Érdekellentét - Scorpion & Erron Black

Kezdem úgy érezni, hogy a munkaadóm számára fokozatosan ködösül el a szakmai kapcsolatunk tényleges mibenléte és egy fajta drága, de hatékony császári végrehajtóként kezd rám tekinteni, akit felhasználhat a politikai céljaira.
Annak ellenére, hogy igen tisztességes summát ajánlott fel, mégsem füllik a fogam ehhez a melóhoz.
Másnak felárat is számolnék azért, hogy élve szállítsam le a célpontot, de maga a tény, hogy azért kell elhagynom a Külső világot, hogy elkapjak egy földi bűnözőt és ezzel még közelebb hozzam egymáshoz a két birodalmat....
Nos, fogalmazhatunk úgy, hogy a béke nem éppen a legjobb barátja az én szakmámnak.
De a pénz az pénz.
Bár ennek a világnak a szülötte vagyok, de az elmúlt két évszázad alatt egy kezem meg tudom számolni, hogy hányszor jártam ebben a birodalomban és mindig elborzasztott, hogy mennyit és milyen irányba változik a világ.
A niggereket először kivakarták a szarból és szavazati jogot adtak nekik. A nőknek is kinyitották a csipáját, manapság pedig már mindenki eldöntheti, hogy férfinak, nőnek, málhás szamárnak, vagy ördögszekérnek gondolja-e magát.
A divatról már nem is beszélve. Egy-egy szemérmetlenebb lotyó ízlésesebben öltözött Edge City legaljább kupijában, mint egy jelenkori férfi.
Talán nem kellene ilyen dolgokon lamentálnom miközben dolgozom, mégis annyi változás van ebben a világban, hogy önkénytelenül is elmerengek bizonyos dolgokon.
Meg ezzel elnyomom azt a késztetést, hogy kilőjem azt a gusztustalan rikító rózsaszín feliratot, ami a képembe világít, miközben egy magaslati pontról kémlelem a célpontom mozgását.
Rajtam fog csattanni a Vörös Sárkány ostora, amiért Kotal megbízásából leszállítottam Blade tábornoknak ezt a szukafattyat, aki a Tokiói klán vezetéséért felel, de merem remélni, hogy a munkaadóm lesz olyan nagylelkű, hogy biztosít némi védelmet, ha már belekevert a földi ügyekbe.
Magam elé lendítem a hátamon hordozott winchestert és a vállamhoz szorítva a tusát elkezdem kémlelni a terepet olyan felületeket keresve, amiket kihasználhatok a lövedékek irányváltásához.
Ha egyenes vonalú lövést használok, akkor csak azt érem el, hogy ez  hitvány szarházi távolabb kerül tőlem, de ha kihasználom a geller adta lehetőségeket, akkor magam felé is terelhetem.
Mielőtt elsütném a ravaszt, rövid időre bent tartom a levegőt, hogy minél pontosabb legyen a célzás, majd dörren a fegyver és a visszarúgás a vállamnak préseli a puska teljes súlyát.
Két golyó reppen ki gyors egymásutánban és a férfi előtt lévő lámpavasról visszapattanva a homloka közepén találja el a mellette haladó két testőrt.
A célpontom pont azt csinálja, amire számítottam.
Megijed, észre sem veszi, hogy a golyók gellert kaptak, hanyatt fordul és inaszakadtából futni kezd felém.
Kotal azt mondta, hogy élve kell leszállítanom. Azt nem, hogy épen.
Ismét a vállamhoz szorítom a fegyvert és becélzom a térdét...

A Földi Birodalom megvédése nem mindig arról szól, hogy igyekszünk elkerülni mindenféle konfliktust. Időnként pont, hogy vállalnunk kell némi összetűzést. Ezért is mentem bele hogy segítek Takedának és Kenshinek felszámolni a Vörös Sárkányt. mindenkinek sokkalta jobb és békésebb lesz az élete, ha az emberiségen élősködő férgeket eltakarítjuk. Talán az SF életét is megkönnyebbítem, ha a tokiói vezérüket kiiktatom. Sakato Yarushito pont ezért került fel a listára. A Vörös Sárkány tokiói vezéreként, igen sokat tesz az alvilági élet szervezéséért. Ha kiiktatom Yarushitot, azzal nem csak, hogy megbomlasztom a Vörös Sárkányt, de az SF-nek és Kenshiéknek is megkönnyítem a dolgát. Egy olyan befolyásos alvezér halála, mint Yarushito, határozottan meggyengíti a Japán szervezetét a Vörös Sárkánynak. Az a pletyka járja ugyanis, hogy vasmarokkal tart rendet, ha ő meghal, a Japán szervezet meggyengül és belharcokba kezdenek. Ez lehet Kenshiéknek a nagy esély, hogy használható infóra bukkanjanak és könnyebben számoljanak le a saját célpontjaikkal. Yarushito azért is lett az én célpontom, mert állítólag nem könnyű megölni. Takeda és Kenshi is remekül képzett harcosok, de mindhárman egyetértettünk abban, hogy Yarushito az én emberem, különösen azért, mert mielőtt beállt volna a Vörös Sárkányhoz, nindzsa volt maga is. Szerencséje volt, hogy nem a Shirai Ryu tagja volt, mert akkor jóval korábban meghalt volna. A rohadék minden nap elment a helyi Shinto szentélybe imádkozni, mintha az ilyen áruló fattyaknak járna valamiféle megváltás. Az útvonala ismert volt előttem, bejártam a lehető legalaposabban. Pontosan azért, hogy tudjam, honnan lehet a legkönnyebben lesújtani rá, illetve, egyik képességemet előkészítve, kellő helyismeretet nyerjek. Bármikor ki-be tudok teleportálni az utcáról az épületekbe, így észrevétlenül fogom tudni követni, amikor arra kerül a sor.

Tulajdonképpen amikor eljött a napja, hogy Yarushitot elkapom, minden a legnagyobb rendben ment. Tudtam hová megy és hol fogok lecsapni rá. Azzal azonban nem számoltam, hogy valaki más is pályázik a bőrére, meglepetten vettem tudomásul, hogy valaki kilőtte a testőreit. Az utcára kifröccsenő vér és agydarabkák arról árulkodtak, hogy fejlövés végzett velük. Yarushito persze elindult rohamtempóban a másik irányba, nekem ellenkezőleg. Távolodott, szóval abba az üres, földszinti lakásba kell teleportálnom. Csak alig volt 15 méterrel távolabb. a teleportálás egyáltalán nem lassú helyváltoztatás, mégis, mire a lakásba értem és az ablakhoz léptem újabb lövés dördült. Úgy tűnik valaki élve pályázik rá, ugyanis a két testőr kilövése nem volt célszerű, ha célpontomat akarták volna kiiktatni. Egyszerűen elég lett volna kilőni a két testőr közül, de nem, valaki elárulta a szándékát, azáltal, hogy a két testőrrel előbb végzett.  Ez az én üzletem! Yarushitonak össze esni sincs ideje, a kunaimmal ugyanis még álló helyzetében kapom el és rántom be az ablakon keresztül. Az átlag utca emberének úgy tűnhet, mintha a fazon beugrott volna egy ablakon, elkerülendő bármi folytatását a megpróbáltatásainak. Csak egy megfelelően képzett személy láthatta, hogy valaki "segített" neki beugrani az ablakon. Az SF azonban nem tervezett semmiféle akciót a krapek ellen, ők ugye nem ilyen módiban nyomják. valószínűleg, ha ők küldenek valakit, az illető mesterlövész egyenesen az alvezért végzi ki, nem pedig a testőröket.

Célpontom a szobában fetrengett, nem azért mert rohadtul fájt a térde, de azért is, mert az előbb fejelt be egy hőszigetelt ablakot.
- Ki a rohadás vagy..? - kérdezte, miközben próbálta magát össze szedni. Tekintve, hogy ellőtték a térdét és befejelt egy ablaktáblát elég virgonc. Ruhámról, pernyeként pereg le az álcaképpen viselt különleges anyag és tűnik föl az az alak, akit Scorpionnak ismernek a megfelelő körök. Elsőre csak a ruha színét, a sárga-fekete összeállítást, látja a férfi és meglepetésében kiköp.
- Shirai Ryu? Az nem lehet, Hasashi nem adhatott parancsot... - ekkor pillant föl és pillantja meg magát a Shirai Ryu nagymesterét, vagyis engem. Szemei elkerekednek.
- Ki akar neked keresztbe tenni Yarushito? - tettem fel a kérdést, ügyesen megbundázva, ugyanis azt tudhatja, hogy a Shirai Ryu nem használ lőfegyvereket. Márpedig testőreinek halála és térdének ellövése, egyértelműen golyó által történt.
- Nem tudom ki az a hülye.. aki beleköt a Vörös Sárkányba. Mit akarsz tenni Hasashi? - a Fekete Lótusz klán nem volt túl nagy és a Shirai Ryuhoz, soha nem ért fel. Mégis tagjai nagy tiszteletnek örvendtek a többi klán szemében.  Ez a rohadék, mégis egyszerűen átpártolt a Vörös Sárkányhoz és akik nem akarták követni, azokat megölte vagy megölette. Teljesen véletlen lenne, hogy most mégis összefutnak az útjaink? Nem, nincsenek véletlenek. Ez a féreg szégyent hozott a klánokra, szégyent hozott a saját klánjára. Szégyent hozott a nevére. Vérrel mosom le mindazt a szégyent, amit okozott, az Ő vérével. Lassan húzom elő a Katanámat, amely végül vörösen felizzik és meggyullad.
- Itt a vége Yarushito, viseld méltósággal...

Egyszerű megbízás és jól fizet. Legalábbis ezt mondta Kotal. Van azonban ennek a dolognak néhány buktatója.
Egyrészt az egyszerű kifejezés alatt elég mást értünk. Nekem azt jelenti, hogy gyorsan, magamat nem visszafogva végzem el a munkát. Ebbe pedig beletartozik pár átlőtt koponya is.
Ő pedig teljesen mást ért ez alatt a szó alatt.
Ezzel pedig elérkeztünk a másrészthez is. Vissza kellett térnem a szülővilágomba, ami alaposan megváltozott az elmúlt majd két évszázad alatt. Ez pedig megint nem teszi könnyűvé a munkámat.
De nem panaszkodni vagyok itt, hanem elvégezni a megbízásom. A célpontom, Yarushito éppen most jött rá, hogy senki nem már őt és a gellert kapott golyóktól megtévesztve az én irányomba kezd el futni.
A célkeresztben itt a térde, én pedig meghúzom a ravaszt.
Csak a soha nem kopó éles szemem miatt látom, hogy mi történik valójában és ezen tulajdonságom miatt látom, hogy mi miatt vétettem el a célt.
Yarushito jobb vállába becsapódik valami késszerű fegyver, ami egy lánchoz kapcsolódik, majd berántja az egyik közeli épület ablakán.
Csodás.
Egy versenytárs is szemet vetett erre a féregre.
Cseppet sem vagyok egyezkedős hangulatban és még kevesebb kedvem van ahhoz, hogy valakivel vitázzak a préda tulajdonjogát illetően. De minden jel arra utal, hogy kénytelen leszek valamelyiket megtenni, mert jelen pillanatban úgy néznek ki a dolgok, hogy ellopták előlem a skalpot.
Átdobok egy kötelet a korláton, majd magam is átlendülve ereszkedek le az utca szintjére és sebes léptekkel kezdek el rohanni az ablak felé, ahol ez a mocsok eltűnt. Segítségemre van az az orrhangúnak tűnő óbégatás, amit amiatt hallat ez a barom, hogy átrepült egy fél centi vastag üvegen, ami minden bizonnyal több helyen is felsértette a fejét és a felsőtestét.
Akárki is támadt rá erre a fickóra nem fog sokat teketóriázni, így muszáj vagyok  az egyik bombámat bedobni az ablakon, hogy nyerjek pár másodpercet magamnak.
A külső világi homokkal töltött fegyver lapos ívben repül be az összetört ablaktáblán és a robbanó gyutacs az egész szobát betölti a felszálló porral, ellehetlenítve a látással való tájékozódást pár másodpercre.
Ha van egy kis esze, a célpontom ezt felhasználja arra, hogy kereket oldjon.
A robbanás villanásában azonban két sziluettet látok. Az egyik földön heverő japán gengszter öltönyös alakja, a másik viszont eléggé nem ebből az időből származónak tűnik.
Hezitálás nélkül rántom elő a revolvereimet és egy gyors sorozatban röpítem felé az összes töltényt, ami a fegyverekben található, a támadó mellkasát célozva.
Futás közben ez egy elég komoly mutatvány lenne egy átlagos pisztolyhőstől, de nekem két évszázadom volt a képességeim csiszolására, így sokkal több esélyem van a találatokra, mint egy zöldfülű kölyöknek.

Magán szorgalomból kivégezni egy bűnözőt, aki a pénz, a hatalom és az olcsó nők ígéretéért elárulja a klánját, tiszta munka. Nincs megbízó, így pénz ugyan nem jár érte, de a megbecsülés és a tisztelet, amiért kivégeztem ezt az áruló férget tovább növeli a Shirai Ryu hírnevét. Nem árt néha jóban lenni a többi, kisebb nindzsa klánnal sem és nem csak azért, mert sosem lehet azt tudni, hogy mikor lesz szükség a segítségükre. A Shirai Ryu és a Lin Kuei, a két legnagyobb tiszteletnek örvendő nindzsa klán bizony jó példával kell álljon elő. Ezt követeli a becsületünk és az a tény, hogy a Földi Birodalom megvédése, ha nem is mindkettő, de a Shirai Ryunak biztosan a legfőbb  célja. Éppen ezért nem volt bennem semmilyen hezitálás, amikor a Vörös Sárkány tokiói alvezérének kivégzése céljából megemeltem katanámat, hogy egyetlen tiszta suhintással elválasszam a fejét a törzsétől. Erre azonban nem került sor, ugyanis a támadó, aki kilőtte a két testőrt, előbb érkezett a helyszínre, mint ahogyan azt számoltam. A gránát berobbanása után, alig pár gondolatnyi idővel később már vetődtem is a szoba valamely bútordarabja mögé. Nem egy félbolond tarkata vagyok, így nagyon is tisztában vagyok a lőfegyverek jelentette veszélyekkel. Döntésem egyáltalán nem volt helytelen, hogy az ugrást választottam, hiszen az első dördülés után, izzó fájdalom hasítja végig bal vállamat. Nehéz lenne megmondani, hogy azért kerültem el a pontos találatot, mert a Shirai Ryu nagymestere vagyok, vagy ellenfelem azért talált el, mert kiváló céllövő. Ruhám a vállamon felszakadt és vékony csíkban szivárogni kezd a vérem. Hajszálon múlott, hogy ne csak a bőrt súrolja, hanem a húsba is belemélyedjen. A lőfegyverek egyik jellegzetessége, hogy után kell tölteni. Így az újabb lövések után, különösebb teketóriázás nélkül teleportálok, a hang alapján helymeghatározott pisztolyhős mögé. Kiváló manőverezés, becélzott területből való kikerülés az én malmomra hajtja a vizet. S bár látásom még nem tisztult ki tökéletesen, de tekintve, hogy néma csendben érkeztem a támadó háta mögé, köszönhetően a teleportáció adta lehetőségnek, egy villámgyors előre rúgással igyekszem legújabb "barátomat" besegíteni az ablakkereten keresztül a szobába. A lőfegyver használat minden bizonnyal komoly koncentrációt igényel, így szüksége lehetett egy kis hátmasszírozásra, amit, ha talált a rúgásom, akkor meg is adtam neki. Ingyen és bérmentve. Szakképesítésemre még lehet némi panasza, mert valószínűleg, most sajog a háta.

Ezzel egy időben pillantom meg, az öltönybe öltözött disznó szökési kísérletét. Ha a pisztoly hősnek eddig lövése sem volt arról, hogy kivel akasztotta össze a bajszát, akkor most elárulom magamat.
- Gyere csak vissza! - a láncra erősített kunai kés telibe kapja az öltönyös gengsztert és egy ügyes mozdulattal megindítom magam felé. Tekintve, hogy a pisztolyhőst betessékeltem a helyiségbe, ha csak nem bukik le az érkező fazon elől, akkor szemből telibe kapja a Vörös Sárkány tagot. Kényelmetlen lehet egy véres fejű fazonnal összecsókolózni, közvetlen a Skorpióféle hátmasszázs után. De, ha van is olyan szerencséje, hogy elkerüli az ütközést, egy kellemes ütéssel állítom meg Yarushito mozgását és tartom magam elé húspajzsnak a céllövöldéssel szemben.
- Eltévesztetted a címet, ez nem a texasi vásár! - én pedig rohadtul nem vagyok műanyag kacsa, hogy céllövöldéset játszanak velem. Mert rohadtul nem mind kacsa, ami sárga. Miközben egyik kezemmel tartom az öltönyöst, másik kezembe lassan előre csússzantok egy kunait, amely pengéje le van kezelve a Shirai Ryu egyik speciális mérgével. Nem halálos, mindössze igen erős idegnyugtató, aki bekap belőle egy keveset, az egy rövid időre hülyébbnek és tehetetlenebbnek fogja érezni magát, mint egy nyáladzó kérődző. Márpedig, ha nem számolok rosszul, akkor ellenfelemnek legalább fel kell tápászkodnia a földről és célzásra emelnie a lőfegyvereit, különben mit sem ér velük. Ez pedig bőven elég idő, ahhoz, hogy bármit is próbálkozik tenni, akkor nyakába kapja  Yarushitot, mert rárúgom, mint texasi apuka, a lánya szeretőjére az ólajtót. Már pedig, ha jól sejtem, a fazonnak élve kell a muksi.
- Ki vagy te? - a kérdés némi elterelés, ugyanis fél pillanattal később Yarushito bordái közé szalad a kunai pengéje és közvetlen ezután, a ki nem mondott fenyegetésemnek eleget téve, rárúgom ellenfelemre. Biztosan el akarja vinni teázni, szóval megadom neki a lehetőséget, hogy  barátságos ölelést követően, elszórakoztassák egymást. Yarushito a mérgezett pengének köszönhetően rongybaba módjára kapaszkodna a férfibe, ha minden úgy megy, ahogy azt elterveztem. A vérzés fog vele végezni, kijár neki a lassú halál. Nem ragaszkodom hozzá, hogy fejetlenséget hagyva maga után, távozzon erről a létsíkról.

Talán nem volt a legjobb ötlet ennyire meggondolatlanul belevetni magamat a harcba, de ha a célpontomat élve kell leszállítanom Blade tábornoknak, akkor vállalnom kell a rögtönzés kockázatát.
Ahogy látom a felszálló homok ködén keresztül, a nindzsának kinéző támadó próbál fedezékbe vonulni, de az egyik kilőtt töltényem elkapja a vállát. Nem tudom, hogy milyen súlyos lehet a sérülése, de ha van egy kis szerencsém, akkor a lövedék vagy az egyik artériáját roncsolta meg, vagy lyukat ütött a felső vállizmok alatt megbúvó kis izomkötegben, aminek a sérülése egy jó időre megfosztja a tulajdonosát a kar felemelésének képességétől.
Próbálnék lassítani, hogy legyen időm tárat cserélni, de hirtelen hátulról fájdalom nyilal a hátamba és a testem átveszi a rám támadó rúgásának lendületét, így néhány kontrollálatlan lépés után én is bebuckázok azon az ablakon, amin a sárga bűnöző is átesett.
Nem mondom nem éppen kellemes összeszedni néhány felületi sérülést, ahogy átesek az üvegen, de szerencsémre a bőrből készült ruhám és a maszkom megvéd attól, hogy csúnyán összekaristoljam magamat, a karjaimnak meg csak a külső része karcolódott meg, így néhány órán belül már semmi nem fog emlékeztetni arra, hogy átestem az ablakon.
Próbálok körbe nézni, de a felszálló homoktól nem sokat látok.
Csak most jut el a tudatomig a felismerés, hogy sehol sem láttam másik orgyilkost rejtőzni, amikor felmértem a terepet, így vagy elsiklottam valami felett, vagy valaki mocsok gyorsan tud helyet változtatni, hogy így hátba kaphatott.
Négykézláb állva kitapogatom a pisztolyaimat és éppen eltenném őket, amikor egy lánc csörrenését hallom meg, ami mellé egy jellegzetes és eltéveszthetetlen csatakiáltás is járul.
Hogy az a rézbőrű kurvapecér rittyentené meg az anyja picsáját!
Ötven évente egyszer jövök a Földre, erre olyan balszerencse ér, hogy Scorpionnal kell összerúgnom a főutca porát.
Hallom, amint a lánc végére rögzített dobótőr a vágott szemű vállába csapódik  és a hirtelen rántás zajára lelapulok a padlóra, hogy ne sodorjon el, amint kirepül az általa ütött lyukon.
Elteszem a pisztolyaimat és újabb bombákat készítek elő.
A nindzsa provokációjára nem válaszolok. Inkább fülelek.
Scorpion valószínű lefoghatja a célpontot, mert közel egy irányból jön a hangjuk.
- Meglep, hogy nem hallottál még rólam. - kiálltok az ablak mögött guggolva a homok bombákkal a kezemben - Erron Black vagyok. Mellesleg átkozottul tudnék örülni annak, ha élve tudnám elvinni ezt a rizszabálót Blade tábornoknak. Tudhat egy-két olyan dolgot, ami jól jöhetne a Különleges Erőknek.
Nem tudom, hogy mit ártott ez a pofa a Shirai Ryunak, de nagyon remélem, hogy fogok tudni hatni Scorpion józan eszére, mert semmi kedvem leállni verekedni vele.
Hallok valami nyikkanásszerű hangot, majd sárga teste ismét csak bevágódik az ablakon.
A nindzsa verekedni akar és a virtuskodása most az én malmomra hajtja a vizet.
Az ő oldalán oldalán ott van a teleportáció képessége, így csak úgy tudom kiegyenlíteni az erőviszonyokat, ha rontok a látási viszonyokon. A falhoz lapulva kidobok három bombát, mindet kicsit különböző irányokba, hogy jobban eloszoljon a felszálló homok. Addig én felnyalábolom a gengszter testét és miközben megkeresem az ajtót konstatálom, hogy nagyon nem jó, hogy ragacsos nedvességet érzek a hátán egy olyan helyen, ami azt feltételezi, hogy kapott egy artériát megnyitó sebet.
A szobában eloszló porban megtalálom az ajtót, majd egy erőteljes rúgást intézek közvetlenül a zár mellé.
Recsegve csapódik ki az ajtó én magammal vonszolva ezt a rohadékot próbálok egérutat keresni és nagyon remélem, hogy Scorpiont lefoglalja a homokfelhőkből való kikeveredés.

Erron Blackkel még soha sem találkoztam személyesen, így nem is volt csoda, hogy nem tudtam, hogyan is néz ki az életben. Nem mondom, elég eredeti a jelmeze. Egy keveset hallottam ugyan róla és az sem volt különösebben biztató. Leginkább a revolverekkel való bánásmódja, ami aggaszt. Nindzsa kiképzés ide vagy oda, én nem vagyok hallhatatlan, mint egyesek. pont ezért tekintem kedves, mondhatni nagylelkű gesztusnak, amikor a füstbombái eldobása után, egyáltalán nem próbálja kilyuggatni a bőrömet, ehelyett, inkább megpróbál meglógni a Vörös Sárkány alvezérével. Hálás vagyok érte, hogy nem lőtt fültövön, amíg a portól annyit sem láttam, mint vak ló a meszes gödörben. Ugyanakkor hallásom közvetítette, hogy merre megy tovább, elvégre az ajtó berúgása, egyáltalán nem hangtalan mozdulat volt. El telt néhány pillanat, mire végre ki tudtam törölni szememből a homokot és néhány pislogás után, hunyorítva, hogy elkerüljem a szálló port, de áldozatom és a makacs Erron után induljak.

Az ajtó darabjai mellett letérdeltem egy pillanatra és a vöröses, ragacsos cseppbe mártottam az ujjamat. Mutató és hüvelykujjammal megvizsgáltam az állagát, célpontom vérzik és meglehetősen erősen. Ez jó, Erron olyan mint Jancsi és Juliska az erdőben, nyomokat hagy maga után, nekem csak mennem kell utána. A nyomokat követve és néhány okos teleportációt követően utol is érem a párost. Erronnak szemernyit sem könnyíti meg a helyzetét, hogy egy kilencven kilós félhalott, ernyedt férfit kell cipelnie, aki ráadásul vérzik is. Néma csöndben közelítem meg őket, hátulról és amikor elég közel érek hozzá, a láncos Kunaimat elhajítom.  

- Get Over Here!
Én is teszek egy kedves gesztust irányába, jelezvén, hogy nem áll szándékomban összerúgni vele a port. Ahelyett, hogy orvul hátba dobtam volna és ezzel megsebezhettem volna a gerincét, a lába köré kanyarítom a kunait és a láncot, majd egy erős rántást követően kirántom alóla a lábát. Háttal nekem, leterhelve, minden esélyem meg van arra, hogy bármennyire is jó harcos, pofára essen, mint a vajas kenyér. Különben is, bal szemem sarka még mindig fáj a poros bomba után, szóval ennyi neki is kijár, hogy megcsókolja a padlót és magára ejtse a haldokló férfit. Remélem, ahogyan én értékeltem a felőle jövő gesztust, úgy Ő is értékelni fogja az enyémet.
- Erron Black! Yarushitot nem engedhetem élve távozni, komolyabb bűnei vannak annál, minthogy a Különleges Erő képes lenne azt felfogni. Kvittek vagyunk, mindketten kihagytuk a lehetőséget, hogy végzetes sebet ejtsünk a másikon. Hagyd Yarushitot sorsára, ha élve szállítod le, a Különleges Erő nyakába kapja a Vörös Sárkány haragját. Ha hagyod meghalni, a tokiói szárnyuk vezér nélkül marad és a belső konfliktus legyengíti azt. Komolyabb segítség a Különleges Erő számára, mintsem bevinni kihallgatásra. Dönts hamar és gyorsan, Yarushito és a Shirai Ryu haragja, vagy remélheted a Shirai Ryu baráti jobbját, ha megszorulnál.

Komoly feladvány, ha visszautasítja az ajánlatomat, azzal megsért engem és a klánomat azáltal, hogy többre tart némi borravalót, a klán segítő jobbjánál. Ugyanakkor ki tudja, hogy mi lesz annak a következménye, hogy nem hajtja végre a rábízott melót? Mondhatja, hogy a célpont meghalt akció közben, nem is hazudna a megbízónak.

Az alamoi csata óta nem volt szükségem arra, hogy valakit felkapjak a hátamra és úgy meneküljek vele. Most se tenném, sajnos a megbízás feltételei között van az, hogy élve kell leszállítanom ezt a sárga gennyládát, így nincs más választásom.
Scorpiont lefoglaltam egy kis időre, de ez nem lesz elég ahhoz, hogy kezeljen Yarushito sebet. Az most mellékes, hogy érzem, ahogy végigfolyik a vére az oldalamon és beszivárog a csizmámba is.
Nem zavar, elvégre abból élek, hogy másokat teszek hidegre.
Viszont a vérzés ténye és hogy egyre lassabban liheg a nyakamba már sokkal aggasztóbb dolog, ami másodpercről másodpercre csökkenti a megbízás sikeres végrehajtásának esélyét.
Normális esetben letenném és lőporral kiégetném a sebeit, hogy elállítsam a vérzést, de biztos vagyok benne, hogy nem nevezhető normálisnak, amikor a Földi birodalom egyik legképzettebb nindzsája lohol utánam, miközben én egy majd egy mázsás japó szarzsákot cipelek, ő meg gyorsan be tudja hozni a lemaradását egy-két jól időzített teleportációval.
Keveredtem már ki hasonló pöcegödrökből, de jó lesz észnél lennem, ha nem akarom bukni a megbízást.
Körülbelül itt tartok a gondolataimban, amikor érzem, hogy a jobb lábamon valami megszorul és kirántja alólam a talajt. Az első dolgom, hogy elengedjem a terhemet, így Yarushitot tovább viszi a lendület és a kalapot a fejemről lesodorva puffan egy nagyot a földön, majd orrhangon nyögdécselve káromkodni kezd.
Én sem úszom meg szárazon a dolgot, de legalább a kezeimet magam elé kapva sikerül valamit tompítanom a becsapódás erején, így nem csókolózok össze a hideg műanyag padlóval.
Próbálom kizárni a fájdalmat és egyből a hátamra fordulni. Scorpion simán hátba is dobhatott volna azzal a láncos késsel és van olyan profi, hogy ilyen távolságból ne tévesszen. Ez pedig azt súgja a fülembe, hogy akár nyitott lenne egy gyors véleménycserére.
Nem ér új támadás, hanem hozzám szól.
Ahogy sejtettem próbál a jobbik eszemre hatni és meggyőzni arról, hogy hagyjam meghalni ezt a söpredéket, én pedig kihasználom az időt, hogy feltápászkodjak és lerázzam a lábamról a fegyverét.
- Nem akarlak kiábrándítani pajtás, de Blade tábornok tudja, hogy kikkel kezd és fel van készülve egy háborúra a Vörösökkel. Ellenben ha te megint kinyírnál egy KE számára fontos személyt, akkor lehet megorrolnának rád és még azt hinnék, hogy direkt akarod összerúgni velük a port. Quan Chinál még hivatkozhattál a bosszúra, de itt már nem játszhatod ki ezt a kártyát. Ezzel pedig nem csak a Földön szereznél ellenlábasokat a Shirai Ryunak, hanem Kotal Kahn rosszallását is kivívnád. Nem ellenkedni akarok veled, de ha neked lennék, akkor átgondolnám a dolgokat, mielőtt valami épületes ostobaságot követnék el.
Bár a szavaim nem éppen a legfinomabban foglalják össze, hogy hol hibádzik az érvelése, de szerintem kapott már ennél durvább ébresztőket is. Remélem, hogy hátrább lép kicsit és megnézi a nagyobb képet is, mielőtt ismét cselekedni fog.
Lehet, hogy csak én érzem rosszul, de mintha a filléres ponyvákban oly népszerű feszült csend kezdene uralkodni a helyzeten, amit a rozszabáló fájdalmas nyögése tör csak meg.
Jó lenne ha Scorpion gyorsan észhez térne. Még a végén elvérzik nekem itt ez a vadbarom...

A "pórázra" kötött kunaim, úgy kúszik vissza a jobb alkaromra, mint egy jól idomított kígyó. Ez nem varázslat és nem is boszorkányság, mindössze különlegességem eme fegyverrel. Nem hiába nézték már nem egyszer külön élőlénynek eme fegyvert. Tulajdonképpen alig látható mozdulatokkal "csörlőzöm" vissza a láncra kötött fegyvert. Erron tervemnek megfelelően megtorpan és más körülmények között, olyasmiket mond, melyekkel nem vitatkoznék. Azonban van egy két dolog, amelyet nem vesz számításba.
- Erron, Erron, nem gondolod, hogy a KE annyira ostoba lenne, hogy belekötne a világ egyik legerősebb Nindzsa klánjába? S információm szerint, a nagyra tartott Kotahl Kahn sincs abban a helyzetben, hogy összerúgja a port a Shirai Ryuval.

Amit Erron nem vett számításba az az, hogy a KE tudja, hogy a Shirai Ryu is a Földi Birodalom oltalmán dolgozik. A Vörös Sárkány ezzel szemben, a saját anyját is eladná a hatalomért és mindenféle javakért. nem morzsolnának könnycseppet az alvezérükért. Mellettem szól, hogy Sub Zero klánja is a Shirai Ryu mellett állna ki egy esetleges konfliktus esetén. Kicsit összezavarom.
- Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a KE-n belül van emberem...
- lassan lépkedek felé, óvatosan lopva a távolságot, kicsit közelebb, mint 10 méter. Amennyit gyakoroltam már a teleportációt, ezt szemre megtudom állapítani. Ahogyan, tekintve, hogy lőfegyverrel dolgozik, így ő is megtudja állapítani eme becses határ távolságot. Pont ezért lopom a távot kicsit rövidebbre, mint 10 méter. Azt ugyan már kiszúrta, hogy tudok teleportálni, ostobaság lenne a részemről azt feltételezni, hogy nem. Azt viszont nem tudja, hogy mennyi a maximális távolságom. - szóval tudnék róla, ha Yarushitot várnák tárt karokkal a Kahn ajándékaként.

Valóban van emberem a KE-n belül, Kenshi és a fia legalább annyira jó szövetségesek, mintha kémeim lennének a KE-n belül. Azt meg Erron nem tudhatja, hogy ők közeli szövetségesek, ahogyan azt sem, hogy nem a kémeim.
- A Kahn részéről pedig nagyon rosszul jönne ki, ha a Reiko egyezmény vékony határmezsgyéjét átlépné azzal, hogy orgyilkost vagy támadást küld, a Különleges Erők előtt, nyíltan a Földi Birodalom oltalmáért dolgozó Shirai Ryu ellen. Vajon hogyan venné ki magát, ha Föld védelmének egyik sarokkövét ki akarná bontani a Kahn? Ezt a mélyen tisztelt munkaadód is tudja. A pletykák pedig arról csiripelnek, hogy nem engedhet meg magának egy inváziót a Föld ellen. Úgy hallottam, otthon is van elég baja.

Hat méteren belülre értem, amikor legelőször teleportáltam, sem voltam különösebben messzebb tőle, így számára logikusnak tűnhet a bűvös hatos. Ha bármilyen fegyverrel is próbálkozik, ugyanis eddig nem volt a kezében fegyver, akkor először mögé teleportálok, amire számíthat is. Ugyanakkor, mivel meg van a lehetőségem a gyors újrateleportálásra, a valódi támadás végül mégis csak váratlan irányból érné. Hiszen bármilyen nyakatekert mozdulatba is kezdene, hogy védje a hátát, végül mégis elé teleportálnék és egy közönséges direkt rúgással kínálnám meg. Természetesen csak akkor, ha ki akar bújni a tárgyalás köteléke alól. Yarushito meg csordogáljon csak le a véréről. Az idő nekem dolgozik.

- Elárultad megbízód kilétét és azt is, hogy kinek a kegyéért folyik ez a színház. A Kahn tehát igyekszik támogatókat nyerni magának, ez értékes információ. Gyengébb lenne, mint ahogyan azt mutatja? - költői kérdés. -  Egy valamit beláthatsz kedves Erron, a KE bármennyire is felkészült arra, hogy összerúgja a port a Vörösökkel, ez az eshetőség nem szolgálja senki érdekét. Sokkal jobban jár Blade tábornok és Cage adjuntus, ha a Vörösök között kitör a hatalmi harc a megüresedett pozícióért. Felfedik rejtett lapjaikat és a KE könnyebben le tudja csapni a kígyó fejét. Több ideje marad arra, hogy támogató kezet nyújtson a Kahnnak. Jól lakik a kecske és megmarad a káposzta. Be kell látnod Erron Black, egy fedél alá tudjuk hozni érdekeinket. Végezz Yarushitoval, majd azt mondod nem volt más lehetőséged! Mert nincs is.

A maszktól nem látható mosolyra húzza szájának szegletét.

Meg kell valljam az ismeretség a Földi birodalom egyik nindzsa nagymesterével nem indult túlságosan rózsásan. Erről egyikünk se tehet, hiszen alapvetően ellentétes érdekek irányítják a tetteinket és mindkettőnk fejét elég kemény fából faragták ahhoz, hogy ne legyen az első gondolatunk a harc lehetőségének elvetése.
Engem a vadnyugat és a Külső világ nevelt úgy, hogy gyorsabban járjon a kezem, mint a szám. Abban is biztos vagyok, hogy a velem szemben álló sárga ruhás harcost sem éppen a diplomatikus egyezkedés szellemében képezte ki a klánja.
A lábamat kirántó fegyver lassú, de látványos visszakúszása a gazdájához azt súgja, hogy nem feltétlenül kell számítanom következő támadásra. Scorpion végighallgatja a szavaimat, de az arcát takaró maszk miatt nem tudom kiolvasni az ábrázatából, hogy milyen hatással vannak rá a szavaim.
- Tudtommal a Shirai Ryunak van mit törlesztenie a Különleges Erők számára, ha már voltak olyan jótékonyak és akaratlanul segítettek Shinnoknak kiszabadulni az Árnybirodalomból. - szurkálódok egy kicsit amolyan texasi módra - Kotal pedig próbál segítő jobbot nyújtani és kifinomultabbak a módszerei, mint az elődjének. Shao Kahn valószínűleg hasonlóan gondolkodott volna mint te és ezzel egyből meg is sértett volna minden létező szabályt, amit az Idősebb istenek állítottak fel.
Bár a jó szándék vezérli és ahogy látom helyén van a szíve is a nindzsa talán kicsit túl gyakorlatiasan áll a problémához és nem számol azzal, hogy a beavatkozása mekkorát köphet Blade tábornok terveinek levesébe. Tüneti kezelésnek tűnhet egy-két raktár, kupleráj vagy drogtanya felszámolása, mégis ezeknek a felszámolásával fájóbb sebet lehet ejteni egy szervezetnek, mint a helyi keresztapa kifingatásával. A szervezet néhány hét alatt újraszerveződik és ott folytatódik minden, ahol abbamaradt. A kieső bevételt viszont sokkal nehezebb pótolni.
A folyamatos közeledése gyanús. Mintha csak próbálná előkészíteni a terepet egy hirtelen teleportálásból indított támadáshoz. Jobb lesz ha résen leszek és számítok valami turpisságra a részéről, ha nagyon elharapódzna kettőnk szóváltása.
Yarushito ismét orrhangút nyög és a zajokból kiindulva megpróbálja arrébb vonszolni magát. Most nem lenne érdemes megkockáztatni egy figyelmeztető lövést. A végén még elvérezne, mire sikerülne megértetni Scorpionnal, hogy mi volt a szándékom.
- Csak a maszkom miatt nem látszik, hogy meglepődtem. - felelem olyan hangsúllyal, ami elárulja szavaim igazi jelentését
Majd pont egy nindzsa klán nem fog becsempészni néhány kémet a szövetségesei soraiba. Talán heves természetű ez a nagymester, de az elővigyázatlanságot nem lehet felróni neki az már biztos.
- Kotal ennél sokkal finomabb módszerekkel élne. - hunyorgok rá vidáman a nindzsára - Annál sokkal okosabb, hogy kockáztassa a diplomáciai kapcsolatát némi bosszú kedvéért.
Viszonylag tisztes távolságban áll meg tőlem, mégsem vagyok benne biztos, hogy ha akart volna már nem rontott volna rám messzebbről.
Továbbra sem tervezem, hogy újból megújítsam a kettőnk közti pofozkodást, így nyugton maradok és próbálom nem kezdeményezni a harcot.
- Eddig sem volt titkosított adat, hogy kitől kapom a whiskeyre valót. Ráadásul egy olyan emberről beszélünk, akit az uralkodáshoz szükségesnél jóval több ésszel áldottak meg az Idősebb istenek - somolygok a bőrmaszk alatt, majd hátra sandítok a sárgá gengszterre - Azt hiszem igazad van. Ezt a melót már buktam. Nem jósolok neki többet egy negyed óránál, ha nem zárom le most a sebeit. De ha már úgy is mindketten azon vagyunk, hogy besegítsünk egy kicsit a Vörösek ellen, akkor mi lenne, ha dalra fakasztanánk és utána kevernénk egy bajt az itteni alvilágban?
Igazán nem mondhatja, hogy nem próbálok közös nevezőre jutni vele. Ez tőlem pedig olyan ritka, mint nyüzsgő éjszakai élet egy kihalt texasi kisvárosban.
Türelmesen kivárom, hogy mit válaszol és ha benne van a közös akcióban, akkor továbbszövöm a gondolataimat.
- Nem ártana lezárna a sebeit. - húzom elő lassan a markolattal ellátott tarkata pengét - Megmelengetnéd kicsit nekem ezt?

Erron csipkelődése nem azt a célt érte el, amit várt volna tőle. Tetetett kuncogással adom jelét annak, hogy igazán tréfásnak tartom azt, amit mond. Emlékeim és információim alapján, maga Kotahl volt, aki a Különleges Erők delegációját letartóztatta és mintha Quan Chinek az a személy hozta volta el a medált, akiben megbízott. Sőt!
- Erron, ezt a szarságot, te magad sem hiszed el, ugye? Quan Chi kivégzése szükségszerű volt, ha a Különleges Erők nem akartak volna bíróság elé állítósat, meg elzárósat játszani, akkor a csepűrágó előbb döglik meg. Ha pedig a Shirai Ryu nincs ott és Én nem ölöm meg azt a disznót, akkor nem beszélgetnénk itt, mert rohadtul nem lenne hol beszélgetni. A történések kereke másképpen fordult volna, ha nem hal meg Quan Chi, ha pedig még azelőtt meghalt volna, hogy a nagyra becsült Kahnod, önnön nagyságától elvakultan, rábízza a káposztát Miss HiveQueenre, nos akkor nem beszélnél olyan sületlenségeket, mint az elébb. A hosszú élet hátránya felütötte nálad is a fejét barátom. Tartok tőle elméd megbomlott, ha azt hiszed, hogy Kotahl, annyira nagylelkű és kegyes. Yarushitonak pedig itt a vége, lépj tőle hátrébb és hagyd kiszenvedni.
Bár nem vagyok valami nagylelkű, szegény Erronnal, tekintve, hogy a csontpengére cserélte lőfegyverét, előnybe hozott engem. A pisztolyaival szemben sokkal kevesebb esélyem lett volna, de a karpenge ... közelharcban jelentős előnyt élvezhetek vele szemben. Fejemet lassan megrázom, nemet intve kérésére, hogy hevítsem fel a karpengét, hogy azzal elállíthassa Yarushito vérzését.
- Mondtam már neked Erron, térj haza békével és mondj le végleg, erről a megbízatásodról. Yarushito meg fog halni. Kotahlnak nem kell attól tartania, hogy a Földi Birodalom hadat üzen neki. Nem így működik a világunk, így ajándékot sem kell küldenie egyetlen szervezetnek sem. Yarushito egyébként is csak kishal, ha Kotahl valóban jót akart volna a Földnek, akkor a Vörös Sárkány tényleges vezetőjének a fejét küldi el. Viszlát Erron.
Búcsúzom el tőle, érzékeltetve vele, hogy ideje lépnie.

Kezdem megérteni, hogy Quan Chi miért ármánykodott annyit, mire megszerezte magának Scorpiont önkéntes rabszolgának. Ez a fickó valahogy nagyon nem akarja úgy látni a dolgokat, ahogy azok a valóságban működnek vagy az élőholt szolgaként töltött évei túlságosan is rövidlátóvá tették a tettei következményeit illetően.
Mindezek ellenére nem érzem tisztemnek, hogy felvilágosítsam arról milyen tévedésekben él és ebből fakadóan a tettei sem lesznek túlságosan jó hatással a nagy vérrel és verítékkel újra alapított klánjára.
- Nem azért fizetnek meg, hogy a Birodalmak közti politikáról vitázzak veled vagy megpróbáljalak egy kis gondolkodásra bírni. - vonom meg a vállam nyugodtan - Viszont azt látom, hogy hajthatatlan vagy. Hasznos tulajdonság, ha megfelelő céllal párosítják, de mocsok mód tud rombolni is, ha olyan törekvést támogat, ami a rossz irányba viszi az ember dolgát. Nekem nem tisztem dönteni vagy ítélkezni, de az idő és az utókor majd megteszik helyettem.
Scorpion amúgy is előnyben van velem szembe és azzal sem tettem túl jót magamnak, hogy vágófegyverre cseréltem a két ólomköpőt, de ha rajtam múlik itt nem lesz további harc.
Hanzo ragaszkodik a saját véleményéhez és sokkal jobbak az esélyei a győzelemre, mint nekem, szóval ha van rá mód, akkor inkább elkerülöm az összecsapást. Ha ezzel még elősegítem azt is, hogy kicsit elővegye őt Blade tábornok, akkor meg egye fene, nem én leszek az, aki elrontja a nagymester szórakozását.
Okos ember a más, az ostoba pedig a saját kárán tanul.
- Nem kell tovább erősködnöd. - válaszolok az alig burkolt fenyegetésre - A saját bőröm nekem is drága, te pedig elég veszedelmes vagy ahhoz, hogy ne akarjak túlságosan sokáig kekeckedni veled.
Azt persze csak gondolatban teszem hozzá, hogy túl ostoba is ahhoz, hogy a politika finomságait átlássa, de én csak egy jó rég óta élő vadnyugati fejvadász vagyok, nem pedig az amerikai elnök.
Elteszem a markolatos pengét és búcsúzóul feljebb pöccintem a kalapomat a homlokomon.
- Adios nagymester! - fordítok neki hátat és a javaslatának megfelelően elsétálok az éjszakába
Lesz mit megmagyarázni a Császárnak, de az már nem az én bajom, hogy milyen konklúzióra fog jutni és mit lép a hírek hallatán....

Lemondóan csóválom meg fejemet Erron búcsú beszédén, de nem válaszolok neki, csak biccentek egyet felé és hagyom elsétálni. Nem támadom hátba és nem állok neki viszont búcsút kívánni. A Különleges Erők nem világrendőrség, nem tartozok nekik elszámolni valóval. A legfontosabb pedig az, hogy a tervet végrehajtottam. Ez volt a feladat, Yarushito halála, Takedával és Kenshivel hosszan rágtuk át magunkat, hogy mi lenne a legjobb lépés számukra. Erron túl sokat fecsegett ki a céljaikról, Ő azonban nem tudja, hogy miért végzem ki Yarushitot. Nem látja át az egész kirakóst, nem látja át, hogy más szálak is húzódnak a háttérben, éppen ezért vonhatta le a maga következtetéseit. Tévesen. A Shirai Ryu a földi birodalom védelmére született újjá, az olyan mocskoktól és ármánykodó söpredéktől, mint amilyen a Kahn maga is. Ebbe a kategóriába a Vörös Sárkány is beletartozik, a vezetőjükkel egyetemben. Én másképpen látom a világot, mint Erron. Talán paranoidnak tűnök, de Kotahl és a Különleges Erők közötti jó viszony, a Földi Birodalom bukásának siettetése volna. A Földi Birodalomnak addig jó, amíg a Külső Világok uralkodója nagyon is elfoglalt a háztáji söprögetéssel. Én pedig mindent megfogok tenni azért, hogy hosszan elnyúljon az a takarítás.

Yarushitot nem könnyű megölni, miután Erron eltűnt és én még álldogáltam pár pillanatig fölötte, hogy gondolatban megemésszem mindazt, ami történt, már kezdett is volna magához térni.
- Mi a szándékod Scorpion? - kérdezte, miközben kezeivel megtámasztotta maga alatt a talajt, hogy lassan feltápászkodjon. Nem hagyhattam, hogy túl élje ezt a napot.
- Kivégezlek.
Levettem maszkomat és lefújtam Yarushitot tűzzel, csak néhányat sikoltott és vonaglott, aztán teljesen elhamvadt. Ha nincs holttest, nincs gyilkosság. A Vörös Sárkány testőrök, azonban golyóval a fejükben fekszenek az utcán, nos a Shirai Ryu nem dolgozik lőfegyverekkel. Erron Black viszont annál inkább és tudjuk, hogy kik tartóztatták fel a Különleges Erők üdvöskéit, miközben azok a medál biztonságba helyezése miatt jártak odaát. Nem hiszem, hogy Blade tábornok személyesen sétálna be a Shirai Ryu templomába, hogy felelősségre vonjon. Ahogyan azt is erősen kétlem, hogy Johnny Cage-t szalajtaná el hozzám. A különleges erőknek sokkal komolyabb dolga is akad annál, mintsem arról vitatkozzon velem, hogy mi is történt egy bűnözővel. Takeda és Kenshi megsegítésére tett erőfeszítéseim itt véget érnek egyelőre.   A többi, a terveknek megfelelően rajtuk múlik. Ezért és csak is ezért nem hagyhattam, hogy élve távozzon ez a senkiházi. Indokaimat és céljaimat Erron nem ismerhette és nem is ismeri, ezért juthatott olyan következtetésre amire. Nem egy bűnöző halála fogja meghatározni a világ menetét.

Miután Yarushitoból nem maradt csak por és hamu, a DNS azonosítás minden lehetősége is elveszett s magam is távozóra fogom a helyszínről. A küldetést végrehajtottam, csak ez számít.