Loki Laufeyson
Életkor
Számontartja ezt bárki is...?
Látszólagos kor
33 év. Többnyire. Általában. Könyörgöm, alakváltó vagyok, annyinak nézek ki, amennyinek akarok!
Csoport
Minden szerénykedés nélkül, isten vagyok.
Foglalkozás
Botcsinálta tanácsadó, hivatásos bajkeverő, főállású családapa (és -anya), alkalmasint az Aesir könyörületes megsegítője, ügyeletes áruló, a Ragnarök elhozója, és úgy általában a kilenc világvirág legtehetségesebb csínytevője és a hazudozás koronázatlan királya áll előtted. "Térdre!"
Play by
Tom Hiddleston. (Szeretted volna, mi? Haha. Nem.)
|
 |
Különleges képességek
Mint már mondtam, alakváltó vagyok, ami valami egészen döbbenetes módon azt jelenti, hogy bármivé és bárkivé át tudok változni. Nem, iratszekrénnyé nem. Honnan szedsz össze ennyi hülyeséget? Csak élőlényekké, de azok közül bárminek az alakját fel tudom venni: ha állatokról van szó, lehetek akár kis legyecske, óriáskígyó, sólyom, lazac vagy táltos paripa, esetleg te, az exed, a főnököd... De ha embereket nézünk, lehetek Margot Robbie, Chris Evans, vagy az a hatodrangú ripacs, hogy is hívják már, na, nem a Matt Ryan-imposztorra gondolok, hanem az a... Ja igen, Johnny Cage! Az. Sőt, azt is meg tudom csinálni, hogy Beyoncé sörényével, Natalie Dormer imádnivaló pofijával, Scarlett Johannson melleivel és Ariana Grande fokhagymapopsijával sétálgassak Karen Gillan lehetetlenül hosszú virgácsain - most pedig töröld fel a nyáladat az álladról. Igen, ami azt illeti, éppenséggel Tom Hiddleston is tudnék lenni... Meg egyébként bármelyik színész, politikus, igazából tényleg nem számít - sőt, ha kapok egy nyeletet bármelyikük véréből, még az emlékeiket is látni fogom! Hogy érted, hogy miért kell ehhez vér? Örülj neki, hogy nem tudok máshogy a fejedben vájkálni, bár lehet, nem találnék túl sok mindent odabent...
Ezen kívül mondhatjuk, hogy elég ellenálló is vagyok, legalább is az elmúlt párezer évben nagyjából megállás nélkül csorgott rám Skadi átkozott kígyójának mérge - szóval össze kell szedned magad, ha meg akarsz ölni, mert az még az Aesirnek se sikerült! De különben is, miért akarnál végezni velem...? A világnak szüksége van a káoszra, márpedig én maga vagyok a megtestesült káosz és pusztítás! De most komolyan, gondolj bele, tudnád-e, mi a rend és mi a törvény, tudnád-e, mi a jó és mi a helyes, ha nem lenne mellettük a zűrzavar és a lázadás, a rossz és a becstelen? Dehogy tudnád! Az embereknek szüksége van a polarizált világnézetre, mert nektek egyszerűen muszáj mindent binárisan felosztani, hogy képesek legyetek értelmezni a dolgokat. Ne nézz már ilyen ostobán, kérlek, a polarizált vagy a bináris szót nem érted? Mindegy, ne foglalkozz vele, a lényeg az, hogy szükségetek van rám. Na ugye, hát nem meg mondtam? Nem véletlenül az "Ezüstnyelvű" az egyik becenevem. ...Hogyhogy nem tudod, miért?! Hát nem olvasol te semmit?! ...Tudod mit, inkább haladjunk tovább.
De ha már szóba került a titulusom, azt hiszem, nem kell bemutatnom, milyen jól tudok bűvészkedni a szavakkal és rúnákkal - öt perc alatt összedobok neked egy olyan illúziót néhány rúnakővel, hogy a völvák megirigyelnék azokat a látomásokat - és legalább ugyanilyen jól dobálózom bókokkal és sértésekkel, hazugságokkal és késekkel is. Ezutóbbiakkal meglehetősen jól is célzok, legalább is előbb találom el a homlokod közepét egy dobótőrrel harminc lépés távolságról, mint hogy ki tudnád mondani, hogy Jörmungandr. Egyébként zsonglőrködni is tudok - nem csak a szavakkal, de késekkel is - bár tűzlabdákkal, hidd el nekem, még látványosabb.
És ha már a tűznél tartunk: igazi őstehetség vagyok abban, hogy lángra lobbantsam bárkinek a szívét! ...Meg az egész mellkasát. De ha igazán elfog a party-feeling, akkor akár egy egész falut is! ...Mi? Az esőerdőket? Nem-nem-nem, az nem én voltam, ez valami tévedés lesz kérem szépen! Én egészen az elmúlt pár évezredig itt nyomorogtam Midgard alatt, és oké-oké, volt néhány földrengés, meg ilyesmi, amit vállalok, de az se az én bűnöm, én csak az elszenvedője voltam mindennek, mondhatni, a körülmények áldozata...! Tudod, van énnekem egy csodaszép és hűséges nejem, Sigyn, aki volt oly jó hozzám, hogy évezredeken át ücsörgött mellettem, és bár kiszabadítani nem tudott, de azért hozott egy kis vájlingot, amibe felfogta a kígyómérget, hogy ne a képembe csöpögjön... Irgalmas egy asszony, az, de láttál te már olyan vödröt, ami nem telik meg soha? Na, hát ez se volt olyan. Szóval Sigyn néha kénytelen volt elmenni és kiönteni belőle, amit összegyűjtött. De azért meg már hadd ne kérjek elnézést, mert üvöltök és vergődök a saját fiam beleiből csomózott béklyóim között, amíg marja a pofámat a méreg... Jó, hát Midgardon meg olyankor végigsöpört néhány szökőár és földrengés, bicsi-bocsi, szar lehetett. A lényeg a lényeg, rendben, ezeket tényleg én csináltam, de az esőerdők felgyújtása nem az én saram, azt nem kenitek rám. Tudom, hogy én vagyok az emberi aljasság két lábon járó karikatúrája, de amit ti csesztetek el, azt ti javítjátok meg. De ne aggódj egy percig se, segítek majd a rendrakásban, esküszöm. Hogyne! De még mennyire! (Amikor majd elpusztítottam a világot, utána már nagyon könnyű lesz újjáépíteni bárkinek...)
Moralitás
Moralitás...? Na ne szórakozz velem, nálam már csak a Ragnarök volt pusztítóbb, amikor elhoztam nektek!Jellemrajz
Nagyon szeretek beszélni, és minden szerénykedés nélkül kijelenthetem, hogy istenien is csinálom. De ami azt illeti, a titulusaim többet mondanak rólam minden jellemrajznál. Tudni illik, én vagyok az óriás Fárbauti és az óriásnő Laufey, avagy Nál Fia, Býleistr és Helblindi Fivére, a Farkasnemző, Ván Szörnyének, Fenrirnek Atyja, a Mérhetetlen Szörnyetegnek, Jörmungandrnak, a Midgardot körbeölelő kígyónak Apja, Helnek, a Holtak Királynőjének Nemzője, Angrboda, az óriásnő Ura, Narfi és Vali Apja, a Valkűr Sigyn Férjura, Odinnak, Mindenek Atyjának Vértestvére, A Nyolclábú Paripának, Sleipnirnek Szülője, Odin és az Aesir Gonosz Kísérője és Segítője, az Óriások Tolvaja, Idunn aranyalmáinak és a Brisingamennek Elorzója, Sif fürtjeinek Sértője, az Istenek Ellensége, a Gonoszságok Koholmányosa, a Ravasz Isten, a Viszályszító, az Istenek Rágalmazója és Megcsalója, az Ezüstnyelvű, a Tüzek Istene, a Légben Járó, Baldr Elveszejtője, a Megbéklyózott Isten, a Ragnarök Elhozója, az Áruló, a Cselszövő...
Hé, ez már majdnem több név, mint amennyi annak a sárkányokat szülő bigének van! Na, kell ennél jobban bemutatnom magam? Ugye, hogy nem. Már ne is haragudj, arról, hogy egy betűt nem olvastál el a rólam szóló legendákból, nem én tehetek, és különben meg örülj, hogy mérhetetlen haragomtól és pillanatnyi szeszélyemtől vezérelve nem csináltam még belőled egy kupac hamut. Nem éppen a türelmemről vagyok híres, szóval haladjunk is tovább!
Megjelenés
...Tényleg...? Nézz már rám, most komolyan. Jó, egy párszor elmondtam, hogy bármilyen külsőt fel tudok venni, de van saját alakom is - ez itt. Igen, hosszú, dús és vörös hajam van, tele fonatokkal, tollakkal, csontgyöngyökkel és csatokkal. Mondom vörös. Nem fekete! Lángvörös! Szerinted viccből kaptam a "Lánghajú" nevet?! Olyan vörös, mint a kaliforniai erdőtüzek lángjai! A szemeim színe pedig... változó. Mikor mihez van kedvem.
Egyébként, tényleg nem értem, hogy sikerült fekete hajjal elterjednem a köztudatban, amikor még annak a szerencsétlen Hiddlestonnak is szép rőt fürtjei vannak, és bár a nyomomba se ér stílusban, azért egészen jóvágású ő is, csak hiányzik az arcáról valami sármos kecskeszakáll. Az nekem van, mint látod, sokkalta jóképűbb is vagyok vele, még a vigyorom is dögösebb! Milyen hegek...? ...Ah. Hogy azok. ...Csak tudnám mitől tört meg az illúzió. ...Hát, az úgy volt...
Nos, szóval, egy verőfényes reggelen, amikor csiviteltek a madarak és virágoztak a fák és döngicséltek a méhek, azzal az elhatározással ébredtem fel, hogy nekem muszáj levágnom Sif kisasszony földig érő, aranyszínű, göndör fürtjeit a fejéről, mert csak. Meg is tettem, halálra is röhögtem magam szegény pára arcán, amikor belenézett a tükörbe - csak hát tudod, volt egy kis bibi a dologban, mert Sif történetesen Thor barátunk nője volt. Engedd meg, kérlek, hogy illusztráljam a problémát:
Ez itt Thor:
Ez pedig én vagyok:
Az a legelső pillantásra látszik, hogy kettőnk közül én vagyok a jóképűbb, és ha drága kis unokaöcsém szóra nyitja száját, az is nyilvánvaló lesz, hogy Sif sem az eszéért szerette - hanem a Möjmöj nyeléért, mi másért? - de hát... Khm... Nem részletezném a kelleténél tovább, a lényeg, hogy megígértem neki, hogy szerzek én még szebb új hajkoronát is a kedves asszonyának, csak ugyan legyen már oly kedves és engedje el a nyakam... Ezek után le is mentem a törpökhöz Svartalfheimbe, és nem csak azt buliztam ki, hogy kovácsoljanak szép új hajat Sifnek, de még a Skidbladnir-hajót és a Gungnir-dárdát is megszereztem, aztááááán... Aztán fogadtam két másik törppel, hogy ők biztos nem tudnak három olyan csodát csinálni, mint amiket Ivaldi fiaitól szedtem össze, vagy ha igen, hát vegyék a fejemet. Na, erre a kis rohadékok megcsinálták, az aranyszőrű Gullinbursti vaddisznót, a Draupnir-gyűrűt és a Mjölnirt. Igen, a kalapácsot. Aztán persze hiába értem vissza a cuccokkal hamarabb Asgardba, és adtam oda az isteneknek a törp csodákat, ez a két kis nyomorult utánam jött, és követelték, hogy hadd vágják le a fejemet, az alkunk szerint.
Én meg erre közöltem velük, hogy no-no, a fejemben fogadtam, a nyakamról nem volt szó! ...Úgyhogy ezen felbuzdulva rám vetették magukat és bevarrták a számat. Mintha ez bármikor is megállított volna abban, hogy lyukat beszéljek mások hasába - bár ami azt illeti, a törp cérna aljas egy találmány, ugyanis nem lehet elvágni... Hogy hogy szabadultam meg tőle? Kitéptem, aranyom. Innen a hegek - a többi pedig a kígyóméreg.
Előtörténet
...Most komolyan énekeljem el neked az Eddák felét...? Huhha, hát ez hosszú lesz, guríts ide egy hordó mézsört, üssük csapra, és... Ismereeeed?! Nem mondod komolyan?! Oké, talán mégse vagy teljesen reménytelen eset, na, hát most sikerült meglepned! És melyik a kedvenc éneked belőle? ...A kör? Milyen kör? ..."Kör közepén állok, körbevesznek jó barátok..." MI?! Az eposzról beszélek, az istenek tetteit és az én ármánykodásaimat megéneklő, ősi stanzákról, te szerencsétlen nyomorult, mi a nyavalyát kornyikálsz itt nekem össze?! ...Látom, rád is cseppent valami a Költészet Mézsöréből, amikor Odin részegen félrelöttyintett egy kicsit az üstből...
Tudod mit, majd szépen fogod magad, felmész az internetre, és elolvasod a skandináv mitológia rám eső részét. Még mit nem, ha a Marvel-filmeket le tudtad torrentezni, akkor ez is menni fog - nekem is csak két órát kellett eltöltenem ebben a varázslatos-virtuális negyedik dimenzióban egy netkávézó egyik gépénél, hogy beigazolódjon, nagyon is rátok férne egy Ragnarök. ...De tényleg. Ti beteg állatok...
Khm, na jól van, ha már ennyire szépen kérted, esetleg azt elmesélhetem, hogy már a fogantatásom is legendákba illő volt: Fárbauti, az óriás, villám alakjában csapott a karcsú és sudár Laufey, az óriásnő fatestébe, és a leveleket elemésztő lángokból születtem meg én. Hogy mi bajod?! Dehogyisnem vagyok isten, ne idegesíts fel! Odin, a Mindenek Atyja, az az Odin, az a félszemű féleszű, vértestvérévé fogadott - és hülye lettem volna nem beköltözni Asgardba, az istenek körébe! Ehh, de jó is volt...! Csak aztán történt ez meg az, néha segítettem nekik, néha kicsit elárultam őket, de aztán a legtürelmesebb istennek is elfogy egyszer a türelme - így kötöttem ki, vagyis kötöttek ki engem Midgard mélyén, hogy ott szenvedjek az idők végezetéig, míg el nem jő a Ragnarök. Na, hát a franc se gondolta volna, hogy egyszer tényleg eljön, és Shao Kahn lesz a vezíre!
Nem volt nehéz dolga azzal, hogy elfoglalja Asgardot, igazából ténylegesen csak annyit kellett tennie, hogy kiszabadítson, én meg hálám jeléül, amint kipislogtam a szememből a mérget, már mentem is, hogy kiszabadítsam Fenrirt, és aztán meg se álltam a Holtak Birodalmáig, ahol Hel már csak rám várt, az óriások seregeivel együtt... És akkor...!
...Látnod kellett volna...! Megreszketett a gyökerétől az utolsó levélkéjéig az Yggdrasil, és tekergett Jörmungandr, a Világot körbeérő kígyó, de úgy, hogy attól a tengerek hullámai a hegyek havas csúcsáig csaptak fel, és e tajtékzó vízfalakon táncolt a Naglfar, a holtak körmeiből épült hajó, én pedig ott álltam rajta Hrym mellett, és kacagtam, ahogy csatába vonultunk az Aesir ellen! Betelt a bosszúm!
Lehet, hogy úgy kellett volna lennie, ahogy a Völuspá szólt, és mindannyiunknak meg kellett volna akkor és ott halnia... De hát számított arra bármelyik völva, hogy Shao Kahn eljövendő Asgardi hadjáratát becézzük mi az Istenek Alkonyának? Nem hát. Még én se, pedig én aztán tényleg mindenre fel vagyok készülve - és mint tudod, elég könnyen alkalmazkodom is. Meg aztán, ez a drága jótét lélek nem csak, hogy kiszabadított, de megadta nekem azt az elégtételt is, hogy végignézhettem, ahogy Fenrir elevenen felfalta Mindenek Atyját, Odint, és Vidarr nem állhatott bosszút az apjáért! De még Thor sem végzett Jörmungandr-al, Asgard népe pedig kénytelen volt elfogadni az új urát. És ki van most emellett az új úr mellett, mint tanácsadó és szórakoztató, na, ki? Hát én, ki más?! Háh! Még szép! Aki ellenállt, az vagy halott, vagy rab, vagy... Hehe.
Jajj, ne fárassz már a hülye kérdéseiddel, régen volt ez, régebben, mint hogy az Idősebb Istenek kitalálták volna a Mortal Kombat viadalát. Azóta persze elég sokminden történt, hogyne, nem Asgard volt az első, és nem is az utolsó birodalom, amire Shao Kahn-nak fájt a foga, ilyen volt a szép Edenia is, ahonnan őcsászári felsége összeszedte Kitanát, meg akkor már gyorsan csináltatott belőle egy másolatot is, csak a biztonság kedvéért, és ha már úgyis benne volt a dologban, még kicsit fel is turbózta Mileenát kicsit... A hódításokban meg Edenia után persze jöhetett volna Midgard, vagyis a Földi birodalom - nnnna, és itt kezdett el bonyolódni a sztori, de mivel így is mindjárt kiesik mind a két szemgolyód a helyéről ennyi új infó után, inkább ugorjuk át az intrikázást és a politikát. A felét úgyis én csináltam, a másik felét meg úgyis rám fogják. A lényeg a lényeg, hogy hőn - legalább annyira, mint Odint - szeretett kiszabadítóm a Földi birodalomért folytatott huzavona közben kicsit túlságosan is magára haragított egy bizonyos idősebb istenséget, és hát ez a konfliktus pont olyan véget ért, mint milyenre számítani lehetett... Most őszintén mondd meg nekem, kit lepett ez meg? Engem, bevallom, nem nagyon - az már annál inkább, hogy annyi lehetséges utód közül éppen az a szépmosolyú klónkislánya volt képes felverekedni magát a trónra utána, de ami azt illeti, kivételesen nem voltam egyedül a véleményemmel... Hajh, hát nem csodálatos, amikor a hozzád legközelebb állók közül szúr valaki hátba? Olyan régi séma ez, de sose unom meg! Ez történt Mileenával is, szóval most épp a volt tanácsadója, Kotal Kahn uralkodik a Külső világ fölött, és mi sem bizonyítja jobban, hogy elődjével ellentétben ő nem egy megalomániás rohadék, mint a Reiko-egyezmény... Ha engem kérdezel, azóta kicsit uncsi már arrafelé az élet...
Nem úgy, mint itt a Földön! Shinnok ámokfutása valami egészen frenetikus volt! Utoljára Shao Kahn idejében láttam ekkora káoszt és pusztítást, de állítom, hogy ez még azokat is felülmúlta! Esküszöm, szinte már-már fizikailag fájt, hogy nem én vihettem véghez személyesen - na persze, azért a dekapitációt érte, ha lehet, kihagytam volna...
Nnna, és most elég legyen a töriórából, ha elmondanám, mi miatt vagyok itt, meg kellene öljelek. Nem mintha valaha is lelkifurdalást okozott volna egy ártatlan ember halála, de mire holnap felébredsz, úgyis azt fogod hinni, hogy csak túl sokat piáltál már megint, és persze, hogy megfogadod, hogy te ugyan soha többet még csak rá se nézel semmi alkoholra, de mindketten tudjuk, hogy holnap este is ugyanilyen csatakrészeg leszel... Szóval, én most megyek, imádnivaló közönség voltál, további jó szórakozást, de ha nem haragszol, sürgősen meg kell találnom valamit.
Kezdőlap
