel az, hogy alkalmasnak tartanak-e a vezetőnek, hogy vizsgálatot fognak indítani. Az a fontos, hogy ne kelljen együtt élnem a tudattal, hogy az én lelkemen szárad egy újabb ember élet.
Meg sem várva, hogy befejezze a mondatát, szándékoltam rosszul tartva a kezemet megütöm az egyik értékmegőrző szekrényt.
Annyira hülye azért nem vagyok, hogy a mutató és középső ujjammal találjam el, mert ugye ütni azért még tudni kell, de ez nem segít túl sokat azon, hogy a gyűrűs és a kisujjam nagy eséllyel két helyen is eltört.
Próbálom humorként felfogni, hogy túlteljesítettem a kérést, de ezzel csak Kano malmára hajtom a vizet.
A fájdalom régi ismerős, de egy törés kínjára sose lehet teljesen felkészülni. Meg sem próbálom elfojtani a fájdalmas kiálltást és nyomottan zihálok ahogy konstatálom, hogy a testem védekező mechanizmusaként az alkarom izmai egy instant görccsel ökölbe rántották az ujjaimat, hogy stabilizálják a törést.
- Bizonyíték, hogy nem szimulálok. - nézek a monitorra miközben megfogom az ujjaimat és megpróbálom egyenesre feszegetni őket
Megpróbálok egy könnyebb tárgyat, mondjuk egy tűzőgépet felvenni, de fájdalmas kiáltás hagyja el a számat, ahogy újból belehasít a fájdalom a kezembe.
Asszem el kell töltenem majd egy kis időt a Wu Shi akadémián, hogy a chi gyógyításukkal helyre rakjanak....
Kano látja, hogy mi az eredmény és nyitja is a következő ajtót. Én addig keresek két rövidebb vonalzót, meg pár gumit, amivel rögtönzött sínt eszkábálok az ujjaim köré. Ütni nem nagyon fogok vele, csak ha nagyon muszáj.
A hústorony elég vészjóslóan ropogtatja a mancsait és én azért örülök, hogy a KE-enél több funkciós védőeszközökben is gondolkodnak, nem csak golyóálló mellényekben.
Az impaktzselés mellényem el fog nyelni valamennyit abból, amit kapni fogok, de attól még nem lesz kellemes az, amin át kell mennem. Persze azért egy kicsit lehet trükközni is, de ügyesen kell csinálni, nehogy Kano vérszemet kapjon.
- Csak a rend kedvéért mondom. Minden ütésed után kapni fogsz egyet a lábad közé. - nézek fel a Hulk Hogan méretű fickóra - Esetünkben ez tí...
Hát nem hatotta meg a kijelentésem.
Kaptam egy maflást a képemre, ami olyan erővel jött, mintha megütött volna az a kopasz csávó abból az animéből, amire Cassie annyira rá van pörögve.
Egyből négykézlábra esek, de Shrek nem a tisztességes játék híve. Odalép és rúg.
Egyszer, kétszer, háromszor.
Az acélbetétes bakancsa csattan akárhányszor eltalálja a törzsemet és csak az a ritka nagy szerencsém, hogy mellényem egy jó részét felfogja a rúgásoknak. Még így is úgy fáj, mintha tüzes vassal döfködnének, de próbálom kizárni a fejemből a fájdalmat és csak számolok.
Hét....
Nyolc...
Kilenc...
Tíz...
Akkor ideje összeszedni magadat Johnny.
Az ogre egyre durvábban játszik, de egyre lassabb is. A nagy méret hátránya. Ahogy nő az időtartam a két rúgás között úgy gyarapodik a becsapódás ereje. Kihasználva az utolsó támadás lendületét oldalra vetem magamat és végiggördülök a földön, megpróbálva talpra is állni a mozdulattal.
Nem mondom szépen megagyalt és be kell vallanom, hogy már nem az a Johnny vagyok, aki nekiment egy kentaurnak a Los Angelesi csatában, de kaptam ennél már sokkal többet is.
Hagrid dühödtem felhördül, ahogy megigazítom az orromon a napszemüveget és támadásba lendül.
Van egy olyan érzésem, hogy inkább utcai bunyókön szocializálódott és ezért nem igazán vár lábmunkát derék felett.
Szerencsétlenségére a spárgáimon kívül a csodás ívű, magasságú és sebességű rúgásaimról is híres vagyok, így körülbelül úgy érheti az állkapcsának hirtelen gyorsasággal nekivágódó sarkam, mint kezdő fegyencet a meglepetés a zuhanyzóban.
Eldőlni nem dől el, de látom ahogy a madárkák repkednek a feje körül.
Ez pedig azt jelenti, hogy itt az ideje beváltani az ígéretemet.
Kihasználva, hogy kótyagos és lassú a reakcióideje, a lábaim szemkápráztató gyorsasággal és hihetetlen olajozottsággal csússzannak szét növelve az amúgy is jelentős magasságkülönbséget, de a bal öklömet ideális magasságba juttatva.
Csattanás csattanást követ.
Egy, kettő, három... ... nyolc, kilenc....
Mintha csak egy boxkörtét püfölnék.
Az utolsó, tizedik csapás egy kemény felütés, amibe a testem minden erejét beleadom.
Ha az nem csapja fel a szemgödrébe a mogyoróit, akkor semmi.
Jerry - mert Kano ugye így hívta - nyüszítve terül el, én pedig csak a lábaim erejét használva felállok.
Ha egy filmben lennénk, akkor most jönne a trademark You've got Caged! beköpésem, de most nem menőzni vagyok itt.