● Végtelen bölcsesség. ● Akarata szerint használja és kombinálja a négy főelemet (levegő, víz, föld, tűz) és a fényt. Saját bevallása szerint a számára legkedvesebb elem a föld. ● Kedve szerint növelheti, illetve csökkentheti önnön méretét.
Gyengepontok: ● Nem közelharc-specifikus.
Moralitás
Ő magát az egyensúly kategóriába sorolná, de majd a halandók ítélkezzenek...
Jellemrajz
Tipikus esete a "kérges külső érző szívet takar" esetének. Bár szenvtelennek, sőt, egyenesen ridegnek mutatja magát, a valóságban azonban mindenét az erényei jelentik. Minden élőlény számít neki, a legkisebb, legjelentéktelenebb is. Mindennél fontosabbak neki az olyan egyetemes értékek, mint a szeretet, a béke, a becsület, az őszinteség, a kötelességtudás, a türelem, az igazság, a bátorság, a megfontoltság, a mértékletesség, a kegyelem, stb. Ő maga is ezek teljes szellemi tudatában él, mindezt nem csak hirdeti, de másban is keresi, aki pedig nem hajlandó befogadni magába ezeket az építő értékeket, azzal erővel érteti meg a fontosságukat. Mivel tisztában van a figyelmeztetések fontosságával, mindig mindenkit felszólít a visszavonulásra, ha összecsapásra kerülne a sor. Teljesen zen amúgy, nyugodt, kiegyensúlyozott, sosem látni mérgesnek vagy szomorúnak.
Megjelenés
Elsőre embernek tűnhet megjelenésre, azonban vannak kisebb-nagyobb eltérések, amik megkülönböztetik a halandóktól. Bár emberi mércével alacsonynak mondható a maga 169 centiméterével, bőre színe például, ellentétben a halandókkal, jeges lilában játszik, ruhadarabjait az általa oly nagyra becsült földszínek jellemzik, előszeretettel visel kristályokat, leveleket. Haja hosszú, zöld szubsztanciája hínárra hasonlít, szemének ragyogásában látni az univerzumot.
Előtörténet
„Ó, kegyelmes Ősi Istenek! Kérlek, halljátok imámat! Adjátok, hogy a háború véget érjen! Hogy a támadóink végre visszavonuljanak! Nem ártottunk mi nekik semmit se, mégis mindent elvesznek tőlünk. Fiainkat lemészárolták, lányainkat meggyalázták! Könyörüljetek rajtunk, Kegyelmes Istenek, s vezessétek ki innen a hódítókat! Kérlek, vezessétek haza a fiam épen és egészségesen szegény öreganyjához. Adjátok, hogy még egyszer, utoljára teljes lehessen a család, mielőtt elföldelnek…”
„Kedves Ősi Istenek! Tudom, hogy a türelem erény, de már három napja nem ettem, csakis morzsákat. Ha tudnátok küldeni egy nagy vekni kenyeret… De ha kettőt, akkor a húgomnak is jutna! Sőt! Ha egy egész tucatot küldötök, abból a fél falu jól tudna lakni! És ha még emellé vizet is küldenétek… ! Az lenne csak az igazi! De megelégszek az esővel is. Az is több, mint a semmi.” "Kedves Istenek, nem kérek én már semmi mást, csak azt az egyet adjátok meg nekem, hogy hamarosan a férjem után mehessek. Ne kelljen rám soká várnia szegénynek."
"Kedves Istenek, én úgy szeretem ezt a lányt, mit tegyek, hogy atyáink áldásukat adják ránk? Szeretem őt, s ő viszont szeret, és bármire képes lennék érte! Ha kell, éjt nappallá téve fogok robotolni, hogy neki tiszta ruhája és szép cipője legyen, ha kell, saját számtól vonom meg a falatot, hogy neki betevőre jusson! Kérlek, add, hogy atyja megenyhüljön irányomba, s legalább esélyt adjon nekem, hogy bebizonyíthassam, mennyire szeretem a lányát! Kérlek, kedves istenek!"
„Hatalmas Ősi Istenek! Az áldásotokat szeretném kérni a fiam nászára. Adjátok, hogy e ifjú párnak hosszú és boldog élete legyen együtt. Ajándékozzátok meg őket számtalan gyermekkel, mert gyermekből sosem elég. Adjátok, hogy a betegség messzire elkerülje a küszöbüket. Add, hogy tudjam szeretni a menyemet…”
"Könyörgünk, Jóságos Istenek, vess gátat a vad folyó árjának, elöntötte a földeket, a házakat, nincstelenné váltunk mindannyian! Könyörgünk hozzád, Kegyes Úrnő, fékezd meg az áradást, vagy mind meghalunk!"
"Istenanyám, megestem. Én nem akartam, de nem tehettem mást, bocsáss meg nekem, Anyák Istene. Könyörögve kérlek, vedd vissza e gyermeket, s add valaki olyannak, akinek igazán szüksége volna rá."
„Minden anyák úrnője! Kérlek, segítsd meg! Szállj meg a Te szent lelkeddel, ültess erős, egészséges magot az én száraz és üres méhembe, hadd foganjon élet benne! Hadd serkenjen ki, hadd virágozzék! Könyörgök, istenek! Lassan elfogy a fiatalságom…”
"Kedvez Iztenno! Kerlek, hoty asz anyukámat vezezsd visza hozzánk! apukám aszt monta, elment meszire éz nem jön visza, de én ara kérlek, hoty mégiz jöjjön! Mond meg neki, hoty szeretem, és nem akarom, hoty ne letyen!"
"Könyörületes Istenek, rettenetes beteg az én gyermekem, nagyon beteg. Nincs énnekem a világon más kincsem se, csak ő, ha elveszik, vele veszik az én lelkem is. Adjátok, hogy épüljön fel, vezessetek orvost a falunkba, könyörgöm hozzátok, kedves Istenek!"
„Köszönöm, hogy hazavezetted a jószágot, kegyes Úrnő! Ha nem tetted volna, biztosan mind éhen veszünk. Holnap, amint megvirradt, első dolgom lesz felkeresni a szentélyedben, hálám jeléül pedig tömjént, gyümölcsöt, rizst és tejet hozok ajándékba.”
„Kedves istenek! Szépen kérlek, vigyázz az én testvérkémre. Ő még kicsi és ügyetlen, beszorult a romok alá, amikor az orkán összedöntötte a falut, köztük a házunkat is. Kérlek, vigyázz rá, amíg ki nem emelik, mert ő még nem tud magára vigyázni…”
Nem kis feladatot vettél a nyakadba, amikor egy ilyen volumenű karaktert vállaltál el, de a lapod alapján azt kell mondanom, hogy felértél a feladathoz. A lap előtörténet része különösen érdekes és kreatív megközelítéssel viszonyult a karakterhez, ami még inkább tudatosítja, hogy mekkora hatalom áll emögött a törékenynek tűnő arc mögött. Nem is szaporítanám tovább a szavaimat, csak annyira kérnélek, hogy hagyj egy bejegyzést a Harcosok csarnokában és utána menj hódítsd meg a játékteret.